Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
I Az Almássy tér soha nem tartozott Budapest legjobb hírű vidékei közé. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) a hetedik kerületi tanács vezetői úgy döntöttek, hogy itt alakítják ki a kerület legnagyobb, illetve a főváros egyik legjelentősebb kultúrcentrumát. Ez annál is inkább örvendetes volt, mert ez idáig a belső, öreg kerületeket meglehetősen elhanyagolták ebből a szempontból — talán helyszűke miatt, talán más okokból —, és főleg a városszéli új lakótelepeken építettek művelődési és ifjúsági házakat. Sok tősgyökeres erzsébetvárosi hitetlenkedve ingatta a fejét, mikor szóba került a művelődési ház, az a mindent felbolygató építkezés, ami az Almássy tér és az Almássy utca sarkán lévő jókora foghíjtelken folyt hosszú hónapokig. „Szabadidőközpont ezen a környéken? Kongani fog az ürességtől! Mi szükségünk van nekünk az ilyesmire?” — mondogatták a szkeptikusok, de amint az építkezés előrehaladtával egyre határozottabban kibontakoztak az épület körvonalai, az ellenérzések lecsöndesültek, és valamiféle izgatott, feszült várakozás lépett a helyükbe. 1983. májusának végén aztán bebizonyosodott, hogy nagyszerű munkát végeztek a Lakóterv fiatal építészmérnökei, Straub Éva és Jakab Zoltán irányításával. Az Almássy téri Szabadidőközpont ugyanis nemcsak a hetedik kerület, de a főváros egyik ékessége lett. Az egy háztömb mélységű, négyemeletes épületben három előadóterem, nagyterem, kamaraterem, kilenc szakköri helyiség és két klub található. Ezeken belül színháztermet, művészeti szakköri szobákat, egy galériát, kondicionáló termet, természettudományi kabinetet, audiovizuális oktatótermet, teázót, alakítottak ki. És még valamit, ami igencsak hiányzott a belvárosi kőrengetegből: egy uszodát. Az ünnepélyes megnyitó óta szüntelenül cseng a telefon a portán; több százan érdeklődtek, hogy kik és mikor vehetik igénybe az úszómedencét. A központ vezetői az uszodát elsősorban az úszni tanuló gyermekeknek szánják, de a felfrissülésre, mozgásra vágyó felnőtteknek is fenntartanak minden nap néhány óra „medenaeidőt”. A színháztermet a Magyar Televízió avatta fel, a hagyományos Ki mit tud ? vetélkedőmusorral, és ily módon nemcsak a budapestiek, de a vidékiek is — képletesen szólva — birtokba vehették. A Szabadidőközpont környéke is teljesen átalakult. Ha az épületből kilépve megállunk a lépcsőn és körülnézünk, felújított, színes házsorok, faedényekbe ültetett pálmafák, díszburkolatú gyalogos utca képe fogad minket. A tervezők nem tagadják ; azt szerették volna elérni, hogy a tér méltó „előcsarnoka” legyen az új létesítménynek. Végigtekintve a téren, az Almássy utcán, elmond42 hatjuk: sikerült ezt a tervet megvalósítaniuk. Számomra — de úgy hallom, mások számára is — a legkellemesebb meglepetést a szűk, elhanyagolt Almássy utca újjászületése okozta. Az utcácska házait felújították, kövezetét felbontották és díszburkolatú gyalogos utcává alakították át. Az esti világítást is ötletesen oldották meg: összegyűjtötték a kerület régi kovácsoltvas falikarjait, melyekből tizennégy darab kerül eredeti búrájával a házfalakra. Természetesen a hajdani gázlámpák ma elektromos árammal működnek. Az utca többnyire alacsony házainak pincéiben eddig kisiparosok — lakatosok, vízvezetékszerelők — műhelyei, illetve raktárak voltak. Ezeket most fokozatosan felszámolják, mert a helyiségekkel az új környezethez jobban illeszkedő tervei vannak a kerületi tanácsnak. A Lapkiadó Vállalattal közösen kis galériákat, alkotóműhelyeket szeretnének itt létrehozni, ahol egy-egy művész három hónapig dolgozhatna és árusítással egybekötött bemutatót rendezhetne munkáiból. Az elképzelések között egy közeli presszó irodalmi kávéházzá való átalakítása is szerepel. Az Almássy utca és az Almássy tér torkolatában lévő csuklópont megfelelő kialakítása hosszú ideig gondot okozott a tervezőknek. Ezt a térbővületet, amely a Barcsay utcán keresztül jól látható a Nagykorúiról, úgy kellett kihasználni, hogy az esztétikum mellett figyelemfelkeltő sze-2 /4LMKSSY TERI IflLTOZkSOK
