Magyar Hírek, 1984 (37. évfolyam, 2-26. szám)
1984-02-18 / 4. szám
FELHÍVÁS NEGYEDIK TALÁLKOZÁS A Magyar Izraeliták Országos Képviselete (MIOK) a magyar zsidóság deportálásának 40. évfordulója alkalmából májusban emlékezik meg a hatszázezer ártatlanul elpusztult mártírról. A megemlékezéssorozat 1984. április 29-én egy zarándokúttal kezdődik Auschwitz-Birkenauba. Május 13-án emlékező istentiszteletet és koszorúzást tartanak a budapesti (rákoskeresztúri) zsidó temetőben, a mártírok emlékművénél. Május 14-én a Rabbiszeminárium épületében könyv- és fotókiállítás nyílik „A zsidóság múltja és jelene” címmel. Május 15-én megkoszorúzzák a Budapest különböző pontjain levő emléktáblákat, kegyeleti helyeket, közöttük a Hősök Sírkertjét. Ugyanezen a napon megnyílik a Zsidó Mú-Magyar Gyógyszerészeti Társaság és Nemzetközi Gyógyszerészeti Szövetség (FIP) 24. kongresszusa. Budapest IX. 3—8. hivatalos nyelve angol, német, francia. A rendező címe: dr. Zalai Károly, SOTE Egyetemi Gyógyszertár Bp., Hőgyes E. u. 7. 1092 és MOTESZ Kongresszusi Szervező Iroda Bp. Pf. 32. 1361. Magyar Ortopéd Társaság vándorgyűlése, Kecskemét IX. 7—9. hivatalos nyelve: magyar. A rendező címe: Dr. Gréczy Imre Megyei Kórház Kecskemét, Nyíri út 38. Magyar Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Társaság továbbképző tanfolyam, Budapest, IX. 15—16. hivatalos nyelve: angol. A rendező címe: dr. Jakab Tivadar Orsz. Anaesthesiológiai és Intenzív Terápiás Intézet munkacsoportja OTKI, Budapest, Szabolcs u. 35. Az OTKI és a Magyar Farmakológiái Társaság klinikai farmakológiai szekciójának közös ülése Budapest, IX. 17—19. hivatalos nyelve: angol. A rendező címe: dr. Tassonyi Edömér (OTKI), dr. Káldor Antal (MFT) Budapest, Szabolcs u. 33. Magyar Rheumatológusok Egyesülete nemzetközi szimpozionja Magyar Immunológiai Társasággal közösen, Budapest, IX. 26—28. hivatalos nyelve: angol. A rendező címe: dr. Hodinka László, ORFI, Budapest, Pf. 54. 1525 és MOTESZ Kongreszszusi Szervező Iroda, Budapest, Pf. 32. 1361. Magyar Arterisclerosis Társaság konferencia, Kecskemét, IX. 26—29. hivatalos nyelve: magyar, angol. A rendező címe: dr. Lusztig Gábor, Kecskemét, 8000. Megyei Kórház Kórbonctani osztály. Magyar Kardiológusok Társaság őszi füredi orvosi napok, Balatonfüred, IX. 3 nap, hivatalos nyelve: magyar. A rendező címe: dr. Matos Lajos, Országos Kardiológiai Intézet, Budapest, Hámán Kató u. 29. 1450. Magyar Kardiológusok Társasága vándorgyűlése. Dunaújváros, IX. 2 nap. hivatalos nvelve: magvar. A rendező címe: dr. Jákics József Dunaújváros. Városi Kórház 2401 10. magyar endokrinológus kongresszus, Debrecen X. 7—9. hivatalos nyelve: magyar, angol. A rendezeum termeiben az új, állandó kiállítás. A MIOK a COOPTOURIST Utazási Irodát bízta meg a programok, utazások szervezésével és lebonyolításával. Ez az utazási iroda vállalkozik a világ minden tájáról érkező vendégek szállodai, utazási igényeinek kielégítésére is. A Cooptourist a fenti programokon kívül sírlátogatásokat szervez az ország zsidó emlékhelyeire : valamint látogatást Sopronba és Debrecenbe az ottani zsinagógák megtekintésére. A COOPTOURIST utazási iroda levélcíme: H—1111 Budapest, Bartók Béla u. 4.; telefonszáma: 665-349; telex-száma: 22-4734. Az iroda kéri az érdeklődőket, hogy kívánságaikat mielőbb juttassák el címére. ző címe: dr. Leövey András, I. Belklinika, Debrecen, és dr. Lampé László Női Klinika, Debrecen. Magyar Laboratóriumi Diagnosztikai Társaság 34. nagygyűlése. Balatonfüred, X. 11—13. hivatalos nyelve: magyar. A rendező címe: dr. Horváth Mihály, Állami Kórház, Balatonfüred, 8230 Gyógy tér 2. Magyar Rehabilitációs Társaság Nemzetközi Társasággal közös gyermekneurológiai kongresszusa. Budapest, X. 16—19. hivatalos nyelve: angol, magyar. A rendező címe: dr. Katona Ferenc, Szabadság-hegyi Gyermekszanatórium, Budapest, Mártonhegyi út 6. 1121 és dr. Fehér Miklós Orsz. Orvosi Rehabilitációs Intézet, Budapest, Szanatórium u. 2. 1528 és MOTESZ Kongresszusi Szervező Iroda, Budapest, 1361 Pf. 32. Magyar Táplálkozástudományi Társaság vándorgyűlése, Gyula, X. 3 nap, hivatalos nyelve: magyar. A rendező címe: dr. Barna Mária, László Kórház, Budapest, Gyáli út 5/7. Magyar Fogorvosok Egyesülete Gyermekfogászati és Fogszabályozási Sectio szimpozionja, Dobogókő, XI. 1—4. hivatalos nyelve: magyar. A rendező címe: dr. Tóth Pál, SOTE Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika, Budapest, Krúdy u. 1. 1088. Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága nemzeti nagygyűlés, Budapest, XI. 10—15. hivatalos nyelve: angol, magyar. A rendező címe: dr. Tárczy Miklós, SOTE Neurológiai Klinika, Budapest, Balassa u. 6. 1083. Magyar Belgyógyász Társaság XXX. vándorgyűlése, Budapest, XI. 15—17. hivatalos nyelve: magyar. A rendező címe: dr. Gráf Ferenc, SOTE III. Belgyógyászati Klinika, Budapest, Eötvös u. 12. 1121. Magyar Nőorvos Társaság 22. nagygyűlése, Szeged, XI. 3 nap, hivatalos nyelve: magyar. A rendező címe: dr. Sas Mihály, SOTE Női Klinika, Szeged, Semmelweis u. 1. Magyar reumatológus kongresszus, Kecskemét, XI. 22—24. hivatalos nyelve: magyar. A rendező címe: dr. Gömör Béla, Budapest, 114 Pf. 54. 1525 Gombos Gyulával — személyesen — először Budapesten találkoztam, a Vörösmarty téren, a patinás cukrászdában. Ismeretlenként is ráismertünk egymásra és szinte átmenet nélkül régi ismerősökként beszélgettünk. De ez már a második találkozás volt. A „Húsz év után” — kötetét ugyanis megjelenésekor meghozta egy barátom es vitatkozva, széljegyzeteivé olvastam hajnalig. Felkavaró írás volt; nem csoda, ha annyi indulatot váltott ki, jobbról és balról. A gyorsan múló esztendők során időközönként más és más megvilágítást kaptak a könyvben foglalt gondolatok; halványodott az időszerűségük, de élénk maradt a kíváncsiságom: milyen lehet Gombos Gyula, mint ember, mint beszélgetőtárs. (Természetes, hogy a Magyar Híreket — már csak a vita kedvéért is -— rendszeresen olvasta; így azután ahhoz, hogy személyes, budapesti beszélgetésünk eljusson a lényeges, forró, szenvedélyesen vitatott témákhoz, nem volt szükséges a bemutatkozás, az udvariaskodás langyos perceire vesztegetni időnket. E találkozásnak eredménye is volt: az akkor itthon megjelent „Hillsdale” részletét hozta a Magyar Hírek is.) New York-ban Püski Sándornál találkoztunk újra. A társaság keményen vitatkozott a nyugati magyar avantgarde irodalomról és mi, Gom bős Gyulával meg se lepődtünk azon, hogy ebben a kérdésben egymást támogatva érveltünk, ráadásul olyanokkal szemben, akik világnézetileg talán közelebb álltak hozzám. És most — ez tehát a címben említett negyedik találkozás —, hogy megjelent Budapesten Huszár Tibor izgalmas interjúkötete, a „Beszélgetések”, az olvasást a Gombos Gyulával folytatott dialógussal kezdtem, és számomra a párbeszéd annyira élő volt, hogy hallgató harmadikként szinte magam is ott ültem köztük. A pályakép, amelyet Gombos Gyula a beszélgetés során önmagáról ad, szerény, töprengő és rokonszenves. Ahogy visszanéz, maga is keresi az okokat: hogyan és -miért jutott el, ahogy megfogalmazza, a — csak „közbeiktatott lépcsővel” paraszti származású — fiatal gondolkodó oda, hogy életcéljává váljék a magyar parasztság érdekeinek képviselete. Nagyszülei parasztemberek voltak, de szülei, már réteget-váltott emberek, akik nagy áldozatok árán iskoláztatták a tehetséges fiút. A „Magyar út” szerkesztői székéig hosszú és nehéz volt az út, de — Szaibolcska Mihálytól Bereczky Albertig — segítőkész lelkészekkel való véletlen találkozások eredményeként megvalósult. A református értelmiségi körben ismerkedett meg Szabó Dezső és Németh László műveivel és szellemi hatásuk alatt alakult ki saját világképe, érlelődött feladattá benne a magyarságszolgálat. A „Beszélgetések”-ben megjelent dialógus a háború végéig követi nyomon Gombos Gyula szellemi fejlődését — igazságait és tévedéseit — a küzdelmet a magyarságért a német befolyás, és elnyomás ellen. (Nem foglalkozik az 1945 utáni életúttal.) Azóta évtizedek teltek el; Gombos Gyula az esszé mestere, a „nagy TUDOMÁNYOS RENDEZVÉNYEK NAPTÁRA Orvosi és gyógyszerészeti találkozók (szeptember—december) öregek” egyike lett. Ahogy a jó írónál természetes, írásaiban — a téma ürügyén — mindig önmagáról is vall. „Szabadságalapítók” című új kötetében, amely az amerikai bevándorlók egy sajátos és érdekes csoportjáról rajzol igaz és meggyőző képet, így látja és láttatja saját magát és emigráns eszimetársait. Ideiktatom a remek és pontos részletet: „A bevándorlással foglalkozó komolyabb amerikai történészek mind egyetértenek abban, hogy az ország alapozásában a vallási menekültek építették be a legértékesebb kötőanyagot: puritán erkölcsüket és hitük védelméből fakadó szabadságvágyukat — tartós társadalmi norma és gyökeret vert politikai követelmény lett belőlük. Értékelésben utánuk a mind tömegesebben érkező gazdasági menekültek állnak: a semmiből kezdés elszántsága, friss munkaerő, kitartás, vállalkozó kedv ömlött velük be csaknem szakadatlanul — enélkül az ország bámulatos gazdasági fejlődése nem lett volna lehetséges. Viszonylag a legkevésbé váltak hasznára ennek az országnak a kifejezetten politikai menekültek: az emigránsok. A történészek szerint nem azért, mert erényben vagy képességekben lettek volna fogyatékosok, hanem mert átmeneti menedéknek fogták fel a befogadó országot s nem véglegesen új hazának. Itt többnyire csak annyi odaadással vettek részt az életben, amennyi megélhetésükhöz szükséges volt; hazának nekik a régi haza maradt. gondolataikat az foglalkoztatta, oda készültek visszatérni, abban a reményben, hogy az ügy, melynek bukása tette őket menekültté, egyszer, s még az ő életükben, mégiscsak győzni fog. Az esetek legnagyobb részében persze sohasem győzött. Ha a magam életére gondolok, a java barátaiméra, jórészt igazat kell adnom az amerikai történészeknek. Remény nélkül bár, de lélekben valamennyien emigránsok maradtunk.” Eszembe jut budapesti beszélgetésünk a „Húsz év után” megállapításairól. Igaz, ez tizenöt évvel a megírás után történt; azóta sok víz folyt le a Dunán és a tételek közül jó néhány úgy járt, ahogy gyakran a hasonló tételek: meg tréfálta őket az idő és a történelem. A központi kérdés, amely Gombos Gyulát egész életében leginkább érdekelte, a magyar parasztság sorsa, jövője, a beszédes példája ennek; amit személyesen tapasztalt, más volt, mint amit a távolból látni vélt és feltételezett. A történelem útja ritkán egyenes és aszfaltozott, különösen errefelé, a Duna-tájon. Nem hiszek abban, hogy minden, ami történt, az törvényszerű volt és nem is történhetett volna másként. Alakulhatott volna életünk másképpen, kevesebb szenvedéssel. Gombos Gyula nemrég múlt 70 éves. Sokan szeretik, tisztelik itthon is: a „Hillsdale” kiadása visszahozta őt a hazai köztudatba. Mi is teljes szívvel kívánunk jó egészséget, alkotásokban gazdag esztendőket. Remélem sokat fogunk még beszélgetni, vitatkozni; együtt töprengve, keresve a magyarság gvarapodásának, kiteljesedő életének, csendesebb, veszélytelenebb útjait. SZÁNTÓ MIKLÓS 5
