Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-12-24 / 25-26. szám
Ülést tartott a Magyarok Világszövetsége elnöksége A Magyarok Világszövetsége elnöksége — Bognár József professzor elnökletével - 1983. december 5-én rendes ülést tartott, amelyen megvitatta a szövetség idei tevékenységét és jövő évi feladatait. A témához, amelynek előadója dr, Gosztonyi János főtitkár volt, hozzászóltak: Zsebők Zoltán egyetemi tanár, Keresztury Dezső író, Szamosközi István nyugalmazott református püspök, Schiffer Pál nyugalmazott nagykövet, Pungor Ernő akadémikus, Hubay Miklós író, Szennay András pannonhalmi főapát, Szabó Zoltán nyugalmazott miniszter, Pach Zsigmond Pál akadémikus, Rónai Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézete nyugalmazott elnöke, Hanák Péter történész, Maróti Gyula, a Kórusok Országos Tanácsának nyugalmazott főtitkára, Striker György címzetes egyetemi tanár, Kallós Ödön, a Kereskedelmi Kamara társelnöke. Második napirendi pontként az elnökség meghallgatta Hofer Miklós Ybl-díjas építész, a Nemzeti Színház tervezőjének előadását a színházépítés elgondolásairól, lényeges problémáiról. Az elnökségi ülés Bognár József zárszavával ért véget. Dr. Gosztonyi János beszámolója alapján — referátuma részletesen foglalkozott a Szövetség tevékenységével és 1984. feladataival — színvonalas és gazdag vita bontakozott ki. (Lapunk második oldalán közöljük az említett témákról szóló interjút). Az alábbiakban ismertetjük a termékeny eszmecsere során elhangzott gondolatokat. Partnerség és vita Szamosközi István tengerentúli tapasztalatai alapján elemezte az ottani református gyülekezetek és a szülőföld kapcsolatait, melyeknek jellemzője eddig is a „vitatkozó partnerség” volt. Egyetértés a magyarságtudat fenntartásában és eltérő álláspontok a napi politika kérdéseiben. Voltak olyan egyházi vezetők, akik szívesen fogadták a Világszövetség segítségét, mások elutasították azt. A partnerség és a vita mértéke időszakonként változott, sőt témánként is más és más volt. Rónai Rudolf szerint a partnerség feltételei országonként is változnak. Ha az érintkezés gyakoribbá válna, jobban megismernének bennünket, csökkennének a súrlódási felületek. Több kontaktusra lenne szükség, de az elnökség tagjainak külföldi látogatásait is használja fel a Szövetség, bízza meg őket az egyesületek felkeresésével. Hanák Péter egy tudományos tanácskozás résztvevőjeként nemrég Londonban is tapasztalhatta a magyarság megítélése terén beállott kedvező változást. „A mi találkozásainkra a nyugati magyar kutatókkal a kölcsönös megbecsülés és a tárgyilagos tudományos vita volt a jellemző.” — mondotta. Schiffer Pál azt javasolta, hogy a szóhasználat is kövesse jobban a változásokat: a „külföldi magyar” kifejezés jobban megfelel azok megnevezésére, akik az eltérő elvek ellenére tudomásul veszik a Magyar Népköztársaság politikai berendezését és az óhazával való kapcsolatok hívei. A partnerekkel való vita akkor lehet termékeny, mondta Szabó Zoltán, ha pontosan ismerjük milyen gondolatok, eszmék foglalkoztatják külföldi barátainkat. Nemrég jelent meg itthon Juhász Gyula tör-3 ténész kitűnő könyve a harmincas évek szellemi irányzatairól és böngészve a magyar nyelvű nyugati újságokat, tapasztalhatjuk az említett eszmék utóéletét. Partnereink egy részénél a magukkal vitt gondolatok élnek tovább a megváltozott körülmények között és ezzel számolnunk kell a viták során. A befogadó országokban született nemzedékek Hozzászólásában Schiffer Pál arról is beszélt, hogy a második-harmadik nemzedék hangsúlyossá válása a nemzedékváltás természeti-történelmi folyamatának következménye. Helyes lenne, ha a Szövetség számolna a földrajzi különbségekkel is, amikor megszervezi nyelvművelő táborait. Ausztráliában, Latin-Amerikában az iskolai szünidő nem esik egybe az európai nyarak gyakorlatával. Szennai András azt fejtegette, hogy az istentiszteleti nyelv élő magyarsága is fontos kapcsolati elem. Sok levelet kap a katolikus egyház, amelynek irói javaslatokat tesznek a magyar nyelvű liturgia hatékonyabb, meggyőzőbb, stílusában is szebben hangzó kifejezéseire. Szabó Zoltán a gyermektáborok résztvevőivel való beszélgetések alapján szólt arról, hogy generációról-generációra gyengül a nyelvtudás. Ugyanakkor megvan, sőt növekszik az érdeklődés, megbízható ismeretekre törekednek. Ezt az érdeklődést azonban nem lehet csupán magyar nyelvű könyvekkel kielégíteni, gondoskodni kell idegen nyelvű kiadványokról. A kettős kultúra, a kétnyelvűség ma már nem elvont elméleti kérdés, hanem napi gyakorlat. Értelmiségi találkozók, egyesületek támogatása Zsebők Zoltán javasolta a hangszeres zene alkotóinak fórumát és annak a gyakorlatnak folytatását, hogy a nyugaton kiadott értékes irodalmi művek kapjanak életlehetőséget itthon is. Ezt egészítette ki Hubay Miklós azzal, hogy a Vándoréneknek legyen folytatása és jelenjen meg a prózai művek antológiája is. Azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy például a magyar költészet idegen nyelvű gyűjteményeiben kapjanak helyet arra érdemes, nyugati földön született magyar versek is. A magyar zenészek találkozóját időszerűnek jelentette ki Maróti Gyula, Kallós Ödön pedig sürgette a kanadai magyar üzletemberekkel szervezett esedékes találkozó megszervezését. Hanák Péter arról szólt, hogy a nyugati magyar történészekkel való tudományos eszmecserére jó alkalom lenne Buda visszafoglalásának 1986-os évfordulója. Pungor Ernő arra hívta fel a figyelmet, hogy az értelmiségi szakágazatok képviselőivel való gyakoribb és állandó jellegű érintkezés új szervezeti formát tesz szükségessé. Szabó Zoltán és Maróti Gyula úgy vélték, hogy a „modell” adott, hiszen az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége, mint a nyugati és hazai szakemberek közös szerve bevált és jól működik. Pach Zsigmond Pál javasolta a Magyar Tudományos Akadémiával és a különböző tudományos társaságokkal való széles körű együttműködést. Zsebők Zoltán mondotta el, hogy sok levelet kapott az USA-ból olyan nyugdíjasoktól, akik az év egy részét Magyarországon szeretnék tölteni, de pénztárcájukhoz a szállodai árak túl magasak és szívesen vennének igénybe kedvezményes penziós megoldásokat. Felhívta a figyelmet az egyesületi könyvtárak fontosságára és ezek támogatására — magyar klasszikus irodalommal való ellátásukra — ötezer forintos felajánlást tett. Keresztury Dezső az idegen nyelvű kiadványok megjelentetésének gyorsítását szorgalmazta és a terjesztés hálózatának megjavítását sürgette. Hangsúlyozta a képes könyvek hatékonyságát és a készülő „Történelmi arcképcsarnok” legalább angol nyelven való kiadását kérte. Pach Zsigmond Pál javasolta, hogy a Magyar Hírekben közölt képes történelmi sorozat kerüljön könyvalakban is az olvasókhoz. Ehhez kapcsolódva Hanák Péter közölte, hogy a széles körű olvasói visszhang alapján a Szövetség felkérte az alkotókat és megtette a szükséges lépéseket e munka megjelentetésére. Rónai Rudolf a tankönyvek skálájának bővítését ajánlotta. Striker György szerint az egyesületi munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó vezetők bevonása az elnökségbe új távlatokat adhat a Szövetség tevékenységének. Ehhez új munkamódszerek bevezetése is szükséges. A Nemzeti Színház ügye Keresztury Dezső javasolta minden nagyobb magyar lakta nyugati városban — mindenekelőtt a jól működő egyesületekre építve — a gyűjtés megszervezését. Hubay Miklós beszélt a Nemzeti Színház érdekében kibontakozó megyei erőfeszítésekről, amelyek keretében lehetne gondoskodni a megyékből elszármazottak bevonásáról is. Javasolta, hogy az egyesületekbe látogató művészcsoportok műsora is idézze fel a Nemzeti Színház nagy korszakait. Zárszavában Bognár József kiemelte, hogy a kapcsolatok erősítése hosszú távú cél és nem befolyásolhatják a napi politika konjunkturális ingadozásai. Nagyon fontos, hogy a befogadó országokban született nemzedékek is tudatában legyenek magyar származásuknak, minél többet tudjanak szüleik, nagyszüleik hazájáról és rokonszenvezzenek erőfeszítéseinkkel, ennek alapján pedig a nemzetközi viszonyok nehéz korszakaiban is segítsék elő hazájuk és a mai Magyarország kapcsolatainak erősítését. „A vitatkozó partnerség”-ről szólva azt emelte ki, hogy az együttműködés közös feladatainak a megoldása a döntő, de emellett barátainknak legyen módjuk az eltérő álláspontok kifejtésére, megvitatására, kérdéseik megválaszolására és véleményüknek az illetékesekhez való közvetítése is a Világszövetség feladatai közé tartozik. A magyar vezetés eddig is támaszkodott a nyugati magyarság rokonszenvére, támogatásara, figyelembe vette, hogy — az eltérő feltételek közt élve — szinte természetesek a véleménykülönbségek, az új és új jelenségek különböző megítélése és ezek tisztázása, megtárgyalása gyümölcsöző és termékeny lehet. Ez bizonyára a jövőben is így lesz. SZ. M. 1. Ax elnökség: Gosztonyi János, Keresztury Dezső és Bognár József 2. Pach Zsigmond Pál felszólal. Mellette Kallós Ödön 3. Az elnökségi ülés résztvevőinek egy csoportja: (balról) Sós Péter János, Szántó Miklós, Rónai Rudolf, Imre Samu, Bartos György, Rostás István, Lőrincze Lajos és Zsebők Zoltán FOTÓ: NOVOTTA FERENC 6
