Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-12-24 / 25-26. szám
„Háztáji"üzemekben nak, mindenekelőtt azt kívánta elérni, hogy gazdaságos formát találjon a nagyüzemi méretekben gazdaságtalan termelésnek, lehetőséget nyújtson a háttériparban — például az alkatrészgyártásban — található hiányosságok megszüntetésére. A munkaközösségek alapításának első nagy hulláma már lezajlott, de még most sem múlik el nap, hogy egy-egy új, az első pillanatban meghökkentő formában vagy helyen megalakuló vállalati gazdasági munkaközösségről ne adnának hírt a lapok. A Borsodi Vegyi Kombinátban már a négyszázat (!) is meghaladja a munkaközösségek száma, a vállalat vezetősége külön irodát hozott létre koordinálásukra. Feltűnést keltett a közelmúltban, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat újonnan elkészült, szupermodern hangstúdióját egy ilyen munkaközösség „birtokába” adta. Egyetlen feltételt szabott: működésüknek gazdaságosnak kell lennie, meghatározott összeget kell a vállalat pénztárába befizetniük. Egyébként a működés összes szervezeti feltételét a közösség maga szabályozza, maga határozza meg a munkaidőt, fizetést stb. A hírek szerint az új forma beváltotta a hozzá fűzött reményeket. De efféle speciális munkacsoportok nemcsak a vállalatoknál alakultak, hanem különböző intézetekben is. Érdemes megemlíteni ezek közül a Központi Fizikai Kutatóintézetben (KFKI) megalakult intézeti gazdasági munkaközösséget. A huszonkét emberből álló csoport tagjai (vezetőjüknek, Horváth Zoltán fizikusnak szavait idézve) „arra vállalkoztak, amihez értenek, pontosabban, amihez csak ők értenek”: a lézeres berendezések karbantartására. Elvállalták a kórházakban, a nagyüzemekben működő lézerek javítását, rendszeres ellenőrzését. Csupa olyan munkát, amely ugyan nem egy jelentős kutatóintézet nagy hírű tudósgárdájának a feladata, de a szakemberek hiánya miatt eddig sok gondot jelentett elvégzése. Ezeknek a „külső cégeknek” végzett munkák szerződéseit mint fővállalkozó a KFKI köti. S a végeredmény — mindenki jól jár. Az intézet dolgozói átlagosan évi hatvanezer forint többletjövedelemhez jutnak az intézeti gazdasági munkaközösségben, havi ötvenszáz órányi túlmunkával végzett tevékenységgel. Mindez az intézetnek a meglevő berendezések jobb kihasználását és jelentős többletbevételt jelent. S végül a kórházaknak, a vállalatoknak azt, 1. Egy speciális IKARUS busz FOTÖ: HADAS JANOS — MTI 2. A TAURUS szegedi gyárában amerikai és holland megrendelésre úgynevezett Jet tömlőket gyártanak FOTO: KOZÁK ALBERT — MTI 3. A bocsi sörgyár alkatrészgyártó vállalati gazdasági munkaközösséget hozott létre FOTÖ: KOZMA ISTVÁN — MTI hogy értékes és érzékeny műszerei hiba nélkül, folyamatosan működnek. S most beszéljünk a vállalatokon belül működő gazdasági munkaközösségekkel kapcsolatos ellenérvekről is, hiszen ezek említése nélkül egyoldalú kép alakulna ki. Akadnak a jelentős közgazdasági szakemberek között is, akik az új gazdálkodási forma erőenergia elvonó hatásától féltették, s féltik ma is az állami ipart, a főmunkaidőt, valahogy úgy, mint annak idején a termelőszövetkezetet a háztáji „káros hatásaitól”. A fenntartásaikat hangoztatok érvei között felvetődött, hogy most nem elsősorban a mintegy hatvanezer főt kitevő, vállalati vagy egyéb gazdasági szervezeten belül működő gazdasági munkaközösség tagjaival kell foglalkozni, hanem azokkal, akik nem hozhatták létre valamilyen oknál fogva ilyen típusú közösségeiket. Előfordult ugyanis több helyen, hogy a vállalatok jutalomnak tekintették az ilyen munkaközösség megalakítását. Voltak, akik alapíthattak, s voltak, akik nem. Érdemes továbbá elgondolkozni azon az érvelésen, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek sok helyen bér- és egyéb „feszültséget” okozhatnak. Megtörtént, hogy a vállalat gépeivel és anyagaival dolgozó tagok a munkaidőn túl végzett munkájukkal kétszer-háromszor annyit kerestek, mint azok a dolgozók, akik szintén munkaidőn túl, de a szokványos túlórakeretben maradtak a gépeik mellett. (A különbség oka, hogy a munkaközösségeknek fizetett öszszegek nem a béralapot terhelik, mint a túlóra. Ez utóbbira, a jogszabályok szerint, legfeljebb az ünnepnapokon fizethető kétszeres bér, egyébként 25—50 százalékos pótlék jár.) Jogosan vetették hát fel ezzel kapcsolatban, hogy ezek a gazdasági munkaközösségek ne csupán — igaz új formában — túlórát végző csoportok legyenek, hanem valóban vállalkozó szellemű szakemberek társulásai. Az eddig megalakult vállalati gazdasági munkaközösségek többsége ilyen. Ügy tűnik, az üzemi „háztáji” ígéretes jövő elé néz. POKORNY ISTVÁN 22
