Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-08-20 / 16-17. szám
EZEK A BERZSENYISTÁK. J Ezek a berzsenyisták nagyszerű fiúk! S remélem, elhiszik, hogy nem egy harmincas „gyerek” nyeglesége folytán tituláltam fiúknak társaságukat, de mert közibük vegyülve öreg alma materük tantermében elfeledtették velem, hogy a hetvenhetedikben járnak, s hogy a hatvanadik érettségi találkozó a mostani. Mert régen kacagtam olyan jóízűeket, mint emlékezetes diákcsínyjeiken .. . Mert újra diákokká váltak, amint kedves tanáraik alakjait idézgették . . . Csapely tanár úrét, a nevető bölcsét, Schmidt tanár urat palócos tájszólásával, kiszólását, miszerint „Azért, mert valaki nem tudja a matematikát még lehet úriember . . egyik professzoruk halhatatlan bakiját, „pimorult nyomasz” — vágta az egyik renitens fejéhez, és sorolják a többiek nevét, Benedek Marcellét, Ady Lajosét, Glatz, Virág és Császár tanár urakét, felejthetetlen alakjukat. messzesugárzó műveltségüket. És képzeljék •sak el ...: összehajol három berzsenyista, Hámor (Hauer) „Frici”, az operaház nyugalmazott jogásza, Held „ltobi”, a Póterfy Sándor utcai kórház nyugalmazott belgyógyász főorvosa, André Kosztolányi, az Európa-szerte ismert pénzügyi szaktekintély, s hogy, hogy nem, Wagnerre, Wagner-előadás élményeikre terelődik a szó. Híres karmesterek, énekesek, helyszínek nevei röpködnek, kedvtelve licitálják egymást felül, szakértő elismerések és legyintések sorjáznak, könnyedek és szellemesek — úgy ahogy elhangzott, az egészet közvetíthetné a rádió. És ezek az örök fiatalok elfeledtették a korukat azzal is, amit mai életükről mondottak el. André Kosztolányi előadásai ma is kapósak, új könyve jelent meg, a Kapital című német lapban — mint már húsz esztendeje — ma is rendszeresen publikál. Egy magyarországi, nyelvtanárrá lett diáktárs heti huszonegy órában tanít angol nyelvet, uszodába jéír, sízik, kertjét gondozza. Lendler György, a kitűnő matematikus, az egyetlen, aki igazán állta a sarat Schmidt tanár úr óráin, szintén hosszú éveket dolgozott még nyugalomba vonulása után egyesült államokbeli cégénél. Kelemen László Angiiéiban szintén az „aktív hetvenesek” közül való. Ő ekképp vallott szeretett iskolájáról, s a találkozóról: — Természetesen, ha valaki 60 évig, az én esetemben 50 esztendeig, nem találkozott rendszeresen a volt osztálytársaival, nem érezheti rögtön azt a meleg baráti kapcsolatot, amelyet ifjúkorában érzett. De a mostani négyszeri találkozás során számtalan emlék került elő a múltból, s felelevenedtek az egykori barátságok is. Az is természetes, hogy azokkal az osztálytársaimmal szerettem volna a legjobban találkozni, akikkel testi-lelki jó barátok voltunk. A mi iskolánk annak idején a Lipótvárosban működött, a tanulók háromnegyed része izraelita valléisú volt. Sajnos, nagyon sok volt iskolatársamat nem láthattam viszont, mert elpusztultak munkaszolgálatban. Tanáraim közül Schmidt Alajosra különös szeretettel emlékszem. Matematikát és fizikát tanított, ami pedig nekem nem is volt erősségem. Azért szerettem őt nagyon, mert liberális, humánus ember volt. — A Royal Étteremben rendezett vacsorán valaki Karinthy tréfás humoreszkjeit hozta szóba, mire eszembe jutott egy eset, ami nálunk fordult elő. Berger Pali, az egyik, azóta sajnos meghalt osztálytársunk, igen jól tudta utánozni a tanárainkat. Voltak az osztályunkban görög nyelvet tanuló diákok, ahogy tanáruk hívta őket, a „holmi görögök”. Ők külön tartották az órájukat. Egy ízben mi, nem-görögösök vissza akartunk menni az osztálytermünkbe. Az ajtó csukva volt, bentről Szmetana tanár úr hangját hallottuk, amint magyaráz. Megálltunk és vártunk. Már becsöngettek, kezdődött volna a következő óra, bent még mindig tartott az előadás. A másik tanárunk alakja már feltűnt a lépcsőfordulóban, amikor gyanút fogva benyitottunk. Kiderült, hogy nem Szmetana tanár úr, hanem Berger Pali tartotta az előadást, aki Hlavatit, a történelem tanárunkat is nagyszerűen tudta utánozni. Egy alkalommal legnagyobb meglepetésünkre azt mondja Hlavati: „hallom Berger, maga nagyszerűen tud engem utánozni”. „Most jön az akasztás!” — gondoltuk. Lelépett a katedráról és átadta a helyet Bergemek. Pali tartotta az óra felét. Persze Hlavati hangján. S amikor látta, hogy a tanár nagyszerűen mulat, ő is belemelegedett és kihívott valakit felelni, aki viszont nagyszerűen tudott utánozni egy nyámmogó, harmadik osztálytársunkat. Hlavati tanár úr talán életében nem mulatott olyan jól. Erre emlékeztem én a 60 éves találkozón a vidám dolgok közül . . . Egyébként mielőtt az összejövetelre mentünk, belekukkantottam Arany János Toldi estéjébe, mert úgy találtam, hogy bevezető sorai ráillenek a mi találkozónkra: „Őszbe csavarodott a természet feje, Dérré vált a harmat, hull a fák levele” Ezt elmondtam a Berzsenyiben is, hozzátéve, hogy' ez nem jelenti azt, hogy' a magas kor tétlenségre kell hogy kéirhoztasson bennünket. Ránk is várnak még örömök, élmények, csinálnunk kell valamit, olyat, amire talán korábban nem volt időnk. Fin úgy érzem, hogy elfoglalom magam: feleségemmel koncertekre, színházba járunk. Sokat olvasok és fölújítottam régi kedvtelésemet: fotózom. A találkozón készített felvételeket szeretném mihamarabb elküldeni azoknak, akik nem tudnak a megmaradt osztálytársak havonta ismétlődő összejövetelén részt venni, így módjuk lesz majd arra, hogy bármely pillanatban felidézzék eiinek a találkozónak az emlékét. B. I.-B. K. FOTÓ: GÁBOR VIKTOR IRODALMI LEVÉL TEL AVIVBÓL A nyár folyamán hagyja el a sajtót Készt Itamár — teljes héber nevén Itamár Jdoz Készt — legújabb, előkészületben lévő munkája, a magyar költészet héber nyelvű kis tükre, amelynek lapjain a Mária siralomtól Bari Károlyig, tehát a kortárs-költőkig hetven vers kap helyet. A műfordító és költő 48 évvel ezelőtt Szarvason született, Készt. Péter volt a neve. Több mint 30 éve él Izraelben, a héber költők derékhad-nemzedékéhez tartozik, és mint műfordító egyike a legfelkészültebbeknek. Munkásságának egyik fókusza a magyar költészet, amelynek legfőbb értékeivel már megismertette a napilapok irodalmi mellékleteinek olvasóit, s folyóiratokban is rendszeresen publikéil. Radnóti-kötetével átütő sikere volt néhány évvel ezelőtt. E sorok írójának elmondotta, hogy Pilinszkyt, Juhász Ferencet, Vas Istvánt és Illyés Gyulát érzi legközelebb saját költői világához. Ezektől a költőktől sokat fordított, és nem kevés gondja van a válogatással — melyik versüket illessze a kötetbe. Szorgalmasan tanulmányozza a magyar folyóirat-irodalmat, mert „naprakész” akar lenni. Azt mondja, a Kortárs, az Új írás és az „És” nem elég, ő az Alföld-et a Tiszatáj-t és a többi vidéki folyóiratot is szemmel tart ja, és ha igazi tehetségre bukkan a hasábokon, azonnal vállalkozik a költő héber nyelven való tolmácsolására. Amikor Károli Gáspár lefordította magyar nyelvre a Bibliát, száz és száz héber szó, szókapcsolat és metafora vált a magyar nyelv részévé. Ezáltal — közgazdasági kifejezés ez, de nincs jobb —, „adóssága” keletkezett a magyar nyelvnek a héberrel szemben. Készt Itamár segítségével most törleszt a magyar nyelv. Se szeri se száma azoknak a kifejezéseknek, amelyek újabban teljes polgárjogot nyertek a héber nyelvben, — Készt tevékenysége által. Csak egyetlen példa: A pofafürdő kicsit tréfás, de úgy gondolom, elfogadott szó magyarul. Készt Itamár ,,ámbátját párcuf”-nak fordította és telitalálatnak bizonyult., mert ma már lépten-nvoinon használják. Persze a tréfás felhang héberül is megmaradt. Viszont Pilinszky költészetének zsoltár-regiszterei, Vas István nábobi nyelvi gazdagsága, Juhász Ferenc gondolati virtuozitása, Mezei András tépelődései, Illyés Gyula nyelvi kanonizáló képessége és Bari Károly mármár mitikusnak ható nyelvi bravúrjai egyaránt nagyszerű megszólaltatóra találnak Készt Itamár tehetsége által. A fordítás kicsit ferdítés is, ez igaz — a magyar irodalmi kultúrában közhelynek számít —, de Készt Itamár egyaránt törekszik tartalmi és formai hűségre, és arra is van gondja, hogy újrafordítsa azokat a verseket, amelyeket a nagy elődök — elsősorban Avigdor Haméiri, Petőfi és Ady héber tolmácsolója már évtizedekkel ezelőtt megszólaltatott a biblia nyelvén. Időnként — három-négy évtized múltán — újra kell fordítani minden verset és prózai munkát, mert a nyelv változik és a harmincas évek héber nyelve ma archaikusabbnak tűnik, mint az eredeti nyelvi forrás, a Biblia — mondja Készt Itamár. És egy példát is említ. Újrafordította Petőfi Sándor „Szeptember végén”-jét, amelynek első sora most így hangzik héberül: „Od pirchéj hágánim sebáémek janécu. . (Még nyílnak a völgyben a kerti virágok . . .). Megannyi virág a héber irodalom kertjében. Átültetésükről, a magyar irodalom termőtalajából Készt Itamár gondoskodik. BENEDEK PÁL (IZRAEL) 12
