Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-05 / 3. szám

A győztes ellenforradalmat a nagyhatalmak támogatták, mégis lassan és nehezen konszolidáló­dott, a hatalmi harc sokkal tovább húzódott, mint azt bárki feltéte­lezte. Budapesten — lemondatva a szakszervezeti kormányt — 1919. augusztus 6-án Friedrich István alakított kormányt, de ekkor Sze­geden még működött a Tanács­­köztársaság idején szervezett el­lenkormány. A Horthy Miklós ve­zette fővezérség Szegedről a Du­nántúlra tette át székhelyét és rö­vid idő alatt a legsúlyosabb hatal­mi tényezővé vált. A kormány, a polgári hatósá­gok, valamint a tiszti különítmé­nyek tömegméretű és brutális le­számolást indítottak a forradal­mak tisztségviselői ellen. Terror, a köz- és vagyonbiztonság, a jog­rend hiánya kísérte az új rendszer berendezkedését. A Prónay-, az Ostenburg-, a Héjjas- s a többi különítmény kegyetlen kivégzé­seket, helyenként zsidók elleni pogromokat hajtott végre. Törté­nelmünkben először internálótá­borokat állítottak fel, ahol bírói ítélet nélkül évekig tartottak fog­va férfiakat, nőket. A megszállt területeken a román hatóságok végezték el a „számonkérést”. A terror s az így kialakult álta­lános légkör külföldön is kedve­zőtlen hatása miatt Bethlen Ist­ván és társai, majd Apponyi Al­bert, mint a magyar békedelegáció vezetője, Párizsból sürgették a jogrend helyreállítását. Csak a nagyhatalmak beavatko­zásával, Sir George Clerk angol diplomata Budapestre küldésével sikerült elérni, hogy Huszár Ká­roly vezetésével az antant számá­ra elfogadható kormány alakuljon 1919 novemberében, a román csa­patok előbb Budapestet, majd 1920 márciusában a Tiszántúlt is kiürítsék. A kormány többségét a magukat keresztény-nemzetinek nevező pártok szövetsége adta, de helyet kapott benne a Szociálde­mokrata Párt és a polgári ellen­zék is. Az új magyar rendszernek — az antant kívánsága szerint — a polgári parlamentarizmus alap­ján kellett felépülnie, legalitást adva az SZDP-nek és a polgári el­lenzéknek. A nagyhatalmak és Magyarország szomszédai ragasz­kod'ak ahhoz, hogy a trón betöl­tetlen maradjon. Számukra ugyanis akár IV. Károly visszaté­rése, akár nemzeti király válasz­tása a történeti Magyarország, sőt a Monarchia visszaállításánál? veszélyét idézte fel. Ez a keret jó­val liberálisabb tartalommal is kitölthető lett volna, mint aho­gyan az történt, a nagyhatalmak azonban ezzel már nem törődtek. 1919. november 16-án Horthy Miklós és hadserege bevonult Bu­dapestre. 1920 januárjában széles körű és titkos választójog alap­ján — Clerk kívánsága szerint — megtartották a választásokat. Az SZDP-t azonban passzivitásba kényszerítették, a terrort bíráló Somogyi Béla szociáldemokrata újságírót és társát, Bacsó Bélát különítményes tisztek megölték. Beniczky Ödön belügyminiszter 2 vizsgálata a fővezérséghez veze­tett, mire az ügyet elaltatták. A választásokon a legerősebb pártnak a Nagyatádi Szabó István vezette Kisgazdapárt bizonyult. Bekerült a nemzetgyűlésbe a pol­gári ellenzéket képviselő Nemzeti Demokrata Párt. Miniszteri tárcát azonban ellenzéki politikus többé nem kapott. Az ország államformája a ki­rályság maradt, de a trónt nem töltötték be, a legfőbb állami mél­tóság a kormányzó lett. 1920. már­cius 1-én, miközben fegyveres tisztek szállták meg a parlamen­tet, e tisztre elsöprő többséggel Horthy Miklóst (1868—1957) vá­lasztották meg. Horthy politikai nézeteit merev konzervativizmus, forradalom- és szovjetellenesség, szenvedélyes revizionizmus jelle­mezte. Kezdetben a hadsereg, a különítmények voltak támaszai, de képes volt rövid idő alatt elfo­gadni a Bethlen István által kép­viselt konszolidációs politikát. Így vált az ellentétes erők kiegyenlí-Történelmünk képekben 72. II HORTHV-RERDSZER BEREDDEZKEDIK 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom