Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
Az en törököm Kempelen Farkas (1734—1804) töredékes életrajza 1. A sakkoz ógép „titka”, Räcknitz könyvének illusztrációi alapján: az asztal elölről, kinyitott állapotban. Az elrejtett játékos ekkor - Räcknitz szerint - a kihúzott fiókot takaró asztallap alatt fekszik 2. Az ajtók becsukása után a játékos felül és igy kezeli a gépet 3. Kempelen Farkas korabeli arcképe A világ legtökéletesebb automatáját én szerkesztettem. Nem hitte senki, hogy sikerülni fog. Valami soha sem látott csodát várhattak tőlem. És nem csalódtak a várakozásban. Kempelen Farkas nevét ismerni fogja egész Európa, méltatlan lenne hozzám valami ravasz kis mechanizmus mozgatása. A császámő, Mária Terézia felfigyelt már reám. Azt várja tőlem, hogy valami olyant készítsek, aminek csodájára jár egész Európa. Sokféle mechanizmus látható már külföldön. Technikai találmányok sokasága. Ismeretesek például a porcelán lovacskák. Körbekörbe futják pályájukat és közben dallamosan, élethűen nyerítgetnek. Mindezt egy ugyancsak porcelán táblán. Azt az időt is várom türelmetlenül, hogy hangautomatámmal is foglalkozzam. De előbb még őfelségének tett ígéretemet kell teljesítenem. Irigy ellenség az idő, de nem fog megfosztani találmányomtól. A sakkautomatám rövidesen elkészül. * Eljött a nap, hogy ezt a különös, soha nem látott játékot (nekem csak játék — másoknak misztikus életrekeltés) bemutathassam a császári udvarban. Lakosztályom előtt soha nem látott emberek bukkannak fel. Már hetek óta megindult a hajsza, hogy kiismerjék a „Nagy Török” titkát. A bemutatón részt vesz a császárnő, és az egész udvar színejava. És a török már készül a munkára, arca szinte emberi arcnak tűnik! Nem fogják megfejteni a titkot! Én lélekben már túl vagyok az automatán, már a beszélő gépen gondolkodom. A bemutató előtt lássuk még egyszer a török pasámat. Nos: egy szekrénybe épített fa karosszékben ül a török, köntösbe öltöztetve, középtermetű, kifejezéstelen arccal bámul maga elé, kezében hosszú szárú török pipát tart. Az arca méltóságteljes, mozdulatlanságában is tettrekész. Mit tud?! Sakkozni! Várja a kihívásokat. Az egybegyűlt előkelő közönség a császárnővel az élen kíváncsi rá, hogy mi van a láda belsejében. Megmutatom Önöknek! Kinyitom a táblát, mögötte csak szerkezetek! Most egy másik táblát! Srófok, csavarok, megint csak szerkezetek. Az egész készüléket megnézzük belülről. íme csak technika, technika mindenütt. A török pasa mintha figyelő szemmel nézne reánk, őrzi titkát. Egy kikötése van (ezt én tolmácsolom): mindig fehér figurákka! játszik. Cobenz gróf vállalkozik az első játszmára! Jó sakkozó hírében áll. Elkezdődik a játék. Egyre többször zavarodik meg az automata játéktudásától, végül is elveszti a játszmát. A gép legyőzte az embert. Mária Terézia a következőképpen reagál: „Krutz i Türken. Kempelen ist ein Hexenmeister” (A mindenét a töröknek. Kempelen egy boszorkánymester). A sakkozógép hatása elképesztő. Egész Európát felkavarta a játék bűvölete. Teljesítettem Mária Terézia parancsát. Az utcán a suszter-gyerekek rólunk szóló énekeket daloltak és fütyürésztek. Más bemutatókat átengedtem asszisztensemnek, én pedig visszatértem másik, nagy jelentőségű találmányomhoz az eleven hangot hangautomatával helyettesíteni. Megkönnyebbülve írom le e sorokat. Néhány hétig vagy hónapig, még nem tudom mennyi időre, elmenekülök a törökömtől. ■* Sikerült meggyőznöm az embereket, hogy a masinának pihennie kell. Sokat dolgozott, városról városra járt, javításra szorul. Boldogan indulok Pozsonyba a hangautomata már régóta foglalkoztat, mint ahogy Windisch írja 1775. évi jelentésében. (Windisch barátja volt Kempelennek. Ismert író.) így jellemzi a beszélő automatát: „a gép elég tisztán és érthetően válaszol különböző kérdésekre, hangja lágy és kellemes”. Ugyanebben a hónapban beszámoltam róla naplómnak is, melyből kiragadva életem más eredményeiről is most számot nyújtok. Igaz, csak elenyészően kis ügyeiről tárgyalok, de ezeknek is komoly a jelentőségük. Foglalkozom a gőzgéppel is, a gáz erejének hasznosításával. Mária Terézia keresztleánya számára, aki 3 éves korában elvesztette szeme világát, olvasótáblát konstruáltam. Ez lehetővé tette, hogy a vak kisleány megtanuljon írni, olvasni. Négyhónapos szünet után, amit eltűnésem okozott (időközben lépten-nyomon tanulmányok, melyek sakkozó automatám el nem felejtett rejtélyét próbálták — hiába — megoldani) vissza kellett térnem a törökhöz. A porosz császár, II. Frigyes ugyanis értem küldött. Egész kis vagyont ígért, ha megismertetem masinám titkával. Megtörtént! Frigyes bement a nagy ládába, a magányos teremben néma csend volt. Frigyes egész életében megőrizte a titkot. Epilógus Kempelen nagyságát mutatja néhány fennmaradt műve, amelyet méltatlanul elfelejtettek. Pedig a társadalomnak fontos volt (csak azt nem tudták, hogy Kempelen alkotása), például: Buda városának vízellátása különleges szivattyú segítségével. A bányák víztelenítésének megtervezését is ő oldotta meg, de ellenségei az udvarban értetlenül nézték új kísérleteit és megakadályozták azok gyakorlatba ültetését. Kempelen Farkas érdeme volt a budai Várszínház újjáépítése, az első magyar szó magyar színpadon 1790-ben Kempelen színházában hangzott el. Élete utolsó éveit elfáradva és betegen Bécsben töltötte. Olvasgatott, rézkarcokat készített. 1804- ben meghalt. Sírkövére Horatius szavait vésték: „Non omnis moriar.” Nem halok meg egészen. VÉCSEY GYÖRGY
