Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-05-12 / 10. szám

< A magyarországi egyházak és vallásfelekezetek mintegy ötszáz képviselője, az Or­szágos Béketanács Katoli­kus Bizottsága, valamint az Orszá­gos Béketanács Egyházközi Béke­bizottsága kezdeményezésére már­ciusban a Parlamentben ülésezett. A magyarországi egyházak és hit­­felekezetek történetében egyedül­álló esemény ez a találkozó, amelynek jelmondata volt: „Fele­lősséggel a hazáért és az emberi­ségért’. A tar ácskozás elnökségében he­lyet foglalt dr. Lékai László bíbo­ros-érsek, dr. Bartha Tibor refor­mátus püspök, dr. Káldy Zoltán evangélikus elnök-püspök, Sza­kács József, a Szabadegyházak Ta­nácsának elnöke, Biró Imre kano­nok, az Országos Béketanács Ka­tolikus Bizottságának főtitkára, dr. Aranyos Zoltán zsinati taná­csos, az Országos Béketanács Egy­házközi Békebizottságának főtit­kára, dr. Salgó László főrabbi, és Ferencz József unitárius püspök. Elnöki megnyitójában dr. Lékai László bíboros-érsek emlékeztetett arra, hogy a pápák, különösen XXIII. Jánostól kezdve egyre na­gyobb eltökéltséggel tették magu­kévá a nyitás szellemét a világ fe­lé, a közeledést más egyházakhoz, vallásfelekezetekhez. A békesség, a szívek békéje, a különböző egy­házak ökumenikus szellemű együttműködése és egyszersmind a társadalom különböző csoport­jainak harmonikus együttélése. „Mi, magyar egyházak és vallás­felekezetek nyugodtan élünk: egy­más szeretetében és az államtól megbecsülve. Még a gazdasági vi­lágkrízis ellenére is szorgalmas, összefogó munkánk közös gyümöl­cse révén szükséget nem szenved népünk. Ezt a társadalmi, nemzeti egységet továbbra is gondosan őrizzük, hiszen a legértékesebb kincsünk.” Az előadók közül először Tóth Károly református püspök, a Ke­resztyén Békekonferencia elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben az egyházak feladatairól beszélt világunkban, majd sorra vette a közéletünket is élénken foglalkoz­tató kérdéseket, amelyek társada­lomépítésünk mai szakaszában hí­vőket és nem hívőket egyaránt érintenek; az önzést, a pazarlást, az öngyilkosságok okát, a gazda­godás mellett a szegénység jeleit. „Lehet, hogy némely hivő keresz­tény ember azt sem tudja feldol­gozni magában, hogy a marxista ideológiának az ateizmus is része. Nem szabad azonban elfelejte­nünk, hogy az ateizmusnak is számtalan válfaja érvényesül, de ha türelemmel párosul, nem lehet akadálya a keresztények társadal­mi felelősségben való részesedésé­nek ... A világkatasztrófa elhárítása csak teljes együttműködéssel re­mélhető, sem az egyházak, sem a szakszervezetek, sem a politikai pártok külön-külön és önmaguk­ban nem lennének képesek a vi­lágot a békés megoldások útjára vezetni. De szoros együttműködés­ben igen. A nemzetért és az embe­riségért érzett felelősségünk így tartozik össze” — mondta egye­bek között Tóth Károly reformá­tus püspök. Cserháti József pécsi püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára, a vallási erők összefogását sürgette a háború és a béke sors­döntő kihívásával kapcsolatban. Ennek a kihívásnak tudatában tisztáznunk kell, hogy „mit tehe­tünk együtt hazánkban, a súlyos történelmi helyzetben, a hazasze­retet ápolásáért, közelebbről a nemzeti egységért és népünk tár­sadalmi fejlődéséért. .. . Évekkel ezelőtt még sokan tartottak attól; a világért se mondhassák sem itt­hon, sem odakint, hogy azonosak lettünk azzal, amit a szocializmus akar. Ma több mint harmincéves fejlődés van mögöttünk. Amit a szocializmus az emberiség szüksé­ges sorsalakításának meggyőződé­séről zászlajára tűzött, az evilági történelemalakító közvetlenségé­ben ugyanaz, amit az Evangélium­ból is kiolvasunk: a történelem fe­lett álló és őrködő Isten az egész emberiség belső átalakulását kí­vánja és mindannyian, emberi lé­nyünkből adódóan az egész világ továbbfejlődése iránti felelősség­­vállalásra vagyunk kötelezet­tek . .. Addig maradunk hitelesek híveink előtt, ameddig a krisztusi tanítást, az Evangéliumot hordoz­zuk, ameddig meg vagyunk arról győződve, hogy a világra való lelki ráhatások feltétele keresztény er­kölcsi tökéletesedésünk, a közös társadalmi és politikai cselekvés indítékait saját erkölcsi átalakulá­sunk és felelősségvállalásunk kö­telezettségeiből eredeztetjük. Re­mélhetőleg már kevesebben lesz­nek olyanok, akik e megállapítá­sokat, mint a magyar katolikus FELELŐSSÉG A HAZÁÉRT ÉS AZ EMBERISÉGÉRT hierarchia ünnepélyes lojalitásnyil­vánítását fogják elkönyvelni. Bár ezt megtehetik, de arról már nem győzhetnek meg bennünket, hogy nem járunk helyes úton, amikor a társadalmi igazságosság követel­ményeinek eleget tenni kívánó kormányzati apparátussal egyetér­tünk.” Dr. Káldy Zoltán evangélikus elnök-püspök Vörösmarty gondo­latát: „Népek hazája nagyvilág” — választotta hozzászólása mottó­jául, majd ezeket mondotta: „Mi vallásos emberek abban a bizo­nyosságban élünk, munkánkért nem csak népünk előtt vagyunk felelősek, hanem elsősorban Isten előtt. Ez a felelősségünk pedig ar­ra lendít bennünket, hogy az Is­tentől kapott erővel és áldozato­san éljük meg hazaszeretetünket. Az emberiség az élet és a halál között végső választásra kénysze­rül. A.7 atomfegyverek gyártása és a velük való fenyegetőzés az emberi faj kiirtására való képes­ség Isten előtt az ember legmesz­­szebbmenő gőgösségét mutatja, mivel egyedül Isten rendelkezhet életről és halálról. Az szomorú tény, hogy úgy bánunk a világ­gal, mintha a sajátunk volna. En­nek következtében szétromboljuk környezetünket, otthonainkat. Milliók halnak éhen, mert a leg­elemibb létfeltételektől is meg vannak fosztva. Ezen a nyáron az Evangélikus Világszövetség Budapesten tartja VII. Kongresszusát. Az 1200 kül­dött zöme elszánta magát a bátor és határozott állásfoglalásra. A Világszövetség elnöke kijelentette: „A béke lesz a mi legfontosabb té­mánk Budapesten. Ügy gondolom nemcsak a mi nagygyűlésünknek hanem az egész emberiségnek ez ma a legfontosabb témája ” — fe­jezte be beszédét Káldy Zoltán. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom