Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)

1984-03-15 / 5-6. szám

Az en törököm Kempelen Farkas (1734—1804) töredékes életrajza 1. A sakkoz ógép „titka”, Räcknitz könyvének illusztrá­ciói alapján: az asztal elöl­ről, kinyitott állapotban. Az elrejtett játékos ekkor - Räcknitz szerint - a kihúzott fiókot takaró asztallap alatt fekszik 2. Az ajtók becsukása után a játékos felül és igy kezeli a gépet 3. Kempelen Farkas korabeli arcképe A világ legtökéletesebb automa­táját én szerkesztettem. Nem hitte senki, hogy sikerül­ni fog. Valami soha sem látott csodát várhattak tőlem. És nem csalódtak a várakozás­ban. Kempelen Farkas nevét is­merni fogja egész Európa, mél­tatlan lenne hozzám valami ravasz kis mechanizmus mozgatása. A császámő, Mária Terézia fel­figyelt már reám. Azt várja tő­lem, hogy valami olyant készítsek, aminek csodájára jár egész Euró­pa. Sokféle mechanizmus látható már külföldön. Technikai találmá­nyok sokasága. Ismeretesek pél­dául a porcelán lovacskák. Körbe­­körbe futják pályájukat és közben dallamosan, élethűen nyerítget­­nek. Mindezt egy ugyancsak por­celán táblán. Azt az időt is várom türelmet­lenül, hogy hangautomatámmal is foglalkozzam. De előbb még őfelségének tett ígéretemet kell teljesítenem. Irigy ellenség az idő, de nem fog megfosztani találmá­nyomtól. A sakkautomatám rövidesen el­készül. * Eljött a nap, hogy ezt a különös, soha nem látott játékot (nekem csak játék — másoknak misztikus életrekeltés) bemutathassam a csá­szári udvarban. Lakosztályom előtt soha nem látott emberek bukkannak fel. Már hetek óta megindult a hajsza, hogy kiismerjék a „Nagy Török” titkát. A bemutatón részt vesz a császárnő, és az egész udvar színe­java. És a török már készül a munkára, arca szinte emberi arc­nak tűnik! Nem fogják megfejteni a titkot! Én lélekben már túl vagyok az automatán, már a beszélő gépen gondolkodom. A bemutató előtt lássuk még egyszer a török pasámat. Nos: egy szekrénybe épített fa karosszék­ben ül a török, köntösbe öltöztet­ve, középtermetű, kifejezéstelen arccal bámul maga elé, kezében hosszú szárú török pipát tart. Az arca méltóságteljes, mozdulatlan­ságában is tettrekész. Mit tud?! Sakkozni! Várja a kihívásokat. Az egybegyűlt előkelő közönség a császárnővel az élen kíváncsi rá, hogy mi van a láda belsejében. Megmutatom Önöknek! Kinyitom a táblát, mögötte csak szerkeze­tek! Most egy másik táblát! Sró­­fok, csavarok, megint csak szer­kezetek. Az egész készüléket meg­nézzük belülről. íme csak techni­ka, technika mindenütt. A török pasa mintha figyelő szemmel nézne reánk, őrzi titkát. Egy kikötése van (ezt én tolmá­csolom): mindig fehér figurákka! játszik. Cobenz gróf vállalkozik az első játszmára! Jó sakkozó hírében áll. Elkezdődik a játék. Egyre többször zavarodik meg az automata játéktudásától, végül is elveszti a játszmát. A gép le­győzte az embert. Mária Terézia a következőkép­pen reagál: „Krutz i Türken. Kempelen ist ein Hexenmeister” (A mindenét a töröknek. Kempe­len egy boszorkánymester). A sak­kozógép hatása elképesztő. Egész Európát felkavarta a játék bűvö­lete. Teljesítettem Mária Terézia pa­rancsát. Az utcán a suszter-gyere­kek rólunk szóló énekeket dalol­tak és fütyürésztek. Más bemuta­tókat átengedtem asszisztensem­nek, én pedig visszatértem másik, nagy jelentőségű találmányomhoz az eleven hangot hangautomatá­val helyettesíteni. Megkönnyebbülve írom le e so­rokat. Néhány hétig vagy hóna­pig, még nem tudom mennyi idő­re, elmenekülök a törökömtől. ■* Sikerült meggyőznöm az embe­reket, hogy a masinának pihen­nie kell. Sokat dolgozott, városról városra járt, javításra szorul. Bol­dogan indulok Pozsonyba a hang­automata már régóta foglalkoztat, mint ahogy Windisch írja 1775. évi jelentésében. (Windisch barát­ja volt Kempelennek. Ismert író.) így jellemzi a beszélő automa­tát: „a gép elég tisztán és érthe­tően válaszol különböző kérdések­re, hangja lágy és kellemes”. Ugyanebben a hónapban beszá­moltam róla naplómnak is, mely­ből kiragadva életem más ered­ményeiről is most számot nyúj­tok. Igaz, csak elenyészően kis ügyeiről tárgyalok, de ezeknek is komoly a jelentőségük. Foglalkozom a gőzgéppel is, a gáz erejének hasznosításával. Má­ria Terézia keresztleánya számára, aki 3 éves korában elvesztette sze­me világát, olvasótáblát konstru­áltam. Ez lehetővé tette, hogy a vak kisleány megtanuljon írni, ol­vasni. Négyhónapos szünet után, amit eltűnésem okozott (időközben lép­­ten-nyomon tanulmányok, melyek sakkozó automatám el nem felej­tett rejtélyét próbálták — hiába — megoldani) vissza kellett tér­nem a törökhöz. A porosz császár, II. Frigyes ugyanis értem küldött. Egész kis vagyont ígért, ha meg­ismertetem masinám titkával. Megtörtént! Frigyes bement a nagy ládába, a magányos terem­ben néma csend volt. Frigyes egész életében megőriz­te a titkot. Epilógus Kempelen nagyságát mutatja néhány fennmaradt műve, ame­lyet méltatlanul elfelejtettek. Pe­dig a társadalomnak fontos volt (csak azt nem tudták, hogy Kem­pelen alkotása), például: Buda vá­rosának vízellátása különleges szi­vattyú segítségével. A bányák víz­telenítésének megtervezését is ő oldotta meg, de ellenségei az ud­varban értetlenül nézték új kísér­leteit és megakadályozták azok gyakorlatba ültetését. Kempelen Farkas érdeme volt a budai Várszínház újjáépítése, az első magyar szó magyar színpadon 1790-ben Kempelen színházában hangzott el. Élete utolsó éveit elfáradva és betegen Bécsben töltötte. Olvas­gatott, rézkarcokat készített. 1804- ben meghalt. Sírkövére Horatius szavait vésték: „Non omnis mo­­riar.” Nem halok meg egészen. VÉCSEY GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom