Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-12-24 / 25-26. szám
Munkánk 1 9 8 3-ban INTERJÚ DR. GOSZTONYI JÁNOSSAL, A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE FŐTITKÁRÁVAL — A Magyarok Világszövetsége nagy munkát végzett 1983-ban. Elégedett-e az idei eredményekkel? — Azt hiszem okkal mondhatjuk: eredményes esztendőt zárunk. A Magyar Hírek olvasói figyelemmel kísérhették idei rendezvényeinket s maguk is véleményt formálhatnak azokról. A „Tisztelet a Szülőföldnek” kiállítás nyitvatartási idejét az érdeklődésre való tekintettel meg kellett hosszabbítani. Ritka dolog, hogy egy kiállításnak százezer látogatója legyen. A Műcsarnokban rendezett tárlatra pedig ennyien voltak kíváncsiak. Első ízben megrendeztük a Magyar Orvosok Tudományos Találkozóját, melyen 22 országból közel 200 külföldön élő magyar orvos vett részt. A találkozó szakmai színvonalát biztosították a hazai tudományos és szakintézmények, tudományos rangját pedig a létrehozott védnökség emelte. A plenáris és szekció-üléseken közel 1500 előadás hangzott el és ezek kétharmadát a külföldön élő magyar orvosok tartották. Különösen nagy jelentőségű volt a rákkutatással foglalkozó szakemberek beszámolója az általuk elért eredményekről. A konferencia jó légkörét, a kialakult kapcsolatok tartalmasságát jelzi az is, hogy a hazai és a külföldi résztvevők egyaránt igényelték az ilyen jellegű találkozók folytatását és a kapcsolattartás folyamatosságát. Fontos esemény volt az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének ülése, amely áttekintette és értékelte a IV. Anyanyelvi Konferencia óta végzett munkát, és a további teendők meghatározásával előkészítette a következő konferenciát. Az ülés tanácskozásait mindvégig a nyíltság, az őszinteség és a nagyfokú aktivitás jellemezte. A négynapos összejövetelen közel hatvan, a témához kapcsolódó, a közös gondolkodást segítő hozzászólás hangzott el. A Védnökség határozott arról is, hogy az V. Anyanyelvi Konferenciát 1985. augusztusában — lehetőség szerint — Veszprémben rendezzük meg. Ebben az évben is sikeresek voltai; a Védnökség nyári továbbképző tanfolyamai, gyermek- és ifjúsági táborai. A rendezvények iránt az előző évekhez hasonló volt az érdeklődés. Elsődleges feladatunknak a minőség további emelését, a tanfolyamok szakmai munkájának, eredményességének, hatékonyságának növelését tekintettük. Űj formával is bővült az anyanyelvi mozgalom intézményrendszere. Az első ízben szervezett Magyar—Angol Nyári Táborban Baján a külföldről érkezett magyar fiatalok magyarországi angolul tanuló középiskolásokkal közösen nyaraltak, kölcsönösen segítve egymást a nyelvtanulásban. Ez évben másodszor került sor a külföldi magyar egyesületek vezetői egy csoportjának hazai összejövetelére. A találkozó jelentős mértékben hozzájárult az MVSZ és a külföldi szervezetek közötti kapcsolatok erősödéséhez. Értékes ismereteket szereztünk az egyesületek tevékenységéről, céljairól és problémáiról, a külföldi résztvevőkkel megbeszélhettük a Világszövetség terveit, elképzeléseit. Az egyesületi vezetők valamennyien hangsúlyozták, hogy új erőforrást nyitott meg számukra a találkozó, mert az eltérő feltételek között működő szervezetek vezetői, képviselői megismerhették egymás tapasztalatait. Mindezek alapján a jövőben egymás munkáját is kölcsönösen segíthetik. Tevékenységünk természetesen ezúttal sem pusztán rendezvények szervezésére korlátozódott. Az olyan munkában, mint a miénk, nélkülözhetetlenek a személyes kapcsolatok, örvendetes, hogy egyre több hazalátogató honfitársunk keresi fel személyesen is szövetségünket s növekszik azok száma is, akik rendszeres levelezőinkké váltak. A mindennapi kapcsolatban pótolhatatlan szerepe van a Magyar Híreknek. Az idei év eredményei között méltán tartjuk számon, hogy a magyarul már nem beszélő második-harmadik nemzedékre tekintettel angol nyelvű betéttel gazdagodott lapunk. Mindezek alapján mondom tehát, hogy közös munkánk szempontjából 1983 eredményes év volt. — Nehéz esztendőt zár a világ. Hogyan ítéli meg főtitkár úr a szülőföld és a nyugati magyarság kapcsolatainak helyzetét? — Igen, sajnos, nagyon elborult a nemzetközi láthatár. Ügy vagyunk — s ezt sokan mondják itthon —, hogy aggódva kapcsoljuk be este a rádiót vagy a televíziót, vajon hol keletkezett újabb válsággóc a világban; hol dörögnek újra a fegyverek. Népünk sokat szenvedett: két világháború nyomorított bennünket, forradalmak és ellenforradalmak hagyták a maguk nyomát kinél így, kinél úgy a tudatban, a lélekben, az érzés- és gondolatvilágban. Nagyon elegünk van mindenféle háborúságból és békétlenségből. Nekem az a tapasztalatom, hogy ez a legtöbb magyarra érvényes, akárhol él is a világban, akármelyik ország állampolgára is. Mi nem akarjuk a kapcsolatok romlását a nyugati világgal — és éppen az idei rendezvényeink sikere bizonyítja. hogy a Nyugat-Európában és a tengerentúl élő magyarok sem akarják. Kivételek sajnos akadnak. A Magyar Népköztársaságnak ma jó a nemzetközi megítélése. Olyan felelős államférfiak is elismerik eredményeinket, akik korábban nem tették ezt. Olyan újságok, televíziók, rádiók írnak, beszélnek rólunk kedvezően, melyek a múltban nem voltak különösebben barátságosak irányunkban. Furcsa, sőt néha már nevetséges, hogy akadnak olyan magyarok ma is, akik rossznéven veszik, ha országuk államférfiéi, újságjai jót is mernek mondani, írni a mai Magyarországi-ól, annak vezetőiről. Amiből egy dolog mindenesetre kiviláglik: számukra nem a magyar nép boldogulása a lényeges. Hiszen annak, aki a hazát és népét szereti, igazán öröm, ha a világban egyre több barátunk van. Szeretném azonban újra aláhúzni: a kint élő magyarság többsége örül Magyarország sikereinek. Annak, hogy jobban élnek az itthoniak, hogy nemzetközi hírünk és megítélésünk előnyösen megváltozott. Ez érvényes az utódokra is, a befogadó országokban született nemzedékekre. Tapasztaltuk ezt az Anyanyelvi Mozgalom Védnökségének nyári táborain és sajátos bizonyosság erre azoknak a diákoknak érdeklődése is, akik most kezdték el tanulmányaikat a hazai egyetemeken, főiskolákon, vagy a kőszegi Jurisics Gimnáziumban. Mindezt azért is említem és hangsúlyozom is, mert a nemzetközi viszonyok nehezebbé válása, éleződése közben a szülőföld és a nyugati magyarság kapcsolatai eddig változatlanul jók és szilárdak. — Milyen területeken van esély a kapcsolatok továbbfejlesztésére? Mit vár az 1984-es évtől? — Mi az együttműködés további fejlesztését akarjuk. Érdekeink ahhoz fűződnek, hogy a kapcsolatok tartósak legyenek, olyan stabil elemekkel rendelkezzenek, amelyek nincsenek kitéve a politikai konjunktúra változásainak. Azt szeretnénk, ha a kivándorolt, emigrált magyarság utódai is rokonszenvet tanúsítanának hazánk iránt. Szeretnénk, ha megismernék és méltányolnák Magyarország helyzetét, eredményeit s lehetőségeik alapján a maguk területén elősegítenék hazánk és a befogadó országok kapcsolatainak fejlesztését is. Tekintettel a nyugati magyarság körében is végbemenő nemzedékváltásra, nagyobb figyelemmel kell fordulnunk a második, harmadik nemzedék felé. A befogadó országokban született embereknek természetes közege a családjuk új hazájában megismert, megtanult kultúra és nyelv. A magyarság érdeke azonban, hogy segítsük a magyar nyelv megőrzését, hogy az új nemzedékek, azok is, amelyek már nem beszélnek magyarul, tudjanak népünk történetéről, ismerjék népi-nemzeti kultúránk jeles alkotásait, értékeit. Szeretnénk e célok érdekében jobban együttműködni a magyar egyházakkal, ifjúsági szervezetekkel és a befogadó országok állami intézményeivel is. Mindennek érdekében a jövő esztendőben is folytatni akarjuk az anyanyelvi mozgalom bázisainak erősítését, a sokoldalú segítségnyújtást a nyelvtanuláshoz. Már hozzákezdtünk a következő Anyanyelvi Konferencia előkészítéséhez — a Védnökség legutóbbi ülése ehhez jó kiindulópontokat ad. Szeretnénk elindítani egy új mozgalmat, amelynek keretében az eddig szórványos, véletlenszerű — nyelvtanulási szándékkal történő — közvetlen rokoni cserelátogatások Magyarországra és tőlünk a nyugati rokoncsaládokhoz — a Világszövetség közvetítésével is, ha szükséges — széles keretekben megvalósulhatnának. Tekintettel a magyar néptánc és népzene iránti fokozódó érdeklődésre, tevékenységünkben szeretnénk jobban előtérbe állítani a külföldi együttesek támogatását, segíteni újak szervezését. Dédelgetünk olyan tervet, hogy a legjobb együttesek és szólisták részvételével a következő Anyanyelvi Konferencia idején megrendezzük a Magyar Népművészet Fesztivált. Természetesen folytatni akarjuk az értelmiségi szakmai találkozók, tanácskozások szervezését annál is inkább, mert ezek iránt egyre nagyobb idehaza is és külföldön is az érdeklődés. Külön gondot kívánunk fordítani az irodalmi és művészeti kapcsolatokra. Az elmondottak terveink, elképzeléseink egy részét tartalmazzák csak — de azok lényegét jól tükrözik. A jövőt illetően azonban természetesen mindez ma még csak szándék. Megosztott világban élünk. Nemcsak hídépítő, hanem híd-romboló szándékok is vannak. Sőt, ezek néha felerősödhetnek. Mégis mi azt kívánjuk, a mi szándékunk — barátainkkal, partnereinkkel együtt — az, hogy a széles híd köztünk és a kivándorolt magyarság százezrei közt zavartalan és szilárd maradjon, biztosítva az érintkezést, a kapcsolatokat a családok, a magyar nép tömegei és a nyugati magyarság közt — és tegyük hozzá, a Világszövetség és a magyarság minden jó szándékú tagja közt. Őszintén remélem, hogy 1984 is az építők esztendeje lesz ta hazai és a külföldi magyarság kapcsolatai szempontjából is. SZ. M. 2
