Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-03-15 / 5-6. szám
SAJTOTÜKÖR A világgazdasági válságról — A vállalati gazdasági munkaközösségekről Az USA -beli magyar egyházakról Gyorsuló idő ... Ezzel a fogalommal itthon — előbb műszakitudományos, később gazdasági és társadalmi vonatkozásban — az o'múlt két-három évtizedben isrru fedtek meg az új iránt érdeklődő, fogékony emberek. Érthető tehát, ha Bródy Andrásnak, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete munkatársának „Lassuló idő” címmel nemrégiben megjelent könyve már csak feltűnést keltő címe miatt is napok alatt honi bestseller lett. A szerzőt Miszlivetz Ferenc mutatja be az olvasóknak; az interjú címe: Meddig jó a válság? A következőkben előbb az újságíró bevezetőjéből idézünk, majd Bródy András koncepcióját ismertetjük — vázlatosan — a világgazdaság helyzetéről. Miszlivetz Ferenc: Bródy munkája „nemcsak a gazdasági bajok magyarázatát’ adja, mint könyvének alcíme ígéri, hanem ahol szükséges, átlép olyan — közgazdászok által gyakran ingoványosnak ítélt — területekre is, mint a történelem, a kulturális és művelődéspolitika”. Bródy András az interjúban — a válságokról általában szólva, de a jelenlegire is utalva — kifejti: A „mostani válság is csak egyike a történelmet előrehajtó periodikus mozgásoknak”. De talán azért, mert „többfajta ciklus találkozik, fonódik benne össze, hosszabb és rövidebb ciklusok egyszerre csapnak hanyatlásba”, a válság mélyebbnek hat. Minthogy nemcsak a gazdasági, hanem a szellemi, sőt, még a társadalmi élet összes oldalára is kiterjed, különösen fenyegetőnek találjuk. Ezután a válságok jótékony és a gyors reagálások ugyancsak tisztító-tisztázó hatásairól vallott álláspontját körvonalazza. Ezzel kapcsolatban kifogásolja, hogy „a tervgazdaság — Magyarországon is — a bajok felmerültekor egy ideig megpróbálja elkendőzni a problémákat, elodázni a határozott válaszadástBródy szerint ez csak „nehezíti a kibontakozást”. Véleménye: „Az egyenlőtlen periodikus mozgást még a legjobb gazdaságirányítással sem lehet teljesen elkerülni, arra azonban ügyelni lehet, hogy a feszültségek bizonyos határok között maradjanak”. Bródy András a továbbiakban könyvének címét indokolja meg. A „lassuló idő” fogalmán a szellemi megújulás, az „új tudás” késését érti, jelenségét pedig ezzel magyarázza: „a hosszú átfutási idők miatt egyelőre inkább a bomlás termékeivel találkozunk, kevés az igazán világos és összefogott, az új klasszikához vezető gondolat”. Könyvében ezért — a „gyorsuló idő”-be vetett feltétlen hittel szemben — annak borúlátó ellenpólusát, a mal de siede (szabadon fordítva: századvégi szorongás) megismétlődését, sőt, az ezredfordulóhoz is közeledve, erősödését” tartja valószínűnek. Az interjú utolsó szavai: „A jelenlegi válság, illetve az annak megfelelő szellemi konstrukciók, például a Római Klub riasztó jóslatai azért jók, mert arra serkentenek, hogy fokozott erővel keressük a kiutakat”. valóság Mítoszok és valóság — Kisvállalkozások Magyarországon. Ezzel a címmel a folyóirat Laky Teréz publikációját közli, amelynek bevezetőjében a szerző a következőket hangsúlyozza: merő véletlen, hogy írása éppen a kisvállalkozások megalakulásáról rendelkező jogszabályok életbe lépésének második évfordulóján jelenik meg; a cikket — a rövid időszak, a kevés tapasztalat, a jelenségek folyamatos változása miatt — nem az értékelés, az áttekintés szándékával írta, hanem inkább azzal a céllal, hogy eloszlasson „néhány, a kisvállalkozásokat ma körülfogó, a lelkesültség vagy az aggódás érveiből szőtt mítoszt”. A következőkben a tanulmánynak egyik, a vállalati gazdasági munkaközösségekről szóló fejezetét ismertetjük. Ebből elöljáróban kiderül, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek többsége — megcáfolva a hiedelmet — nem az iparvállalatoknál alakult meg, hanem a népgazdaság más ágazataihoz tartozó gazdálkodó szervezeteknél, például a kutatóhelyeken, az állami gazdaságokban, a tervezőintézetekben, a szolgáltató vállalatoknál és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Az ország több mint 7000 gazdálkodó szervezete közül körülbelül 1250-ben jöttek létre vállalati gazdasági munkaközösségek, tagságuk aránya azonban „még a gazdaszervezeteken belül sem nagy: az összlétszám mintegy 5—10 százaléka”. A tanulmány a továbbiakban azokat a reményeket és kételyeket vázolja fel. amelyek a vállalati gazdasági munkaközösségek létrejöttét megelőzték, majd működésükről szólva — negatív jelenségként említve — a többi között ezeket állapítja meg: a vállalati gazdasági munkaközösség jelenlegi formájában nem tekinthető vállalkozásnak, „csupán a vállalat és a dolgozói közötti, valamely meghatározott feladat elvégzésére vonatkozó szerződéses kapcsolatnak”; a vállalati gazdasági munkaközösség kínálta lehetőségeket elsősorban Budapest és a nagyobb ipari központok nagyvállalatai használták ki, „saját érdekeiknek megfelelően, a dolgozók megvehető többletmunkaidejének" értékesítésével. Ügy tűnik, egyelőre az a jellemző, hogy a „nagyüzem alakította saját képére és szorította be a felülről diktált munkamegosztás hierarchikus rendszerébe a vállalati gazdasági munkaközösséget”. Laky Teréz ezután a vállalati gazdasági munkaközösségek működésének eredményeit foglalja össze. Véleménye szerint a várakozásoknak leginkább az építőipari tevékenységet folytató vállalati gazdasági munkaközösségek felelnek meg. „Ha nem is mindegyik, de sok közülük a vállalat és a dolgozók közös vállalkozása — írja —. A dolgozók a vállalattól — bérleti díj ellenében! — kölcsönzött gépekkel, eszközökkel, főként szombat-vasárnapi munkával építkeznek; részt vállalva az építéskarbantartás iránti változatlanul nagy kereslet kielégítésében”. A szerző vizsgálódásai szerint „az iparvállalatoknál a vállalati gazdasági munkaközösségek általában a legjobb, a legmegbízhatóbb munkásokból szerveződtek, akiktől a termelés mennyisége, minősége eddig is a leginkább függött”. História A Magyar Történelmi Társulat folyóirata „Egyház és társadalom” címmel a közelmúltban úgynevezett tematikus számot nyújtott át olvasóinak. Ebben valamennyi írás, időben az ókortól napjainkig, a különböző vallások tükrében, történelmi, politikai, tudományos és művészeti nézőpontról tárgyal egy-egy témát. A sok közül a következőkben egy cikket ismertetünk, Puskás Julianna írását, amely „Magyar egyházak az Egyesült Államokban” címmel jelent meg a folyóiratban. A cikk történelmi áttekintésében a szerző a többi között a következőket írja: Az első magyar egyház 1890-ben Clevelandben alakult „Clevelandi Magyar Evangéliumi Reformált Egyház” néven. Alkotmányában leszögezte, hogy az egyház „szerves tagja az Egyesült Államokban létező reformált egyháznak, mindazonáltal a magyarországi egyház tagjának is tekinti magát, amennyiben ezzel a lelki közösséget mindenkor fenn fogja tartani”. Az első római katolikus magyar egyházi közösség szintén Clevelandben alakult, 1892-ben, „Szent Erzsébet” néven. Az 1920-as évek közepéig pedig több mint kétszáz magyar egyházi közösség létesült az Egyesült Államokban: 89 református, 61 római katolikus, 13 görög katolikus, 9 evangélikus és 8 izraelita; több településen, összesen 23 helyen a baptisták kis létszámú gyülekezetei is létrejöttek. A továbbiakban Puskás Julianna arról ír, hogy közösségi szinten az egyházak váltak az etnikai történeti hagyományok képviselőivé. „A magyar egyházak például ünnepélyesen megemlékeztek olyan történelmi évfordulókról, mint március 15., október 6., Szent István napja. De a csoporttudat erősítését, az egymáshoz való tartozás demonstrálását szolgálták az ünnepségek templomalapkő-lerakásán, új templom vagy iskola avatásán, harangszenteléskor és egyházi közösségeik fennállásának évfordulóin. A vallási közösségek magyar voltának hangsúlyozására szolgáltak a kifejezetten magyar szimbólumok. Templomaikat óhazai modellek alapján igyekeztek felépíteni, a katolikusok azokat magyar szentekről nevezték el. A magyar zászló és címer valamenynyi templomban helyet kapott. Ünnepségeik elmaradhatatlan tartozéka volt a magyar ruhába öltözött csoportok szerepeltetése ... Az egyházak vállalták az anyanyelv intézményesített oktatását is. Legtöbbjük hétvégi vagy nyári foglalkozások keretében nyújtott magyar nyelven elemi ismereteket”. A cikk rezüméjében Puskás Julianna a következőket fogalmazza meg: „Az egyházak a múlt és a jövő közötti kapcsolat megteremtésének szolgálatával jelentős szerepet játszottak azon pszichikai egyensúly elősegítésében, amely természetes szükséglet volt a kivándoroltak számára, amikor eredeti közösségükből és kultúrájukból kiszakadtak és egy másik közösségbe, kultúrába való beilleszkedés útjára léptek ... Napjainkban a bevándorolt nemzedék kihalásával a magyar egyházak száma az Egyesült Államokban egyre csökken. A még meglevőkben — a későbbi bevándorlásokból nyert utánpótlások ellenére is — erőteljes az amerikanizáltság. Ugyanakkor azokat a közösségi szokásokat, amelyeket a magyar kivándoroltak első csoportjai vittek magukkal, még ma is leginkább az egyházak őrzik”. K. GY. 29
