Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-06-23 / 13. szám

VflÉfcUÜ&ife 100000 DOLLÁROS ADOMÁNY Orbán Balázs, „a legnagyobb székely” jut róla eszembe, aki „gyermekkel nem lévén megáldva” — miként végren­deletében írta — a magyar népet tekintette örökösének. Henry Wilton, azaz Vilmosi Henrik, az erdélyi születésű, Californiában élő nyugdíjas, néma bólintással jelzi, hogy ő is ismeri Orbán Balázs testamentumát és a párhuzam sincs ellenére. Henry Wilton 100 000 dollárt adományozott a magyar egészségügy fejlesztésére. Kolozsvárott született, ott töltötte gyermekkorát. A csa­lád rossz anyagi helyzete miatt 19 évesen elhagyta hazáját, ám a gazdasági válság „utolérte” Németországban, majd az Egyesült Államokban is, ahová 1929-ben érkezett. A harmincas években aktívan részt vett a haladó amerikai magyar mozgalmakban; a II. világháború idején a hadi­tengerészetnél szolgált. Később Los Angeles egyik külvá­rosában telepedett le és a „Grass Roats Forum” című gaz­dasági-kulturális újságnál dolgozott, egészen nyugalomba vonulásáig. — Mi kell a boldogsághoz...? — emeli rám tekintetét. — Mindenekelőtt — folytatja csöndesen — egészség ... Az a legnagyobb kincs. Feleségem gyógyíthatatlan beteg, rá­kos. Az emberiség talán legnagyobb ellensége ez a beteg­ség. 100 000 dollár az USA-ban sem kis összeg, ám úgy gondoltam, hogy itt, Magyarországon mégis nagyobb az ér­téke. Felkerestem az Egészségügyi Minisztériumot, amely vállalta, hogy gondoskodik a megfelelő felhasználásról. Bízom a magyar orvostudományban, és büszke volnék, "ha az adomány hozzájárulhatna a magyar rákkutatás fejlesz­téséhez. B. Á. KASSÁK-KIÁLÜTÁS NEW YORKBAN A New York-i tárlatszezon magyar szempontból is érde­kes, jelentős eseménye a Madison Avenue-i Matignon Art Gallery Kassák Lajos gyűjteményes emlékkiállítása. Kö­zel száz festmény és rajz a művész teljes életpályájáról. A képeket több évi tárgyalás után adta át Kassák özvegye e célra, egy részük azonban amerikai műgyűjtők tulajdona. A galéria tulajdonosa Kövesdy Pál, jónevű műértő és mű­vészeti szakíró, aki évek óta a két világháború közötti ma­gyar és kelet-európai festészet rajongója. Előzőleg mái kiállította Bortnyik Sándor, Moholy-Nagy, Scheiber Hugó, Kádár Béla és kortársaik műveit. Kövesdy missziónak érzi e tevékenységét — az idők folyamán nevet és megbecsülést szerzett magának. Fontos művészeti magazinok méltatják munkáját és odaadását. GABRIEL D. HACKEXT Az emlékkiállítás megnyitóján: középen a kiállítás szervezője, Kövesdy Pál FOTÖ: G. D. HACKETT, GENERAL PRESS FEATURES HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Kerestetés Az Üj Tükör — Böszörményi István Losoncról küldött tudósításában — írásban és képben arról számol be, hogy a felvidéki város temetőjében felavatták Serly Lajos zeneszerző carrarai már­ványból készített emléktábláját. Ezt Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta állíttatta, a Serly család iránti hálából; végrendeletében meghagyva, hogy az emléktáblát a családi kápolna falán helyezzék el. Serly Lajos zeneszerző és karmester, sok nép­szerű operett és dal, köztük a Kék nefelejcs kom­ponistája 1855-ben, Losonczon született. Miután Budán alapított színháza megbukott, kivándorolt Amerikába, s ott élt 1939-ben bekövetkezett ha­láláig. Fia, Tibor, a világhírű karmester karolta fel. támogatta Amerikában Bartók Bélát, két mű­vét is ő fejezte be. Ma már ő sincs az élők sorá­ban, 1978-ban Londonban, baleset következtében hunyt el. * A Magyarország „Jezsuiták tegnap, ma” cím­mel Járai Judit cikkét közli a rend hazai törté­netéről, illetve a külföldi magyar rendtartomány tevékenységéről. Az utóbbiról szólva az írás ar­ról tájékoztat, hogy tíz évvel korábban még kö­rülbelül száznegyven magyar jezsuita páter élt külföldön, ma már azonban csak mintegy százra tehető a számuk. Európában például Svédország­ban, Norvégiában, Belgiumban is élnek és dolgoz­nak magyar páterek, s a müncheni tartományi rendfőnök is aktív még. Az észak-amerikai je­zsuiták többsége a magyar plébániák híveinek hitéletét gondozza. Mások, így Torontóban a Szent Imre noviciátus páterjei évente átlagosan két fiatalt nevelnek, míg a washingtoni George­town egyetemen magyar páter adja elő a kelet­ázsiai történelmet. A külföldi magyar jezsuiták között világszerte ismert a Hongkongban élő iMdányi László atya, aki Kína-szakértőként vált nevessé. * Sebők György, az Egyesült Államokban élő vi­lághírű zongoraművész nemrégiben mesterkur­zust tartott a budapesti Zeneakadémián. Hazai vendégeskedése alkalmából interjút adott az Élet és Irodalomnak. Bogyay Katalin kérdéseire életéről, pályafutásáról, művészi nézeteiről be­szélt. „A pályát tizennégy évesen kezdtem, ami­kor zenekarral játszottam Szegeden. Pestre ke­rülni részegítő volt. Nem kiestem, hanem kire­pültem a fészekből, a szülői házból. S belevetet­tem magam az életbe ... Mi akkoriban magán­lakásokon rendeztünk hangversenysorozatokat. Nem csodagyerekek voltunk, hanem csodafiata­lok. Akkoriban Pesten intenzív kultúrakeresés vibrált a levegőben. Az az érzés, hogy jön a vi­lág vége, de mi még élünk és alkotunk. A világ vége egy bizonyos formában el is jött és rájöt­tünk, hogy a világ vége után is van élet.” Egy kérdésre, hogy az előadott darabon mennyire üt­het át a muzsikus személyisége, Sebők György ezt válaszolta: „Teljes mértékben. Azt hiszem, Kosztolányi Dezső mondta, hogy nem akkor születik magyar vers, ha valaki magyar verset akar írni. De a poéta legyen magyar és írjon verset”. * Az Űj Tükörben E. Nagy Lajos Ruszka László fotóinak tatabányai kiállításáról ír. A recenzió a művészről a többi között elmondja, hogy a francia televízió munkatársa, a Nemzetközi Fény­képészeti Szövetség döntése alapján már 1971 óta a „Nemzetközi Fotóművész" cím viselője, néhány képét pedig tavaly itthon is láthatták az érdek­lődők a „Tisztelet a Szülőföldnek” tárlaton. Rusz­ka László művészetének megismeréséhez ez per­sze édeskevés volt — olvasható a recenzióban —, mert fotói előtt érdemes elidőzni. Sugárzik belő­lük a szenzibilitás és a technikai tudás szintézi­seként létrejött művészi élmény. K. GY. SIMON Évát (szül.: 1942. novem­ber 6. Budapest, anyja neve: Szalay Mária) keresi édesanyja, Bihari Sán­­dorné Budapestről. Keresett 1956- ban hagyta el Magyarországot és 1981 óta nem írt. Utolsó címe: dr. Downsview Stille, Roft 80, Ontario Canada. Ifj. BENE Pétert (szül.: Gelénes, anyja neve: Simon Júlianna), keresi nagynénje, özv. Kiss Gyuláné sz. Simon Etelka Gelénesről. Keresett 1930. augusztusában vándorolt ki Kanadába. GÉVAY Louis (Székesfehérvár, 1907, anyja neve: Disznósi Júlianna), aki 1945-ben vándorolt ki az USA-ba. Nevezett utolsó ismert lakcíme: 213, Match, St. 92330, Elsinore, Cal. USA volt. Keresi régi ismerőse, Hoffmann Mihályné Mezőberényből, akinek 1983. májusában írt utoljára. HALÁSZ BARTÓK Juditot (kb. 51 éves, lakhelye Kanada) és HA­LÁSZ BARTÓK Jánost USA, keresi rokonuk, Lóránt Lilly San Francis­­cóból. KRAJNYÁK Istvánt (szül.: Mis­kolc, 1939-ben, anyja neve: Antal Boza Erzsébet) keresi unokatestvére, Firka Józsefné Ózdról. Keresett 1956- ban hagyta el Magyarországot, fog­lalkozása géplakatos. Utolsó lakcí­me: Andamocka PO. Opal Field S. A. Ausztrália, ahonnan 1974-ben írt utoljára. OSZTRÁGER Bélát (szül.: Buda­pest, 1916. szeptember 1. anyja ne­ve: Keleti Ilona) keresi fia, Osztrá­­ger Béla Lakitelekről. Keresett 1946- ban hagyta el Magyarországot. Fog­lalkozása géplakatos. 1950-ben írt utoljára Jeruzsálemből. BALAJTI Pannit keresik volt ba­rátnői Kemény Magdi és Takács Irén. Tudomásuk szerint 1956-ban ment ki Ausztráliába, ezen időpon­tig az IBUSZ November 7. téri iro­dájában dolgozott. HERÁNUSZ Imrét (szül.: Buda­pest, 1940. szeptember 16., anyja ne­ve: Tóth Franciska) keresik szülei Heránusz Imréék Budapestről. Kere­sett 1976. január 1-én tűnt el, felte­hetően külföldre távozott, azóta sem­mi hírt nem kaptak tőle és róla. Tar­tózkodási helye ismeretlen, foglalko­zása női fodrász. SCHNEIDLER Mihályt (Pestimre, 1927. augusztus 1., anyja neve: Ben­­de Júlianna) keresi idős édesanyja Schneidler Mihályné Gyálról. Neve­zett 1956-ban hagyta el Magyaror­szágot. Állítólag Luxemburgban ta­lálkoztak vele utoljára, akkor téve­désből azt mondták neki, hogy szülei meghaltak. ERDŐS Alajos Gáspárt (szül.: Dit­­ró, Csík megye 1939. március 28., anyja neve Erdős Gizella) keresi édesapja Telkiből. Keresett 1955. nyarán hagyta el Magyarországot. Először Innsbruckban volt, majd Londonban, ahonnan 1969-ben írt utoljára. Kérjük kedves olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, kö­zöljék velük kérésünket, hogy ve­gyék fel a kapcsolatot az őket kere­sőkkel. A Magyarok Világszövetsége készséggel továbbítja leveleiket a ke­­restetőkhöz. Címünk: Magyarok Vi­lágszövetsége, Budapest, H — 1905. 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom