Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-14 / 10. szám

HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL

KÖZÖNSÉGDÍJAS A DÖGKESELYŰ

Szinte már hagyományos a nyugat-berlini nemzetközi filmfesztiválon, a Berlinale-n, a magyar filmek sikeres szereplése. 1975-ben Mészáros Márta örökbefogadás című filmje nyerte a fődíjat, az Arany medvét. 1976-ban Lugossy László Azonosítása Ezüst medvét kapott, két évvel később Simó Sándor Apám néhány boldog éve című alkotását tüntették ki a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetségének, a FIPRESCI- nek díjával, 1980-ban Szabó István Bizalomja, a múlt évben pedig Fábri Zoltán Requiemje nyerte el az Ezüst medvét.

Nem véletlen hát, hogy fokozott figyelem kísérte a 33. Berlinale-n a magyar versenyfilmet, András Ferenc Dögkeselyű című alkotását. A bemutató után a közönség hosszantartó tapssal köszöntötte a jelenlevő rendezőt és a főszereplő Cserhalmi Györgyöt. Ez a fogadtatás már jelezte az eredményt. És valóban; András Ferenc alkotása húsz ország harmincegy versenyfilmjét megelőzve megkapta a közönség díját: „Favorit des Publikums.” Ezt a díjat Nyugat-Berlin tekintélyes nagy napilapja, a Berliner Morgenpost olvasóinak zsűrije — melyet a közvélemény-kutató intézetek módszerével választottak — szavazta meg.

A Berliner Morgenpost részletesen ismerteti a magyar rendező életpályáját. András Ferenc a Filmművészeti Főiskolán diplomázott, majd Fábri Zoltán és Kovács András mellett dolgozott. 1977-ben már első játékfilmjével, a humoros-szatirikus Veri az Ördög a feleségét című munkájával aratott kirobbanó sikert külföldön is.

A Dögkeselyű hőse egy taxisofőr, akitől két utasa ellopja minden pénzét, 10 000 forintot. Miután sem a munkahelyén, sem a rendőrségen nemigen hisznek neki, elhatározza: ő maga szerzi vissza pénzét és becsületét. Dühe, bosszúvágya egyre kétségbeesettebb tettekre sarkallja, s mire megkerül a pénz és a tolvajok. ő maga is bűnössé válik. A filmbeli tolvajnők egyikét Temessy Hédi alakítja, a másikat pedig a harmincas évek filmjeinek egyik sztárja, az emlékezetes Meseautó főszereplője, a Rómában élő Perczel Zita. A sofőrt alakító Cserhalmi György a Nemzeti Színház tehetséges fiatal művésze.

— Nagyon örülök a díjnak — mondotta András Ferenc, akivel a díj átvétele után beszélgettem. — Örülök azért is, mert művészi hitvallásom, hogy csak az olyan film jó, amely tetszik a közönségnek is. Arra törekszem, hogy minden filmemben új műfajt, új kifejezési eszközöket használjak.

Jövő tervei?

— Szerb Antal Utas és holdvilág című regényéből fogok amerikai partnerekkel filmet csinálni. Kétrészes filmet tervezek Gion Nándor, Jugoszláviában élő magyar író „Latroknak is játszott” című regényéből.

BALC LÁSZLÓ

Az Élet és Irodalomban Rónai Mihály András cikkének címe: „Komolyan Molnár Ferencről". Az írás időszerűségét a szerző a következőkkel indokolja: „Hatvanöt év után a Nemzeti Színházban újra Molnár-darab látható. Kár, hogy éppen az Olympia; jeles darab, de ilyenkor a legfelsőbb szintről kellett volna válogatni... De az esemény, az alkalom mégsem akármilyen. Megkívánja a komoly szót.. Rövid idézetek az írásból: „Molnár most százöt éve született Magyarország fővárosában, melynek hű ábráját, annak század eleji állapotában, a haza irodalmi térképébe szenvedélyesen karcolta be. Párizsra vonatkozólag ezt egy Balzac és Zola végezte el. Budapest nem volt Párizs, ő sem volt Balzac vagy Zola, de ez csak optika és lépték redukcióját jelenti, nem jelenségét és érdemét... S bár Molnár Ferenc kontúrjai újra kezdenek felderengeni, a jelenség és az érdem telje még félhomályban áll, pedig emléktáblája és egy tere is van Budapesten.” — „Nyomai a rablógazdálkodásnak, ami élete művével nálunk a legellentétesebb éghajlatok alatt oly sokáig űztek, csak ipródonként enyésznek. Régen idehaza hatalmon volt egy fogcsikorgató, irigy Mucsa, mely kifelé ugyan elhencegett vele, de közben itthon nem engedte be a Nemzetibe, és szakadatlan kórusban mondta el mindennek, csak írónak és magyarnak nem. Akkor emigrált, amikor ez mind életveszélyesebben elkomiszulni kezdett. Századik születésnapjára Molnár-darabot tűzött műsorára a Nemzeti Színház. A londoni. Budapesten még a Vígszínház sem, amelynek köveit Molnár Ferenc színművei tapasztották meg. Nemzeti Színházunk pedig a centenárium után még majdnem öt évig várt vele. Mert céltábla volt itthon még a felszabadulás után is sokáig."

*

A Nők Lapja „A gyermekmentő” címmel Bozóky Éva írását közli Sztehlo Gábor evangélikus lelkészről, aki Svájcban élt. s lassan már egy évtizede, hogy elhunyt. A portré kuriózuma, hogy a szerző a Sztehlo Gáborról eddig hallottakat azokkal a tényekkel egészíti ki, amelyek — a hazai Evangélikus Levéltárban őrzött — emlékiratában olvashatók. A dokumentum szerint Sztehlo Gábor 1944 őszén és telén 1535 üldözött gyermek és 390 üldözött felnőtt életét mentette meg. A református egyház által létrehozott Jó Pásztor segélyszervezettel és Born tanácsossal, a Nemzetközi Vöröskereszt svájci delegátusával együttműködve, segítségükkel néhány hét alatt harminc illegális otthont szervezett az üldözöttek megmentésére. „Csodák könyve Sztehlo Gábor naplója — írja Bozóky Éva. — Egy sem veszett el azokból, akiket oltalmába vett. Együtt tartotta őket mindaddig, amíg valaki, szülő vagy rokon nem jelentkezett... Ezeknek és a hozzájuk összegyűjtött hadiárváknak, szülőktől elszakadt gyerekeknek hozta létre Sztehlo Gábor a felszabadulás után a Pax gyermekotthonokat. A

Valahol Európában című film forgatásánál az ő kis árvái statisztáltak, önmagukat játszották.” Az írás megemlíti, hogy a Jeruzsálemben ültetett fák sorában, amelyek az üldözéssel bátran szembeszállók, az üldözötteket nagyarányú akciókkal mentők emlékét hirdetik, az a fa is szépen terebélyesedik, amely Sztehlo Gáborra emlékeztet.

*

André Balog, New York. A személy- és a városnév szerzői megjelölésként az Üj Tükörben szerepel. Az írás, amelyet látványos fotó illusztrál, arról szól, hogy a Hyattszállodalánc építészeti koncepcióját „a harmincas évek közepén Korda Vince festő álmodta meg”, aki akkor Angliában filmdíszlettervezőként dolgozott. Az átrium tervét — ez látható a fényképen — díszletként „testvérbátyja, Korda Sándor 1936- ban rendezett, Mi lesz holnap? című utópisztikus filmjéhez készítette”. A film — írja André Balog — H. G. Wells regényéből készült, amelyben az angol író megjósolta a második világháborút, London bombázását, s abban Korda Vince átriumdíszletével, a belső függőteraszokkal, az átlátszó liftaknákkal a gigászi méreteket és erőfeszítéseket, a sejtelmes jövőt kívánta ábrázolni.

*

A Budapester Rundschau szemelvényeket közöl Sebestyén György, az 1956 óta Ausztriában élő író új német nyelvű Madách-tolmácsolásából. Ezt az Élet és Irodalomban E. Fehér Pál kommentálja: „Sebestyén György számos jeles szolgálatot tett hajdani hazája kultúrájának: ez a legfrissebb. Mensch, ich sagte dir: kämpfe und vertraue — így hangzik tolla nyomán Az ember tragédiája híres utolsó mondata, amely már tavaly elhangzott a bécsi rádióban; míg az idén ősszel a klagenfurti színház tervezi a Tragédia színpadra állítását."

*

Brassai. A világszerte ismert név arra utal, hogy viselője Brassóban született. A magyar származású francia művész — Halász Gyula néven — az erdélyi városban látta meg a napvilágot. A nyolcvanhárom éves Brassait az Üj Tükör mutatja be a hazai olvasóknak, abban a kétoldalas interjúban, amelyet életéről, művészetéről, fotóesztétikájáról párizsi lakásán adott Vinkó Józsefnek. Az írás adatai szerint Brassai 1917-ben, az érettségi után hagyta el Magyarországot, első fotóit azon a gépen készítette, amelyet André Kertésztől kapott kölcsön, itthon sohasem járt, magyarul már nem beszél, magyar barátai közül legszívesebben Tihanyi Lajosra, Károlyi Mihályra, Bartók Bélára és Illyés Gyulára emlékezik.

K. GY.

Kerestetés

MESZARICH Károlyt, aki 1944-ben Királyerdőn született és 1971-ben vándorolt ki Argentínába, keresi gyermekkori ismerőse NÉMETH Mária Budapestről, akivel együtt járt a Jedlik Ányos Gimnáziumba.

LENTINI Ritát, aki 1956-ban született Ausztráliában, utolsó ismert lakcíme: 103, McCracken Street, Essedon 3040 volt, keresi testvére, Valkó Józsefné öreglakról. A testvérek még nem találkoztak soha egymással, édesanyjuk a nagyobbik testvért Magyarországon hagyta.

PONEKKER Miklóst (született 1947. november 21-én Budapesten, anyja leánykori neve: Czégény Piroska) keresi elvált felesége Budapestről. A keresett 1970. május 10-án vándorolt ki az USA-ba, utolsó ismert lakcíme: 100, N. Kenmore Ave. Apt. 216. Los Angeles (USA) volt.

CSONKA Jánost (született 1960. október 24-én Szigetváron, anyja neve: Bogdán Anna), aki 1981. augusztus 18-án hagyta el Magyarországot, keresi édesanyja, akinek külföldre távozása óta nem irt.

RÉCSEY József, aki 1920. január 28-án született Pécsett, foglalkozása repülő főhadnagy volt, 1944. áprilisában hagyta el Magyarországot. Keresi másodunokatestvére Zentai Judit Budapestről.

Három volt katonatársát keresi Szederkényi Ferenc Ausztriából:

MAJOR Ferencet, kb. 50 éves lehet, tűzoltó volt,

PLECHINGER Ferdinándot,

szintén 50 év körüli, a tokodi üveggyárban dolgozott, mint üvegfúvó,

és

TANDORI Antalt, 50 év körüli, utászhadnagy volt, s Etyek községben lakott.

JANCSOVICS Ilona Franciaországból keresi volt osztályfőnökét, KOVÁCS Mátyást, aki 1952—54. között a Gyulai Ipari Tanuló Iskolában tanított s feleségül vette az iskola másik tanárát, Szarvas Máriát.

KOLLÁR Béla az USA-ból keresi régi ismerőseit:

MAJOR Margitot, KELEN Lászlót, ERDÖSSY Lászlóit, GÖMÖRI Lajost és rokonait.

SZABÖ Sándort, született 1-935- ben Kecskeméten, anyja leánykori neve: Bocsa Róza, aki 1956-ban vándorolt ki az USA-ba, Kaliforniába, keresi húga, Mária Budapestről.

KOVÁCS Lászlóné sz. Balogh Erzsébet (született 1920-ban Temesvárott) 1956-ban vándorolt ki az USA-ba. Keresi Jakab Marika Torontóból és Jakab Józsefné Budapestről.

Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST H—1905.

7