Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-31 / 7. szám

Javul a foci? A lelátóról jelentjük Los Angelesben — értesüléseink szerint — megkezdődött annak a bizottságnak a szervezése, amely — a montreali olimpia idején ala­kult társaság példájára — a nyá­ri olimpián résztvevő magyar kül­döttség fogadására, a versenyzők szereplésének megkönnyítésére készül. Trombitás Dezső reformá­tus lelkész és Tóth László, egyko­ri válogatott kosárlabdás, a kali­forniai Hungária Sport Club el­nöke szervezik a bizottságot. A Magyar Olimpiai Bizottság már­cius végén néhány fős előkészítő csoportot küldött Los Angelesbe. Ez alkalommal a „Társaság” és a Magyar Olimpiai Bizottság együtt­működéséről, a magyar sportolók vendéglátásáról, a csapatnak nyúj­tandó segítségről újabb megbeszé­léseket folytattak, amelynek rész­leteiről mi is hírt adunk. * Az év első két hónapjában több értékes győzelmet arattak a ma­gyar vívók. Kovács Edit a Buda­pesten rendezett Caola Kupa tőr­versenyt nyerte meg. Nébald György Moszkvában a kardvívók viadalán bizonyult legjobbnak. A párbajtőrvívó Kolczonay Ernő pe­dig Párizsban és Tallinban reme­kelt. * Szalma László, a legjobb ma­gyar atléta, a tavalyi világbaj­nokság távolugróversenyének ne­gyedik helyezettje ismét megsé­rült. Ezért nem utazhatott Göte­borgba, ahol pedig fedettpályás Európa-bajnoki címe megvédésé­re készült. E versenyen Bakosi Béla, a nyíregyházi hármasugró országos rekorddal bronzérmet nyert, Bakos György miskolci gát­­tutó pedig ezüstérmet hozott ha­za. * Üjabb elismerés a magyar sport­nak. Kovács Pál, hatszoros olim­piai bajnok kardvívónak, a Nem­zetközi Vívó Szövetség alelnöké­­nek az olimpiai érdemrend ezüst fokozatát ítélték oda. Szalay Jó­zsefet, az 1912-es stockholmi olim­pia 92 esztendős egykori résztve­vőjét pedig bronz fokozatával tün­tették ki. * Rajki Béla, a magyar úszósport világhírű szervezője, 75. születés­napját ünnepelte. Az ismert sport­vezető három olimpián: Helsinki­ben, Melbourne-ben és München­ben volt a vízilabda-válogatott ka­pitánya, mérlege két arany- és egy ezüstérem. Az úszók közül Mitró György Európa-bajnok, Temes Judit olimpiai bajnoknő és má­sok felkészülését irányította. Szakkönyveit tucatnyi nyelvre for­dították le. Amióta csak meghonosodott és évről évre népszerűbb lett e sport­ág, a kényszerű holtszezon után (az időjárás miatt a hazai pályák lényegében két hónapig nem hasz­nálhatók) mindenki kiéhezetten várja az újabb mérkőzéseket. Még akkor is, ha éppen csalódás érte egyik-másik csapat szurkolóit. Ta­vaszra minden felejtve van, újra megtelnek a lelátók. Az idén a prológot a Magyar Népköztársasági Kupa két újabb fordulója adta s ez a Magyar Lab­darúgó Szövetség jó döntése volt. Mert bármilyen régóta is létezik nálunk az MNK, soha nem volt olyan vonzereje, mint sok más or­szágban a hasonló kupáknak. Most azért volt helyes a nyi­tány elé helyezni a tizenhatos és a nyolcas döntőt, mert ilyenkor — mint említettük — nagyobb az ér­deklődés s így nagyobb figyelem kísérte a kupában még érdekelt nagy és kis csapatok összecsapá­sát. A sorsolás jóvoltából a szur­kolók egy „előrehozott döntőt” is láthattak, mert már a legjobb nyolc között egymással került szembe a tavalyi kupagyőztes, az Üjpesti Dózsa és az ősszel is nagy­szerűen szerepelt Honvéd csapata. A kispestiek kitűnő teljesítmény­nyel győztek is, a védő kiesett, s most május elsején a negyeddön­tő részvevői: öt elsőosztályú csapa t (Honvéd, FTC, Rába, Tatabánya, MTK), két másodosztályú együt­tes (Békéscsaba, Siófok), végül a területi bajnokságban játszó le­­ninvárosi Olefin, amely a másod­­osztályú Salgótarján legyőzése előtt az elsőosztályú Diósgyőrt fektette kétvállra. Épp ezért szép a kupa, hisz módot ad mindegyik csapatnak, a legkisebbnek is, hogy nagy fegyvertényt hajtson végre. Alig három nap telt el, s már­cius első víkendjén a 16. forduló­val folytatódott a pontvadászat is. Mint ahogy a téli szünetben min­dig, a Magyar Labdarúgó Szövet­ség, a klubok igyekeztek sok vi­tás kérdést megoldani, olyan in­tézkedéseket hozni, amelyeknek egyértelmű célja a fejlődést aka­dályozó okok megszüntetése. Las­­san-lassan sikerül megoldani az átigazolások kérdését, úgy hogy mind a három érdekelt fél, a két klub és a személy szerint érintett játékos megtalálja a számítását. Már elfogadott dolog, hogy egy­­egy labdarúgóért az új egyesület akár több százezer forintot fizet a korábbi klubnak, amelynek ezt az összeget a serdülők, az ifjúságiak nevelésére, foglalkoztatására kell fordítania. A rugalmasabb átiga­zolási szemlélet eredménye pél­dául, hogy a Kupagyőztesek Ku­pájában szereplő Üjpesti Dózsa Dékány személyében tehetséges fiatal csatárt kapott a Csepeltől, a Debrecen pedig átadta ugyancsak képzett támadójátékosát, Kerekest Kovács Attila, a Csepel kapusa már a válogatottban is megállta helyét, ezút­tal is biztosan hárít FOTO: ALMASI LÄSZLÖ a Ferencvárosnak, ahol nagyon hiányzott a tavaly Ausztriába tá­vozott Nyilasi. Érdekesen, izgalmasan indult a szezon. Június 9-én dől el az újabb bajnoki cím sorsa, amelyre a tava­szi rajtnál a Honvéd, a Videoton és az Üjpesti Dózsa volt a legesélye­sebb. De a kártyákat megkeverheti még a Rába is, a tavalyi első. Az MLSZ vezérkara, élén dr. Szepesi György elnökkel (a FIFA News, a nemzetközi szövetség ér­tesítője, most köszöntötte 62. szü­letésnapja alkalmából), dr. Pán­­csics Miklós főtitkárral, Mezey György szövetségi kapitánnyal igyekszik előremozdítani a hon; labdarúgás helyzetét. Természetes, hogy a sport, benne a futball sem csupán győzelmekből áll, de ha hosszútávon többnyire kudarcok következnek, akkor bizonyos, hogy szemléletváltozásra van szükség. Igaz, a magyar válogatott eljutott a legutóbbi két világbajnokság végső szakaszába, de itt mindkétszer „könnyűnek találtatott”, nem ke­rült be az idei EB nyolcas döntő­jébe sem, s a kupákban is az ezek­ben való részvételre jogosultak többnyire csődöt mondtak. (Idén is csak az Újpesti Dózsa állta meg a helyét.) Valami javulás tapasztalható a bajnokságban, s reményt ad arra, hogy a nemzetközi tornákon javul a mérleg, az eddiginél ütőképesebb lesz a válogatott. A szakvezetést a fiatal Mezey György vette át Mé­szöly Kálmántól és nagyon komo­lyan látott hozzá, hogy akár még nem neves játékosokból új, harcos gárdát hozzon össze. Jó jel volt a dánok elleni 1—0 arányú győze­lem és januárban a Spanyolország­gal szemben Cadizban elért 1—0-ás siker. A szövetségi kapitánynak most van ideje, hogy barátságos mérkőzések egész során készítse fel azt az együttest, amely majd ősztől Ausztria, Hollandia, Ciprus társaságában küzd azért, hogy 1986-ban ott lehessen Mexikóban. A tavaszi első próbajáték március 14-én volt az NDK olimpiai csa­patával, ezt követi 31-én Szabad­kán a Jugoszlávia, április 4-én Isz­tambulban a Törökország, majd május 23-án Székesfehérvárott a Norvégia, 31-én Budapesten Spa­nyolország, végül szezonzáröként június 6-án Brüsszelben a Belgium elleni találkozó. Ezután ősszel jö­hetnek a VB-selejtezők. Közben a szövetségi kapitány nem mondott még le arról, hogy a magyar olimpiai csapat ott legyen nyáron Los Angelesben. Ehhez azonban győzni kell az áprilisban sorra kerülő két hátralevő mér­kőzésen, előbb itthon Bulgária, majd Moszkvában a Szovjetunió ellen. A hazai futball mellett a közvé­lemény természetesen az eddigi­nél is élénkebben követi a külföl­di bajnokságokat, különösen azo­kat, amelyekben most már néhány éve magyar vendég játékosok is szerepelnek. Az Antwerpenben „magyar varázslónak” nevezett Fazekas László 36 évesen is hétről hétre egyik oszlopa csapatának. Az ősz óta az Austriában játszó Nyi­lasi Tibor csapata első helyen áll, ő maga ősszel gólkirály volt. Ki­tűnően véd Portugáliában Katzirz Béla és Mészáros Ferenc, Fran­ciaországban nagy elismeréssel szólnak Bálintról, Csapóról, Vára­dból. Az idei nyáron ismét több labdarúgó készül külföldre (köz­tük Törőcsik, Ebedli, Tóth József;, már engedélyt kaptak a szerződés­­kötésre. Kiderült tehát, hogy a magyar futball ma is gazdag tehet­ségekben, csak jó szervezés, meg­felelő feltételek megteremtése szükséges, hogy itthon is kibonta­koztassák képességeiket. Eszembe jut, hogy a nyári holt­szezonban nem is volna rossz „futballshow” egy olyan találkozó a Népstadionban, amelyen a „kül­földiek” játszanának a hazaiak­kal. Íme csak úgy kapásból az „idegenlégiós” együttes: Katzirz (Mészáros) — Martos, Bálint, Nagy — Póczik, Halmosi, Zombori — Fazekas, Csapó, Nyilasi, Váradi. A szakvezető a jelenleg az Egye­sült Arab Emirátusban dolgozó Hi­degkúti Nándor, a masszőr a Spor­ting Lissabonhoz szegődött Vin­­kovics Lajos lehetne ... És a hazaiak? Majd Mezey' vá­laszolna ... LUKACS LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom