Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-07-23 / 14-15. szám

Már futunk Az utcai tömegfutóversenyek rajtját is idén a Fesztiválfutás jelentette. Még márciusban a Kincsem Park és a nemzetközi vásár területén kijelölt pályán rendezték ezt az első versenyt, a Tavaszi Fesztivál immár hagyományos, nagy­szabású eseménysorozata keretében. A nyitányt a Népszava bátor vállalkozása követte. A Szakszervezetek Országos Tanácsá­nak nagy múltú napilapja majálissal, kirakodó­­vásárral egybekötött sportnapot szervezett a Népligetben. A három távon kiírt országos ver­senyre háromezernél több futó jelentkezett. Köztük számos iskolai csapat fiataljai tolong­tak a rajtnál. Nem véletlenül, hiszen a Nép­szava szerkesztősége a legjobb szervező, a leg­több diákot megmozgató iskoláknak különdí­­jakat ajánlott fel. De természetesen a külön­böző kategóriák első három helyezettjei sem tértek haza üres kézzel. A Népszava ’83 futá­son egyébként az élvonalbeli atléták közül is többen rajthoz álltak. Ami mindig szerencsés dolog, komoly vonzerő. Az igazi, komoly ver­senyzők jelenléte ugyanis biztosíték arra, hogy igazi küzdelemről, komoly futásról van szó. Ráadásul minden afféle hétvégi kocogónak, az egészsége megvédése érdekében futónak nagyszerű élmény egy-egy jobb atléta mellett róni a kilométereket. Ezek után nem is jelentett különösebb meg­lepetést, hogy a Futapest ’83-on, az ifjúsági szervezet, az atlétikai szövetség és a rádió im­már hagyományos, közös versenyén, két és fél­ezren vágtak neki a 11 kilométeres távnak. Az útvonal a Dózsa György úttól a Rákóczi FOTÓ: ZÁHONYI IVÁN úton, Kossuth Lajos utcán és az Erzsébet hi­­don át vezetett Budára, majd a Lánchídon kanyarodtak vissza és a Népköztársaság út­ján, a Felvonulási téren át tértek vissza a Dó­zsa György útra. Négy-ötéves résztvevők épp­úgy akadtak, mint ahogyan a hetvenéves kor­osztály is képviseltette magát. A hazai élver­senyzők sem hiányoztak, s a nemzetközi jelleg­ről a Magyarországon dolgozó külképviseletek munkatársai gondoskodtak. Szép számmal je­lentkeztek a rajtnál például az Egyesült Álla­mok budapesti nagykövetségének diplomatái. Kereken tíz évvel ezelőtt, az első nagy futá­son, Lasse Viren, a finnek négyszeres olimpiai bajnoka nyert, s azóta is több ismert atléta iratkozott fel a győztesek sorába, de valójá­ban győztes mindenki, aki lefutja a távot. E három nagyobb fővárosi tömegverseny után következett az Olimpiai Ötpróba akció futónapja. Húsz helyszín között Budapest, a Normafa környéke is benépesült, hiszen közel ötezren indultak. A feladat pedig nem volt könnyű, a férfiaknak 28, a nőknek 14 kilo­métert kellett teljesíteni a három, illetve más­fél órás szintidőn belül. A részvétel azonban rekordot jelentett — idehaza. A New York-i maratoniversenyek és más városok futófesz­tiváljainak több tízezres létszámától ugyan még messze vagyunk, de már jó úton já­runk ... Egyre több és egyre jobb, színvonalasabb futóversenyeket rendezünk. Mind többen ébre­dünk fel csipkerózsika álmunkból, s már fu­tunk, egyre többen!... MORVÁI KATALIN Apja fia Az esetleges kérdésre, miszerint melyik az a sportág, amelyben a gyengébb nem képviselői most már több, mint egy évtizede jobbak, eredményesebbek a férfiaknál, a magyar sportkedvelő azonnal válaszol: a röplabda!... Nos, a férfiak régi sikereitől messze van a mai gárda. Az 1950-ben Szófiában szerzett bronzot, az 1963-ban Buka­restben elnyert ezüstérmet csak egyszer, 1977-ben a Finn­országban rendezett Európa-bajnokságon elért negyedik helyezéssel sikerült megközelíteni, míg a női csapat 1972 óta egyszer sem hiányzott az olimpiai játékokról, azaz a világ élmezőnyéhez tartozik. Most azonban a fiatal Ga­­ramvölgyi Mátyás edző vezette gárda mindenképpen ko­moly lépést tett a régi sikerek felé vezető úton. Ha az utol­só, a továbbjutást már nem befolyásoló, franciák elleni mérkőzést el is vesztették, de jogot szereztek a Német Demokratikus Köztársaságban rendezendő újabb Európa­­bajnokságon való indulásra. A negyvenhez közeledő Buzek László, a nyugatnémet Bundesligába szerződött egykori legjobb magyar röplab­­dás már csak a lelátóról figyelte utódait. „Ez a lelkes, jó játék még engem is lázba hozott. Nagyon jól harcoltak a gyerekek” — jegyezte meg, s kiórződött szavaiból, hogy örömmel harcolt volna a fiatalok között. S hogy követi-e majd az első lépést a második 1 A sike­res selejtezők után hogyan szerepel a csapat az Euró­pa-bajnokságon ? Erre majd csak ősszel kapunk választ. Mindenesetre, amíg a magyar játékosok idehaza még csak az Európa-bajnokságon való helytállásban reményked­nek, addig az Egyesült Államok válogatottjának ma­gyar kiválósága olimpiai éremszerzésben bizakodik. Leg­alábbis ez derül ki abból a tudósításból, amelyet a The Olympian hasábjain, az Egyesült Államok Olimpiai Bi­zottsága lapjában olvastunk. A lap címoldalán a szőke Karch Király, az US röplabdasztár fotója. Az írásból megtudtuk, hogy a jelek Bzerint Kaliforniában sem esik az a bizonyos alma túl messzi a fájától. Az amerikai vá­logatott fiú édesapja, dr. Király László az ötvenes évek­ben a magyar ifjúsági válogatottban játszott. Az Egyesült Államokban született Karch még hatéves sem volt, ami­kor már a tengerparton röplabdázgattak. így Karch ti­zenkét évesen játszotta első mérkőzését, s kiváló játékos­sá fejlődött. Húszezer dolláros szerződéssel próbálták a profik táborába csalogatni, de amatőr maradt, folytatta egyetemi tanulmányait. Az UCLA öt ösztöndíjasainak egyike, a tanulásban és a sportban egyaránt a legjobbak közé tartozik. Rövidesen megkapja biokémikusi diplomá­ját, s utána teljes erővel az olimpiai játékokra összpon­tosít. „Éremszerzésre vagyunk esélyesek, s igazán csaló­dott lennék, ha nem szólítanának bennünket a dobogóra az eredményhirdetéskor” — mondta a magyar ifjúsági válogatott egykori játékosának fia, a jelenlegi legjobb amerikai röplabdás!... VAD DEZSŐ 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom