Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-01-21 / 1-2. szám

■ ■ rök hóval borított csúcsaink nincse-Onek — vannak azonban telek, amikor csak néhány foltnyi havacska hullik. A síelés mégis egyre népszerűbb hazánkban, s ha végre megered a hó, tömegek zarándokolnak a Normafához, hogy pillanatok alatt sárrá dagasszák az éppen hogy hízásnak indult hóréteget. Ám amikor egy hobby, kedvtelés pár év alatt hódít teret, szinte óhatatlan, hogy el ne hangozzék az újgazdag előkelősködés vádja, és ahogyan a tenisz, avagy a lovaglás, a síelés sem volt mentes efféle zöngéktől. „Egyeseknek csak az a fontos, hogy minél márkásabb léc legyen a kocsi tetején...” — jegyzik meg epésen. Nem tagadható ugyan, hogy van ilyen is, de ne legyünk igazságtalanok a síeléssel. A sznobéria nem válogat. Talajra talál az hagyományosabb és újabb keletű kedvtelések körében egyaránt. (Gondoljunk csak a horgászra, aki úgy véli: csak Shakespeareszerelésre harapnak a halak. Vagy a koncertlátogatóra, aki osupán magát megmutatni jár hangversenyre.)

A Sport és Játékkereskedelmi Vállalat pénztárkönyvei szerint különösen az utóbbi öt évben lendült föl a sízés, forgalmuk évről évre megháromszorozódott ebben az időszakban. Eleinte Csehszlovákiából, Jugoszláviából, Lengyelországból hozattak be síruhákat, felszereléseket, később a síruhák gyártásába hazai cégek is bekapcsolódtak, majd az üzletekben feltűntek tőkés cégek termékei is. Olcsóbb cikkeket és világmárkákat egyaránt kínálnak, egy közepes felszerelés úgy hétezer forintba, egy nívósabb tízezerbe kerül, ruhával cipővel együtt. Havas tájakon nyilván szerénynek tetszhet, nálunk azonban jelentős tétel: tavaly csak gyereklécből húszezer párat adtak el.

Holott a síelés nem olcsó mulatság, különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy a családtagok sokszor egyidőben szerelkeznek föl, mert a szülők — akiknek a gyerekkorában a sízés még valóban úri szórakozás számba ment — most gyerekeikkel együtt kezdenek sízni tanulni. Ilyen esetekben jelentős összeget takaríthatnak meg azok, akik a használt cikkekkel kereskedő Bizományi Áruház boltjaiba térnek be, ahol az új szereléseket 15—20 százalékkal, a használtabbakat — de jól használhatókat — 40—50 százalékkal adják olcsóbban. Itt azonban több a hiánycikk, például nagyméretű ruhából, cipőből, meg sífutó felszerelésből, amit újabban szintén sokan keresnek.

A sízéshez nem csupán hó, pálya, felvonó is kell. Az előbbi hol van, hol nincs, az utóbbiból nincs elég. És az sem kedvez a síelés hazai szerelmeseinek, hogy a kevés hazai pálya környékén nincs elegendő szálláshely. Ezért telente több ezren kerekednek föl, s mennek szombat-vasárnap Csehszlovákia hegyeibe. A sítúrák, sítanfolyamok szervezése az idegenforgalom egyik fellendülő üzletága, amelyből az állami vállalatok mellett újabban magántársaságok is szép hasznot húznak. A választék — hála a konkurenciának — egyre bővül, a pár napos sítanfolyamtól, a hosszabb síüdülésig terjed, és az ajánlott úticélok száma is gyarapszik: a hagyományos szlovák- és lengyel tátrai síközpontok mellett romániai, jugoszláviai, ausztriai hegyi túrákat, szállásokat is kínálnak.

A Budapest Tourist egyik síoktatója így összegezte tapasztalatait: „Csoportjainkban tanár, orvos, hivatalnok, gyári munkás egyaránt megtalálható. Az anyagi lehetőségeken túl ugyanis az is meghatározó, hogy kinek mennyi a szabadsága, ki tud télen is elszabadulni a munkából. Az iskolai szünetek idején — karácsony, szilveszter, húsvét — mindig nagy a túljelentkezés, de a más időpontú programjaink sem veszteségesek a számunkra.”

A Magyar Síszövetségnek külön tömegsport szakosztálya alakult, amely a kedvtelésből síelők mintegy ötszázezres táborának érdekeit hivatott képviselni. G. A.

31