Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-05-26 / 11. szám
I HÍvM&j HOLOCAUST ÉVFORDULÓJÁN A gyászistentiszteletet dr. Schneier Artur New York-i főrabbi beszéde zárta be. A főrabbi magyar származású — saját családját is gyászolja az áldozatok között, ö a tanúk felelősségéről beszélt. „A világ aludt ebben az évtizedben” — mondta és idézte egy református püspök mondását: „Először azt hittem, hogy a kommunisták ellen mennek — és én hallgattam. Azután láttam, hogy a zsidók ellen indulnak — és én hallgattam. Azután a katolikus lengyelek következtek — és én nem szóltam. Azután értem jöttek — és nem volt már, aki segítsen.” Mindannyiunk kötelessége — hangoztatta a főrabbi —, hogy ne hallgassunk többé: a fajgyűlölet minden megnyilvánulása ellen, irányulják is az bármely nép ellen, azonnal a teljes nyilvánosságnak fel kell lépnie. A gyászistentiszteletet emlékező gyászülés követte a MIOK székházában lévő Goldmark-teremben. A vendégek között jelen voltak hazai társadalmi szerveink képviselői is: Kállai Gyula, a Hazafias Népfront elnöke; Sarkadi Nagy Barna, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese; Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke; dr. Gosztonyí János, a Magyarok Világszövetsége főtitkára és Nagy Richárd, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. Ott voltak a magyarországi egyházak vezetői, valamint a csehszlovák, a francia, az orosz, a Német Demokratikus Köztársaságbeli, a jugoszláv, a lengyel, valamint a bolgár zsidóság képviselői. Jelen volt a Zsidó Világkongreszszus küldöttsége, dr. Israel Singer professzor vezetésével; a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai tagozatának küldötsége Gáti Norman elnök vezetésével; Hives Fox aszszony, az American Jewish Committee európai képviselője; valamint Diana Rosenbaum kisasszony, a JOINT párizsi igazgatója. Héber Imre, a MIOK elnöke megnyitója után dr. Salgó László főrabbi tartott emlékbeszédet. Idézte Göring marsall mélységesen cinikus mondtatát: „Egyetlen ember halála tragédia, hatmillió ember halála statisztikai adat.” Ennek a cinikus kegyetlenségnek elszántsága emberek millióinak halálát és sokszáz millió szemtanú közönyét okozta. De nem csupán közönyös szemtanúk akadtak. „Erkölcsi kötelesséségünk nyomatékkai kimondani azt is, hogy még a háború szörnyűségees idejében is voltak nem kis számmal olyanok, mint Bartók Béla, Kodály Zoltán, Somlai Artúr és sokan-sokan, akik nemcsak memorandumokban emelték fel szavukat az antiszemitizmus tébolya ellen, de volt egy Apor Vilmos, Bereczky Albert, egy Reviczky Imre vagy éppen Bajcsy-Zsilinszky Endre is, aki az életveszélyt vállalva, tettekkel küzdött a gyilkosok ellen. Felemelte szavát a semleges külföld is. Hálával és tisztelettel emlékezünk többek között Raoul Wallenberg svéd diplomatára, aki azon fáradozott, hogy mentse az üldözötteket, hogy visszarántsa a még visszaránthatókat a pokol tornácáról." A főrabbi emlékbeszéde után Kállai Gyula emelkedett szólásra. Visszapillantásában elemezte azokat az okokat, amelyek Magyarországot a világháborús kalandba sodorták. Külön kiemelte az akkori magyar vezetés felelősségét az üldözésekben. „Horthy az antiszemitizmust az állami politika rangjára emelte. Igaz, a faji gyűlölet nem kímélte a románokat, ruszinokat, a szlovákokat és a délszlávokat sem. Egyetlen hazai nemzetiség volt csupán kivétel: a magyarországi németség.” A felelősség kérdését boncolgatva Kállai Gyula a következőket mondotta: „A felelősség kérdésén, úgy vélem, mégsem tehetjük ilyen egyszerűen túl magunkat. A múlt felett már nincs hatalmunk, de a jövendő nagyrészt a mi kezünkben van. S most mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy mindez többé ne ismétlődhessék meg. Le kell vonni a történelmi lecke tanulságait! Meggyőző, nevelő, felvilágosító munkával s állami, tömegszervezeti és mozgalmi eszközökkel küzdenünk kell azért, hogy ezeket az orgyilkos eszméket végképp kiirtsuk az emberiség életéből.” Ezután dr. Lékai László bíboros, prímás fejezte ki a magyar katolikus egyház véleményét. Visszatekintve megállapította, hogy az egyházon belül is voltak törekvések a zsidóság elpusztításának megakadályozására. Utána a testvérszervezetek képviselői fejezték ki együttérzésüket a magyar zsidóságnak. Dr. Israel Singer professzor, a Zsidó Világkongresszus nevében, valamint Norman Gáti a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai tagozata nevében szólt az egybegyűltekhez. Kifejtette: az amerikai zsidóság nagy része hozzátartozóit veszítette el, s így osztozik a mostani mély gyászban. Fritz Holländer az Európai Zsidó Hitközségek Szövetsége üzenetét tolmácsolta. A Zsidó Világkongresszus küldöttségét másnap fogadta Sarlós István miniszterelnökhelyettes is. Jelen volt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Héber Imre, a MIOK elnöke. Szép színfoltja volt a megemlékezés-sorozatnak a Zsidó Vallástörténeti Gyűjtemény, a Zsidó Múzeum újbóli megnyitása. A múzeum átépítés miatt sokáig zárva volt, s páratlan kultúrtörténeti értékű kincsei most újból a nagyközönség számára is láthatók. A kiállítás új részleggel is gyarapodott: „Üj élet sarjad a romokon" címmel a magyar zsidóság 1945 utáni újrakezdését, mai életét ábrázolják a képek és dokumentumok. A megemlékezés-sorozat a fővárosban található, zsidóüldözéssel kapcsolatos emléktáblák megkoszorúzásával zárult le. <5 p i 1. Gyászistentisztelet a temetőben 2. Az emlékülés megnyitója 3. Dr. Scheiber Sándor főrabbi 4. Az áldozatok emlékműve 5. Dr, Salgó László főrabbi 6. Artúr Schneier New York-i főrabbi 7. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront elnöke 8. Héber Imre, a MIOK elnöke 9. Dr. Israel Singer professzor 10. Gáti Norman, a Magyar Zsidók Világszövetsége amerikai tagozatának elnöke 11. A Zsidó Múzeum kiállításának megnyitója 12. Az emlékülésen; dr. Bartha Tibor, református püspök, dr. Lékai László bíboros prímás és dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök . FOTO GÁBOR VIKTOR 5
