Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-11-12 / 23. szám
c7WADÁCH VÉGRENDELETE Hazai lapok, többek között a „Magyar Hírek” is több alkalommal hírt adtak arról, hogy Madách Imre egyeneságú leszármazottai a második világháború után Brazíliába kerültek. A hatvanas évek első felében több alkalommal találkozhattam Säo Paulo-i otthonában a költő unokájával, Madách Flórával, aki férjével, dr. Lázár Pállal, leányával, Lolávai, vejével, Bezegh-Huszágh Istvánnal és unokáival az ötvenes évek elején hagyta el Nyugat- Európát. A családnak számos Madách-emlék volt birtokában. így a költő eredeti fényképe, melyet Mayer Gy. „fényképíró” készített róla Pesten. Láttam Madách édesanyjának, Majtényi Annának a fényképét, biedermeyer asztalkánál, magyaros ruhában, szigorú, nagyasszonyos méltósággal. Ott volt Fráter Erzsébet fényképe is, melyet fiának Aladárnak, Flóra apjának küldött ezzel a dedikációval: „Anyai szeretettel, szeptember 12. 865. Madáchné, sz. Fráter Erzsébet.” A fényképet „Kernstock Károly fényképész” készítette Nagyváradon. Megőrizték Madách Imre pecsétnyomóját és a Madách család címerét: griffmadár a címerpajzson, felette páncélsisak ötágú koronával s afelett még egy griffmadár. A család 1254-ig, Comes Radon de Oszlárig vezette vissza családfáját. A költő unokája, Flóra, Alsósztregován született abban a kastélyban, ahol nagyapja „Az ember tragédiájáét megírta. Ott élt 16 éves koráig, amikor is Svájcba került intézetbe. 1920-ban, már asszonyként, ismét otthona lett Sztregova. Madách Aladár idejében a sztregovai kastélyban még érintetlen volt a költő hármas szobája úgy, ahogy halálakor maradt: minden bútor, kép, emlék, használati tárgy. (Később Aladár atyja irodalmi hagyatékát a Nemzeti Múzeumnak adományozta.) Az első világháború utáni zavaros idők rajta hagyták nyomukat a kastélyon. Az íróasztal, melyen Madách művét írta Budapestre került, Lázárék otthonába, amikor elhagyták Sztregovát; az ostrom alatt a lakással együtt elpusztult. Családi hagyomány szerint a költő édesanyja, Majtényi Anna nagy szerepet játszott a Madách házaspár tragédiájában. Fráter Erzsébetről viszont alig esett szó. Olvashattam Fráter Erzsébet Madáchhoz írt utolsó, 1864. augusztus 2-án kelt levelét. Kézírása szép, folyamatos, noha egyes részei nehezen olvashatók. A levél tartalmilag kizárólag anyagi kérdéseket érint. íme: „N. Várad, Aug. 2-án. 864. Tisztelt Imre! Tudomásomra jutott, hogy édesapámmal levelezésbe bocsájtkoztál a Cseteleki vagyon kérdése felett, most jóindulatú kérésem az, hogy mielőtt bármi bizonyosságba bocsájtkoznál is, fontold meg jól, hogy kellő biztos tudomást szerezz magadnak ... a vagyon állásáról ... Béla testvérem úgy én is szívesen közreműködnénk édesapám nyugalmát és a vagyon jövedelmezését előmozdítani ha ezt éppen édesapám meg nem gátolná, hibás és magasra fokozott számításaival mit kivihetetlennek szokott nevezni az ember — egész bizalommal várom, hogy intő s egyszer s mint jó indulatú kérésem figyelemre fogod méltatni, bármely határozat mellett is, mert én a múlt idők tapasztalataiból merített oknál fogva írom e pár sorokat figyelmeztetésül, de mind azon által ha az idő és körülmények úgy hoznák, hogy becses neved szükségképpen felhasználódna, azért közös hálával tartoznánk, utólagos kérésem még az lenne, légy szíves, ha tehetségedben van a szeptember hóra eső 420 Ft-ból 100 forintot küldeni — mert elég legyen azt mondanom, hogy mindennapi kosztomat a fogadóban nem vagyok fizetni képes (mert hon nem főzhetek) ha pedig örökös előleges adósságot csinálhatok, soha nem jövök tisztába itt az uzsorás városba — e részben elkeseredett kérésem annál fogva, hogy hányszor valék rontva a pontatlan fizetések miatt, május 15 helyett is június elsőbe kaptam pénzt — ezek után válaszod elvárva rögtön a 100 Ft érdekébe, egész tiszteletem, maradtam, tisztelőd, Erzsi.” Nem tudom, mit válaszolt erre a levélre Madách. Bizonyára elküldte a 100 forintot. Több levelet Fráter Erzsi nem írt a költőnek. Amikor a már említett fényképet 1865 szeptemberében elküldte fiának, Aladárnak, Madách csaknem egy éve halott volt. A család legbecsesebb emléke Madách Imre végrendelete. Minden valószínűség szerint nem maga írta, hanem tollba mondta. Mikor készült a végrendelet? Talán halála előtt egy hónappal — talán egy nappal. A végrendelet alatti dátumozás ugyanis 1864. szeptember 4., de a szeptembert vékony vonallal áthúzták és októbert írtak eléje. A szokásos formulával kezdődik: „Az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében, Amen! Miután a hálálom órája, mint minden emberé, bizonytalan, de elkövetkezése bizonyos lesz, ezennel következőkben nyilvánítom végakaratomat illetőleg végrendeletemet. 1. Lelkemet a Mindenható kegyelmébe, testemet az anyaföld ölébe ajánlat* 2. Minden vagyonomat, úgy ingatlan javaimat, mint ingóságaimat — készpénzemet, követelő adósságaimat, fundus istructioimat, szóval összes substantjaimat a legszélesebb értelembe véve hagyom fiamnak, Madách Aladárnak, kit is e képpen általános örökösömnek nevezek. 3. Ezen összes vagyonom pontosan össze íratván és leltároztatván illetőleg megböcsöltetvén, ebből két lányomnak, Madách Jolán és Madách Borbálának az úgynevezett kötelezettségbeli részük (Pfilchteil) kész pénzben adassék ki...” A végrendeletben a továbbiakban pontosan körülírja a „kötelezettségi birtokot”, majd így folytatja: „... 5. Gyermekeim gyámjának (tutor) és gondnokának (curator) akarom, rendelem és kinevezem kedves rokonomat és barátomat, Veres Gyula urat Szokolban, mégpedig úgy, hogy ebbeli megbízatásában és hivatalában korlátlanul és teljes hatalommal járjon és járhasson el, számadással és felelettel semmiféle hatóságnak, vagy törvényszéknek, vagy bármi hivatalnak ne tartozzék s e részben soha nem háborogtathassék.” A végrendelet hatodik pontjában édesanyjával, utolsó, hetedik pontjában pedig háznépével és cselédeivel foglalkozik. Eképpen: . .6. Kedves Édes Anyám, özv. Madách Imréné asszony, sz. Maitényi Anna, ha úgy kívánja s ameddig óhajtja a mostani szokott háztartása mellett Alsó-Sztregován eddigi lakásában maradjon és kedves leányaim további neveltetése részére a gyámgondnok úr az ő tanácsait minden alkalommal kikérni és figyelembe venni tartozik. 7. A házom és családomhoz szolgálási viszonyban álló egyéneket, valamint cselédeimet is gyámgondnok úr méltányló figyelmébe ajánlom. K. Alsó-Sztregova 1864-ik év szeptember (áthúzva s eléje írva:) október 4-ik napján. Madách Imre.” A végrendelethez ugyancsak október 4-én a következő hitelesítő sorokat írták: „Alulírottak, mint a czélra különösen felhívott és megkeresett s e czélból együtt levő tanúk ezennel hitelesen bizonyítjuk, hogy Tekintetes Madách Imre úr e jelen okmányt jelenlétünkben saját kezűleg aláírván egyszer s mind világosan kinyilatkoztatta és kijelentette azt, hogy ezen irat az ő végső akarata, vagyis végrendelete legyen. Mi eképpen neveink aláírásával és előpecséteink idenyomásával is bizonyítunk és tanúsítunk.” A végrendeletet a következő tanúk hitelesítették pecsétjükkel és aláírásukkal: Károlyi Miksa, Henrid Ágoston helybéli evangélikus lelkész, Matolcs György, Bory Sándor helybéli jegyző és Pass András. Az utóbbi Madách Flóra emlékezetében úgy élt, mint a költő inasa. A végrendeletet a költő halála után 1865. január 5-én Veres Gyula, Bory Sándor jegyző és Rusznyák Pál községi bíró, mint tanúk előtt Mattier Henrik, Nógrád megye szolgabírája és Goldperger József megyei esküdt hitelesítette. A végrendeletben nem szerepel Fráter Erzsébet neve. Nem tett említést a költő legnagyobb örökségéről. „Az ember tragédiájáéról sem. Azt íratlan végrendelettel nemzetére hagyta. KUTASI KOVÁCS LAJOS
