Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-05-26 / 11. szám
A Kék Egér évében és egyformán beszéljék. Nem én vagyok a tanszéken az egyetlen, akinek ázsiai a felesége: egyik „nagykun” munkatársam — akiben „lobog” a kun öntudat és hazaszeretet —, tanulmányút járói, a kun őshazából, kazak feleséggel érkezett meg! Kérem, ne kazah-nak, hanem kazak-nak írja, ők ugyanis így nevezik magukat ... BALÁZS ADÁM 1. Kara György professzor 2. Lámahitű isten rézdomboritású maszkja 3. Képes mongol jós-kalendárium az állatöv „bak”-jegyének megfelelő sárkány rajzával 4. A „Fehér Megmentő" jelkép-istennő bronzszobra 5. Vászonra nyomtatott szanszkrit-tibeti „háziáldás” 6. Fanyomatos tibeti-mongol szótár a XIX. század elejéről FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER — Valamennyien ismerjük az „Ezeregyéjszaka” meséit; gyermekkori emlékeinkhez hozzátartoznak a „mesés Kelet” egzotikus történetei. Germanus Gyula színes útleírásai is sokunk érdeklődését felkeltették „Kelet népei” iránt. Vajon a tanár úr figyelme miképpen terelődött a keleti tudományok felé? YMt* Hhltíiíifefcöliis W!«, n^l 1*5*1 ^ij w*| íj*., f V \ j4' 11(q ^ \ i >w,= ( *ts Yfc\ itópBii ■]***"! ««««Íj 1 a^| *»«) J4^| | WW| •*•‘■»1 «Ö*! ***^1 megfelelő útikönyveket, nyelvkönyveket, szótárakat; az élő keleti nyelvek ismeretét. Az orientalisztika tudományos eredményei a történész számára is nélkülözhetetlenek, gondoljon arra, hogy történelmünk számos középkori eseményéről kizárólag kínai, mongol, török vagy tibeti nyelvű források beszélnek. De említhetném azt a segítséget is, amelyet török eredetű jövevényszavaink kutatásában adunk nyelvész-kollégáinknak. — Egyszer, gimnazista koromban, kíváncsiságból belelapoztam egy kínai nyelvű Bibliába a Széchényi Könyvtárban. Azt hiszem, akkoriban az volt ott az egyetlen kínai könyv. Szótár segítségével próbáltam megfejteni az írásjeleket, persze nem sikerült, már csak azért sem, mert — mint később rájöttem — a könyvet fejjel lefelé tartottam a kezemben. Később, Körösi Csorna hatására, egy tibeti szótárt is böngészni kezdtem, és az iskolában „titkosírást” szerkesztettem magamnak a tibeti írás alapján ... Az egyetem orientalista szakát 1958-ban végeztem el, azon a Ligeti Lajos akadémikus által alapított tanszéken, amelynek később vezetője lettem. Mintegy százötven közleményem jelent meg, hadd említsem meg az „Egy mongol bárd énekei” című francia, a „Török buddhista írott emlékek” című német és a „Mongol pásztorok könyvei” című orosz nyelvű munkámat. De írtam Körösi Csoma-tanulmányt és Mongóliaútikönyvet is, ez utóbbi a Panoráma Ütikönyvek sorozatban látott napvilágot. — Feleségem mongol, gyermekeink az „édes anyanyelvűnk” címet tankönyveikben átjavítják „édes apanyelvünk”re, mivel ragaszkodom ahhoz, hogy a magyar és a mongol nyelvet is állandóan gyakorolják 15 T
