Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-06-09 / 12. szám
Körkép Suzanne Szász fotóművész Nővérek, fivérek és mások című könyvének anyagából rendeztek kiállítást a New York-i Nemzetközi Fényképészeti Központban. * Évről évre gazdagodnak a magyar—finn kulturális kapcsolatok — adja hírül levelében dr. Judit Mdkinen. A fejlődő testvérvárosi kapcsolatok közelebb viszik egymáshoz a két népet. Irodalmunk, zenei életünk is ismert Finnországban: Illyés Gyula, Karinthy Ferenc, Gárdonyi Géza, Lakatos Menyhért munkáit fordították le. Tavaly ünnepelte 100. évfordulóját a finn-ugor társaság, amelynek ünnepi előadásain szerepelt Bereczki Gábor és dr. Kodolányi János is. A Finn—Ma-1 gyár Baráti Társaság nemcsak Helsinkiben, hánem az ország különböző részeiben is egyesíti azokat á finneket és magyarokat, akik ápolni akarják a két nép kultúráját és barátságát — írja dr. Judit Mäkinen Finnországból. * A Kodály-centenáriumi megemlékezések során végzett tevékenységük elismeréséül. Térjék Mihály nagykövetségi tanácsos Sao Pauloban ünnepélyes keretek között nyújtotta át a Kodál.v-emlékplakettet Kaszás György zenetanárnak és a' Könyves Kálmán Magyar Szabadegyetem rektorhelyettesének, dr. Tóth Lászlónak. * Variáció egy van Eyck képre (Arnolfini házaspár) címmel Szabó Andre Brüsszelben élő festőművész képét mutatjuk be. HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Az Üj Tükör „Épül a híd” cím-1 mel Tamás István cikkét közli azokról a filmekről, amelyeket al Magyar Televízió munkatársai a közelmúltban készítettek a többi között Kanadában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Spanyolországban., Hollandiában, Belgium-1 ban, Ausztriában, Svájcban és Fran-1 ciaországban a külföldi magyar világi és egyházi közösségek életéről. Az írásban a szerző a téma elvi' kérdését fejtegetve a következőket fogalmazza meg: „A történelem egy szerencsétlen időszakban mesterséges válaszfalat emelt a hazai és a külföldön élő magyarság közé. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a falat ezen az oldalon is, de a túloldalon is sokan és sokáig erősítgették, vastagították, cementezték. De az is, hogy már hosszú évek óta mindkét oldalról bontogatják. Mindkét fél elfogulatlanabb, nagyvonalúbb, őszintébb lett. A televízió á legutóbb az angliai magyarok életéről mutatott be dokumentumfilmet. A hazai nézők bepillanthattak a Croydoni Magyar Egyesület és a Manchesteri Magyarok Egyesületé nek életébe, megismerkedhettek Romhányi Lászlóval, aki az Angliában működő nyolc magyar egyesület, klub intéző bizottsága nevében beszélt. A műsor keretében otthonában szólt életéről, munkásságáról! dr. Lajtha László, a világhírű rákkutató orvosprofesszor, Péter László tanár, történész pedig a londoni egyetem Kelet-Európai Intézetében,' dolgozószobájában beszélt a többi1 között a külföldön élő és a hazai történészek kapcsolatairól. * Cím a Kritikában: „Író és közélet”. Az interjúban Cseres Tibor válaszol Mátyás Győző kérdéseire. Cseres Tibor a témát történelmi áttekintésben elemzi, s az évszázad első feléről szólva Márai Sándort és Zilahy Lajost is megemlíti. Márai Sándor regényein és színdarabjain túl — mondja — hetente többször is „hozzászólt jelenkorának kérdéseihez, s az én fejemben a ,Röpirat a nemzetnevelés ügyében’ kötetkéje tartja fenn hozzájárulását közös dolgainkhoz. Aminthogy Zilahy Lajost is a kitűnőek iskolájáért indított elkésett és elkoránlott utópiája.” * Thinsz Géza „A párbeszéd művészete” című, válogatott verseit tartalmazó kötetét nemrégiben jelentette meg a budapesti Gondolat Kiadó. A Svédországban élő költő verseiről az Élet és Irodalom Mező Ferenc tartalmas kritikáját közli. Ebben a kötet úgynevezett fülszövegéből ezeket idézi: „Thinsz Géza á magyar és a svéd irodalom kettős vonzásában él, s alkotó munkájal mellett fontos és hasznos fordítói szerepet vállalt magára a két kultúra szolgálatában.” Ezután a tényt ezzel a megállapítással' egészíti ki: „Ez az élethelyzet a versekben meghatározó léthelyzetté fokozódott. Olyannyira, hogy egyik szerelmes versének címe — Határsávokon.” A kritikus a továbbiakban Thinsz Géza költészetéről ezeket írja: „...A költészet sokféle lehet, de mércéje csak egyetlen: hogy hiteles-e. Thinsz Gázáé az, mert latinos eleganciával sorolja az ellentmondásokat és korlátokat, amelyek között élünk — lakjunk Stockholmban vagy Budapesten. De miközben érzékelteti, hogyan akadályozzák életünk ki- és beteljesedését határaink, egy határtalanul tágas és mégis elgondolkodtató emberi lét mellett tesz hitet. Nem ír világértelmező látomásokat, de figyelme, érzékenysége, lelkiismerete mmdig pontosan működik, s versei olvashatók, mi több, élvezhetők. A határsávok földjén sarjadó költészetre szükségünk van — határainkon innen és túl.” * Az Élet és Tudomány — a lap olvasóinak fórumot kínáló rovatában — Éva Nagy levelét ismerteti, amelyet a kanadai Vancouverben adott postára. Ebben a lap egyik korábbi számában megjelent, az új Vancouvert stadiont ábrázoló fotót bírálja. mivel az a valóságosnak csak gyenge mása. Véleményét egy képeslappal is bizonyítja. „Ez — írja — méltóbb lett volna az igazán szép stadion illusztrálására.” A szerkesztőség a levélért és a képeslapért egyaránt köszönetét fejezi ki Éva Nagynak. Magyarország és Szlovénia — Jugoszlávia északnyugati köztársa-1 sága — között körülbelül ötven kilométer a közös határ. Ezt a területet a földrajzórákon tanultakból Muravidék, Muraköz néven ismerjük. Az itt élő magyar nemzetiség életéről az Új Tükör Fényes Tamás írását és fotóit közli. Az írás a többi között elmondja, hogy a muraszombati és a lendvai rádió stúdiója naponta egy-egy órás magyar műsort sugároz, az itteni magyar kisebbség magyar hetilapot olvashat, amely Népújság címmel jelenik meg, Lendván, Göntérházán, Nagy-1 faluban és néhány más községben pedig — s ez egyedülálló! — közös iskolákban, óvodákban a gyerekek két nyelven tanulnak. „A szlovén gyerek magyarul olvassa Petőfit, a magyar gyerek az ősi szláv nyelven Cankar költeményeit, s már az általános iskola végeztével két nyelv birtokában indulhatnak tovább.” Egy-egy fotó Varga Sándort, a Népújság felelős szerkesztőjét, illetve Krecsmár Rózsát, a lap munkatér-1 sát mutatja be; más fényképek á muraszombati rádióstúdióba, Lendva kétnyelvű könyvtárába, iskolájába, óvodájába kalauzolják az olvasót. K. GY. Kerestetés PAULIK Józsefet (szül.: Cserhátsurány, 1950. augusztus 15., anyja neve: Veres Ilona) keresik szülei, Paulik Jánosék Szentendréről. Keresett 1976-ban hagyta el Magyarországot. Foglalkozása lakatos és asztalos. Utolsó címe: 185 Elast. 92 rd Sot Rue No 2—C Apt. Brooklyn New York, USA, ahonnan a szülők 1983 decemberében kaptak levelet. B ART A Gábort (szül.: Bélapátfalva, Heves megye, 1899., anyja neve: Sass Ilona) keresi testvére Tony Barte Kanadából. Keresett 1926-ban vándorolt ki Magyarországról Dél-Amerikába, ott cipészkét dolgozott, saját üzletében. Egy lánya van: Barta Elvira, aki most kb. 54 éves. Utolsó címe: Calle Teadora Alvarez 37 589, Montevideo, Uruguay, ahonnan 1973-ban irt utoljára. KACZUR Lászlót (szül.: 1925 márciusában) keresi legjobb barátja Villányi Jenő Svájcból. 1946-ban belépett az idegenlégióba, így került a mai Vietnamba, ahol megsebesült. Utoljára 1952—53. között írt levelet egy marseille-i kórházból. NAGY Imrét (szül.: 1908. Nyirtas, Szabolcs megye) keresi nővére, Palcsik Etelka az USÁ-ból. Keresett 1956-ban ment ki Ausztráliába. Nős, felesége neve Ilonka, két lányuk és egy fiúgyermekük van. MARGUERITA RINCON-t (Bacsó Margitot, szül.: Rákosliget, 1926., anyja neve: Strement Emma) keresi nagynénje Hajdú Zalitánné (Strement Margit) Budapestről. Keresett 1944-ben hagyta el Magyarországot. Utolsó ismert címe: Bogota Calle 107 (36—66) Columbia, Dél- Amerika, ahonnan 1967-ben írt) utoljára. Azóta a fenti címre küldött levelek visszajönnek. Nagynénje nem tudja, életben van-e. Örökölt itthon, nagyon fontos lenne jelentkezése. ZILBIGER Györgyöt (szül.: Miskolc, 1948.) keresi unokatestvére Vámosi Dezsőné Miskolcról. Körülbelül 1958-ban hagyta el Magyarországot a keresett, 1962-ben írt utoljára Izraelből. BARÄTH Vilmost (szül.: Bratislava, 1921. okt. 17., anyja neve: Gere Mária) keresi testvére, Baráth Sándor Budapestről. Keresett 1946-ban ment ki Magyarországról Olaszországba Frigyes nevű öccsével együtt. 1951-ig tartották édesanyjával és öccsével a kapcsolatot, addig Nápolyban vagy Rómában volt. SZABADOS Sándort (szül.: Tiszaföldvár, 1924. május 20., anyja neve: Zsadonyi Zsuzsanna) keresi feleségé Szabados Sándomé Sashalomról. Keresett 1969. november 14-én tűntél, feltehetőleg külföldre távozott, azóta nem adott életjelt magáról, tartózkodási helye ismeretlen, foglalkozása hegesztő. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel .a kapcmiatoi az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST H-1905. 11