Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-31 / 7. szám
IZRAELI TURNÉ ÉLŐSZÓVAL, TOLLAL ÉS ECSETTEL A Magyarok Világszövetsége szervezésében először látogatott el hazai művészegyüttes Izraelbe. R uttkai Éva, Csikós Rózsi, Major Ida, Kellér Dezső és Fényes Szabolcs január 18- tól február 2-ig hét alkalommal lépett fel Tel Avivban, majd Jeruzsálemben, Haifában, Natanján és Beer- Sevábam. Tapasztalatból tudom, hogy külföldi honfitársaink mennyire sóvárognak a magyar kultúra, a magyar szóra — mondja Ruttkai Éva —, de ilyen szeretetteljes, lelkes fogadtatásra nem számítottam! Alig akartak leengedni bennünket a színpadról, képtelenek voltunk eleget tenni valamenynyi baráti meghívásnak s az újabb felkéréseknek. Az Izraelben élő magyarajkúak ismerik a budapesti színházak műsorát, beszerzik az újabb magy i könyveket, hanglemezeket, újságokat, sőt még a legfrissebb pletykákat is ... Jártamban-keltemben felismertek az utcákon, köszöntöttek, megszólítottak, pedig — mint az idősebbek elmondották — utoljára pöttömnyi kislányként láttak, Lakner bácsi gyermekszínházában ... — Mi volt a műsora? — — összeállítás a magyar irodalom és költészet gyöngyszemeiből, Heltai Gáspártól Petőfin, Heltai Jenőn, Molnár Ferencen át egészen Szécsi Margitig. Kellér Dezsőé a szó: — Mindeddig úgy véltem: a pesti humor csak a maga közegében érvényesülhet. Kellemesen csalódtam! Minden szóra, sőt minden gesztusomra ugyanúgy reagáltak Jeruzsálemben, vagy Beer-Sevában, mint a budapesti Vidám Színpadon. Amikor összeállítottam a műsort, azt találtam ki, hogy kis társulatunk valamennyi tagja először is bemutatkozik. Beszél az életéről, a hivatásáról. Én is a pályámról szóltam. Fényes Szabolcs pedig operettjeinek, slágereinek születéséről és előadóiról. Csikós Rózsi és Major Ida örökzöld Fényes-dalokat adtak elő, s besegített Ruttka Éva is. Magamkorabeli nem könnyen szánja rá magát ilyen nagy útra! De most, hazatérve, nem mondhatok mást: vétek lett volna kihagyni! Arra is csak ott, a helyszínen döbbentem rá, mi volt a titka annak, hogy a színpadon állva úgy éreztem, mintha csak hazai közönség előtt konferálnék. Nem más, mint a szoros és feloldhatatlan kapocs: az anyanyelv. — Élménybeszámoló, zongorával. Ezt a címet adhatnám annak, ami műsorom gerincét képezte — veszi át a szót Fényes Szabolcs. — Félévszázados zeneszerzői pályafutásom legjavából állítottam össze egy csokorra valót. Minden dalhoz hozzátettem annak keletkezéséhez, sikeréhez kapcsolódó emlékeimet. S persze nem mulaszthattam el, hogy beszéljek dallamaim feledhetetlen előadóiról, így Honthy Hannáról, Bársony Rózsiról, Karádi Katalinról és a többiekről. Hajnali kettőkor kerültünk ágyba, s másnap korán keltünk, hogy lássunk is valamit, felkereshessük azokat a helyeket, amelyekről mindezideig csak hallottunk, olvastunk. S hogy mit hoztunk haza? Annyi élményt, hogy hetek, hónapok Kellér Dezső, Major Ida, Fényes Sia bölcs, Csikós Rózsi és Ruttkai Éva kellenek, ameddig feldolgozzuk magunkban . . . A vendégszereplést a Magyarok Világszövetsége támogatásával Bentzur Vilmos, az ismert bécsi étteremtulajdonos, az osztrák fővárosban székelő Közéleti Bizottság titkára szervezte. — Ez a bizottság elsősorban azért alakult — mondja —, hogy kapcsolatot teremtsen az izraeli magyarok százezrei és Magyarország között. Elsősorban kulturális és vallási vonatkozásban. Szeretnénk folytatni személyes találkozásainkat, vendégszerepléseket, és javában készítjük elő azt az anyagot, amelyet kiállítás keretében mutatunk majd be a Bét Hátfucot Múzeumban, a magyarországi zsidóság múltjáról és jelenéről. Ebben a múzeumban a világ valamennyi országának zsidósága képviselteti magát, gazdag dokumentumokkal. Mindeddig egyedül a magyar rész hiányzik. Ezt kívánjuk most pótolni. A tervek szerint a július 29-én megnyíló kiállítás anyagának jórészét a budapesti Zsidó Múzeum kölcsönzi. Munkánkhoz sok segítséget kapunk a Magyarok Világszövetségétől és több más magyarországi intézménytől. Garai Tamás „A TORONY ÁRNYA” TEL-AVIVBAN Itamar Jaoz-Keszt neves izraeli költő kétnyelvű héber—magyar kiadásban adta ki Mezei András A torony árnya című válogatott verseit Tel-Avivban. A szarvasi születésű izraeli költő 1956-ban fordította héberre Babits Mihály és József Attila verseit, 1960-ban Karinthy Frigyes: Tanár úr kérem című prózáját, Juhász Ferenc: A szarvassá változott fiú kiáltozása a titok kapujában című modern eposzát. Csaknem folyamatosan fordítja ma is a magyar költészetet Illyés Gyulától Székely Magdáig és Bella Istvánig. 1981- ben mini-antológiát adott ki, s egy teljesebb, nagyobb mai magyar költők antológiáját készül kiadni a közeljövőben. Mezei András válogatott verseinek héber—magyar kiadását nemcsak a kiemelkedő fordítások, a könyv tetszetős kivitele miatt értékeljük, hanem azért is, mert a második és a harmadik magyar származású izraeli nemzedékeknek is módjukban áll a szüleiktől örökölt nyelvhez és kultúrához közelíteni Mezei András költeményeiben. Nemzeti ünnepünkön, március 15- én született, Szepesváralján, 1906- ban. Regényíró és műfordító, nyelvkönyv- és szótárszerkesztő, pedagógus és festőművész. Csorba Tibor, a lengyel—magyar kuturális kapcsolatok Varsóban élő „mindenese” évente hazalátogat lengyel feleségével, Helena Csorba szociológus professzorasszonnyal. A szokottnál is több a teendőjük mostanság: két szerződést írtak alá a közelmúltban. Itthon a Ságvári Kiadó jelenteti meg közösen irt könyvüket, amely a Magyarországra menekült lengyel fiatalok II. világháború alatti sorsáról szól. Ugyanez a munka Varsóban, lengyel nyelven is napvilágot lát majd. S korántsem értünk még az „aktualitások” végére, hiszen a két ország Tudományos Akadémiája közös kiadásban fogja megjelentetni — negyedszázaddal az első kiadás után — Csorba Tibor úttörő vállalkozását, a lengyel—magyar és magyar— lengyel nagyszótárt. — Miért kezdte szolgálni a lengyel—magyar kulturális kapcsolatokat? — kérdem. — Minthogy északon, a Tátra alján születtem, érdeklődésem személyes okokból is a lengyel nép felé fordult, amely már akkor, a harmincas években komoly szimpátiával viseltetett irántunk, ám ugyanakkor nagyon keveset tudtunk egymás jelenéről, hétköznapjairól. Akkoriban már elvégeztem a Képzőművészeti Főiskolát és a Bölcsészettudományi Karra jártam. Doktori disszertációm témájául Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király életművének bemutatását választottam. Ösztöndíjasként Lengyelországba utaztam, hogy ott folytassak kutatómunkát. Elhatároztam, hogy megtanulok lengyelül: de akkoriban ez csak német és angol nyelvkönyvek „közvetítésével” -volt lehetséges. így született meg bennem az elhatározás, hogy szótárt készítek. Mintegy ezer Chopini fűzfák oldalas nagyszótárt szerkesztettem; körülbelül 80 000 szót tartalmazott a könyv. — Nemrégiben nagy sikerű kiállításon mutatta be lengyel és magyar tájakról készült akvarelljeit. Ecsettel is szolgálom a két nép barátságát. A természet szeretete gyermekkori „örökség”: a szepességi tájak szépsége máig bennem él. A kezdetektől foglalkozom rajz- és irodalomtanítással; Vácott, Kiskunhalason és Celldömölkön középiskolában oktattam, később Krakkóban a Jagelló Egyetemen, Varsóban pedig a Rajztanárok Továbbképző Iintézetében. A Boleslawec-i Iskolai Galéria az én nevemet viseli: saját munkáim mellett barátaim, tanítványaim alkotásait gyűjtöttem itt össze. Alighanem egész Lengyelországban itt van a legtöbb magyar vonatkozású képzőművészeti alkotás ... — Csorba Tibor a „Mosoly Érdemrend” kitüntetettje... — Második hazám általános és középiskolás tanulói minden évben titkos szavazáson döntik el, hogy kinek adományozzák ezt a kitüntetést azok közül, akik sokat tesznek a gyermekek neveléséért, boldogságáért, akik rendszeresen találkoznak az ifjúsággal. Én vagy az első „nem lengyel” a kitüntettek között.” Néhány esztendeje Kiskunhalason Csorba Tibor festményeinek kiállításával nyílt meg az új művelődési központ. A város fél évszázad múltán sem feledkezett meg hajdani tanáráról, aki még tanulmányt is írt j,A (halasi csipke múltja, jövője” címmel. Gosztonyi János, a Magyarok Világszövetsége főtitkára — akkor még -más beosztásban — megnyitó beszédében imigyen méltatta Csorba Tibor munkásságát: „Ezen a tárlaton len-gyei és magyar tájak, városképek sorakoznak egymás mellett, s úgy vélem ez az a momentum, amelyből ki kell indulnunk. ha Csorba Tibor emberi és művészi munkásságát méltatni akarjuk. Valóban ritkaságszámba megy az ilyen sokoldalú és minden területen egyforma jelentőséggel és eredménnyel bíró tevékenység; mint ahogyan ritka az olyan festő is, aki történeti érdeklődését, irodalmi ihleté sét ilyen harmonikus egységbe tudja ötvözni. Amerre járt életében, ott maradt munkája nyoma: példa erre az a tisztelet és szeretet, ahogyan Halas város ma is körülveszi őt.” BALÄZS ÁDÁM REPRODUKCIÓ: REZES MOLNÁR ESZTER 4
