Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-14 / 10. szám
hangszert valósággal tépte, cibálta.” A hangfüggöny mögött közben háborítatlanul szerveződött a vasas matinék műsora, az antifasiszta egységre buzdító Népszavacikkek sora. Seres Rezső minderről mit sem sejtett, ő nem politizált, csak zenélt. Aztán bevonult munkaszolgálatra... A háború után, amikor újra szerveződött az élet, Seres továbbra is tette a dolgát. Egy füstös helyiségben, szimplát fogyasztó közönsége nagy örömére tovább játszott. Főúr fizetek, volt egy feketém, Szeressük egymást gyerekek, Én úgy szeretnék boldog lenni — estéről estére recsegő, a cigarettafüsttől és az italtól berozsdásodott hangján adta elő legismertebb dalait. A Szomorú vasárnapot egyik szerzeményével sem tudta túlszárnyalni. Számtalan lemezfelvétel készült belőle a világon, legalább tucatnyi a legnevesebb előadókkal. Éppenséggel csak Seres nem játszotta lemezre. Most, hogy Müller Péter színdarabot írt Seres Rezső életéről, az előmunkálatokhoz dokumentumokat keresett. Egyetlen árva fényképet sem talált! A dalain kívül semmi nem maradt meg róla. Olyan természetes volt, hogy van és közben annyira észrevehetetlen, hogy rá, az emberre senki sem volt kíváncsi. A sokunkban élő emlékfoszlányokból éledt újra dalaival együtt — először a Tavaszi Fesztivá1 idején — a Vidám Színpad pódiumán. A Szomorú vasárnap költőjének, Jávor Lászlónak (Franciaország) nyilatkozatát ismertették áprilisban egy budapesti sajtótájékoztatón. Jávor László szerint a könyvben és a színpadi változatban egyaránt tárgyi tévedések vannak, a musical szerzője szerinte jogtalanul használja a Szomorú vasárnap címet. Jávor tiltakozott a darabban elhangzott, őt sértő kitételek miatt is. Mint képviselője útján közölte, minden törvényes eszközt igénybe vesz szerzői jogai és becsülete védelmére. (LINTNER) HÚSZ EV KAMARA A Liszt Ferenc Kamarazenekor FOTO: HUSCHIT JANOS 1963-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, tehát a Zeneakadémia néhány fiatalja elhatározta, hogy az iskola elvégzése után is együtt marad. Nem szóródnak szét a különféle zenekarokban, hanem kamaraegyüttest alakítanak. Tervüknek megnyerték egyik tanárukat, Sándor Frigyest is, aki haláláig vezetője és karmestere lett az együttesnek. A kamarazenekart, a Zeneakadémia névadója után, Liszt Ferencről nevezték el. Húsz évvel később az együttes ilyen hanglemezkritikákkal dicsekedhet: „Egy vonósnégyes abszolút tökéletessége, egy csapatmunkával edzett együttes ideális rugalmassága. A tökély maga. Kétségkívül a világ egyik legjobb kamarazenekara” (Le Figaro). „A szerencsés hallgatóság hamar felfedezte, hogy ez a tizenkét játékos érezhetően fölülmúl bármely hasonló együttest, amely ma hangversenyezik. Az egységes virtuozitás csúcsát képviselik.” (Albert Goldberg, The Los Angeles Times). Időközben, persze, nagyon sok minden történt a zenekarral. Vezetőjük, Sándor Frigyes elhunyt. Az együttes tagjai úgy döntöttek, hogy nem kérnek fel másik karmestert — az eddigi első hegedűs, Rolla János vette át a zenei vezetői szerepet is. Sok magyar és külföldi előadóművésszel koncerteztek együtt. Csak néhány név: Henryk Szeryng, Nicanor Zabaleta, Vásáry Tamás, Cziffra György — és, talán a legkedvesebb, az utolérhetetlen virtuóz, Maurice André, ő több lemezfelvételre is partneréül választotta az ifjú budapesti együttest. A Tavaszi Fesztivál nyitókoncertje egyben az együttes évfordulós megemlékezése, ünnepi hangversenye is volt. A koncert előtt, kis házi ünnepségen a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetői köszöntötték az együttest. Magyarországon eddig csak Ferencsik János ért el a komolyzenében „aranylemezt”, egymilliós eladott példányszámot. A Liszt Ferenc Kamarazenekar most megismételte ezt a bravúrt: eddig megjelent száz lemezük eladása átlépte a „bűvös” egymilliós sikerszámot. A koncert újra igazolta Ostavio Roca kritikus méltató szavait (The Washington Post): „Ez a vonósegyüttes egyaránt dicsekedhet a legkisebb együttesek ritmikus hajlékonyságával és a nagy együttesek egységes vonóvezetésének gazdagságával. Mintha együtt lélegeznének a zenével. Semmi modorosság, semmi finomkodás, csak Rolla és Kostyál Kálmán folyékony virtuozitása.” S. P. J. Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója átadja Rolla Jánosnak az egymillió lemez után járó plakettet FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER 21
