Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
A lelátóról jelentjük A sport apostola volt A Budapest Nagydij nemzetközi atlétikai verseny 100 méteres (érti síkfutás győztese (balról a második) Lattany az Egyesült Államokból FOTÓ: NÉMETH FERENC - MTI Nyilasi Tibor, a Ferencváros 58-szoros válogatott labdarúgója kétéves szerződést írt alá — a Magyar Labdarúgó Szövetség engedélyével — a bécsi lila-fehérekhez, az Austriához, és a szezon elején a góllövőlista vezetője lett. * A labdarúgó-bajnokság őszi idénye augusztus 20-án kezdődött és november 26-ig tart, két szerdai fordulót iktattak műsorba, s három kettős rangadót rendeznek a Népstadionban. A válogatott a Német Szövetségi Köztársaság (IX. 7.) csapatát fogadja, majd Anglia (X. 12.) és Dánia (X. 25.) együttese az Európa-bajnoki selejtezők keretében játszik a Népstadionban, s a Mezey György vezette csapat Görögországban (XII. 3.) zárja a selejtezőket. Az olimpiai válogatott a szovjet csapattal itthon, a görögökkel pedig idegenben mérkőzik. * A Magyar Labdarúgó Szövetség elnöksége, keményen fogalmazott nyilatkozatban hozta nyilvánosságra, hogy a sportkedvelők aggodalma nem volt alaptalan, s a júniusban befejeződött bajnokságban több mérkőzés eredménye az előzetes megbeszéléseknek megfelelően alakiüt. Több klubot felszólítottak a szükséges vizsgálatok lefolytatására. S egyben felkérték a Népi Ellenőrzési Bizottságot szigorú vizsgálat megindítására, hogy honnan, milyen forrásokból áranüik a pénz az ilyen akciók finanszírozására. Az ismert totóbotrány is lezárult. Ötven klub 189 játékosát és vezetőjét tiltották el hosszabb-rövidebb időre, s tizenhárom játékvezető sem bíráskodhat az elkövetkezendő időben. * A fiatalok vízilabda-válogatott ja — a volt világhírű kapus, Molnár Endre irányításával — veretlenül, nagyszerű játékkal nyerte Törökországban a junior Európabajnokságot. Kiválóan szerepeltek a fiatal magyar kajakosok a Bukarest melletti Sznagovban rendezett ifjúsági barátság versenyeken, a szocialista országok hagyományos viadalán. Tizenegy érmet, ezek között öt aranyérmet nyertek, s teljesítményüket a felnőttek egykori diadalához hasonlítják, amikor 1954-ben Maconban hat, 1973-ban Tamperében hét világbajnoki aranyérmet hoztak haza a magyar színek képviselői. * Két, külföldi szerződése lejártával hazatért labdarúgó, az Ausztriában játszott Pusztai László, valamint a Görögországban szerepelt Salamon József korábbi klubja, a Ferencváros, illetve a Diósgyőr szakosztályában kapott fontos, vezetői feladatot. * Takács II. József, a 79 esztendős kis Taki nyilatkozik az alaposan átformált, újjáalakított Képes Sport egyik legújabb számában. A cikket Feleki László, a Népsport egykori főszerkesztője írta. A legendás hírű gólkirály arra a mérkőzésre is emlékezik, amikor a Fradi 1929-ben 3:2-re nyert Montevideoban a kétszeres olimpiai bajnok és későbbi világbajnok Uruguay ellen. A zöld-fehérek egyébként azon az emlékezetes mérkőzésen így álltak fel: Amsei — Hungler II., Papp, — Furmann, Bukovi, Obitz, — Rázsó, Takács II., Turay, Toldi, Kohut. (Lapzártakor kaptuk a szomorú hírt, hogy Takács II. József elhunyt.) * Magyar úszók is jártak Los Angelesben, a McDonald ohmpiai uszoda felavatása alkalmából rendezett nemzetközi versenyen. Az ohmpiai bajnok Wladár Sándor fő számában, a 200 méteres hátúszásban csak harmadik lett, de azután a vegyesúszás megnyerésével vigasztalódott, a mellúszó Vérmés Albán pedig második helyezést szerzett. Száz éve fialt meg Esterházy Miksa (1837. május 14—1883. augusztus 5.) a magyar versenysport megteremtője. Halálának százéves jubileuma alkalmából írt emlékezésünk szerzője dr. Szerbák Elek. A most 79 esztendős, ismert sportember annak idején tíz alkalommal nyert országos bajnokságot közép- és hosszútávfutóként. Magyarországon elsőként szerzett doktori címet a testnevelés tárgyköréből, a Műegyetem testnevelési igazgatóságának megalapítója volt. Jelenleg a Sportmúzeum — nyugdíjas — tudományos munkatársa. A Pallas Lexikona szerint Esterházy Miksa „hosszabb ideig Angliában élt, a hetvenes években hazajött, s az angol típusú testi nevelésnek lett apostola”. Valószínűleg már diákkorában Oxfordban és Cambridge-ben megkedvelte a sportot, mert később mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban — mint követségi tisztviselő — mindig tagja volt valamelyik sportegyesületnek. Az atlétika ekkor élte első virágkorát Angliában, Amerikában pedig a sikeres kezdeteknél tartott. Nem tudjuk pontosan, de neki is kellett, hogy sikerei legyenek, mert ott ruházták fel a kitüntetéssel felérő „Viator” elnevezéssel. Esterházy magas műveltségű, gazdag tapasztalaté ember volt, s már kinn elhatározta, hogy a sportot, ezt az elsőrendű nevelési és kultúrtényezőt hazájában is megteremti. 1874 áprilisában a Vadász és Versenylapban bontja ki a zászlót az „Athletizmus”-ért, mert ezzel akarja a kávéházakat, biliárdot, sörcsarnokokat, fáklyásmeneteket kedvelő ifjúságunkat az „izmosság” felé vezető útra terelni. Később más napilapokba is küld cikkeket, s Viator és Matolay Elek (a torna kiemelkedő képviselője) a Pesti Napló és a Hon hasábjain folytatnak egymással polémiát. Igyekszik híveket szerezni az atlétikának. A sport addig a lovaglást, vadászatot és lófuttatást jelentette. Esterházyék azonban nem az exkluzív, hanem a népszerű sport érdekében agitálnak. A magyar ifjút csak az atlétikai sportok tehetik férfivá — vallotta. Ez akkoriban gyűjtőfogalma volt minden versenyszerű testgyakorlati ágnak. Jó kapcsolatai és eszmetársainak gazdag köre révén 1874. nov. 9-én a Lovardába összehívhatták egy atlétikai klub alapítását előkészítő értekezletet, s három hónap múlva a MAC (Magyar Athlétikai Club) leendő tagjai előtt nyitva álltak a Lovarda termei és porondja, hogy Oherolly János vezetése mellett elsősorban a pedesztrianizmust (gyaloglás, futás, ugrás) gyakorolják. Abban az évben, amikor a görögországi Olympiában megindultak ásatások, megalakult a Magyar Athlétikai Club és megtartotta első atlétikai versenyét. Az alakuló közgyűlésen 270 tagot vettek számításba és elnöknek megválasztották Esterházyt. Az atlétikai viadalt 1875. máj. 6-án a Neugebäude udvarán rendezték. A versenybírák között ott volt Esterházy Miksa. A versenyzők kukoricanadrágban, Garibaldi-ingben s mind sapkában versenyeztek. Az első magyar nyilvános atlétikai viadal a sajtóban is komoly visszhangra talált. Az angol Sporting Gazette leszögezte ; a magyarokat illeti meg a dicsőség, hogy a nem angolszász vérű nemzetek közül az elsők, akik az atlétikát önmagáért meghonosították. Esterházy az atlétika magyarországi megalapozása után még nyolc évet élt, fiatalon, 46 éves korában halt meg. Nem szégyelte, de határozottan védekezett az anglománia vádja ellen. Az atlétikát nem angol, hanem görög eredetű intézménynek tartotta, amely nem egy nemzeté, hanem az egész emberiségé. A keretek megszervezése és versenyek megrendezése mellett a magyar atlétikai szakirodalmat is útjára indította. Tolla alól került ki a „Gyaloglási kalauz” és az „Útmutató athlétikai clubok alakítására” című röpirat. 1883. januárban a bécsi Allgemeine Sportzeitung osztrákmagyar atlétikai bajnokságot ír ki, ami ellen Esterházy gróf élénken tiltakozik Viktor Silberer szerkesztőhöz írott levelében. Május 24-én még megéri, mikor Dáni Vilmos megszerzi a MAC harmadik örökös bajnokságát, de augusztus 5-én a bajnoki úszó verseny második vetélkedésének napján eltávozik az élők sorából. — Esterházy „grófnak született és polgárnak termett” — írja róla egy egykorú újság nekrológja. SZEBBÁK ELEK 61
