Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-09-17 / 18-19. szám

fr |l m tv 3 r 1 m* \ / Ja Ezúttal nem a királyi palotából Magyar Nemzeti Galériává lett reprezentatív múzeumi létesítményről van szó, hanem a szó klasszikus értelmében vett galé­riáról, ahol a kiállított műtárgyakat meg is lehet vásárolni, és ahová a nézelődő közön­ségen kívül a kiállító művészek is szívesen be­­betérnek. Ridegebb szóval műkereskedÓBOok — vagy egyszerűen kiállító teremnek — is hívhatnánk, sok más ilyetén intézmény elne­vezése alapján, de mégis ez valami új, illetve olyasmi, amilyennekkel nyugati nagyvárosok híres művésznegyedeiben lépten-nyomon ta­lálkozhatni. Ez a galéria nem állami bolt, még a ház is magántulajdon, amelyben létesült: Amerigo Tot, (Tót Imre), Rómában élő ha­zánkfia építtette egy 200 éves ház udvarának végében, híven ragaszkodva a történelmi stí­lushoz. A bástyára néző ablakok csobogós, szobros, kertudvarra néznek. A felső szint a művész lakása, alatta két szinten maga a ga­léria: elsősorban rajzok, metszetek, de van sok szép akvarell és néhány kisplasztika. A történet 1950-ig nyúlik vissza, amikor a háború utáni első eszméléskor a művészek felismerték, hogy olyan milliókat kell műér­tővé nevelniük, akik eddig még múzeumot sem láttak, nemhogy műtermet. Önként kí­nálkozott egy olyan művészi közösség meg­alakítása, amely együttesen tart fenn műter­met, műhelyt, vásárol anyagot, szerződtet utazó ügynököt — egyszóval tagjai maguk gondoskodnak megélhetésükről és nem várják, vajon vásárol-e tőlük az állam, vagy valamely nagyvállalat. így alakult meg a Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége, és éppen azért rézkarcolóké, mert ez a művészeti alkotás a „szegény ember műtárgya.” Átlagosan száz fo­rintért lehetett kapni egy-egy rézkarcot, olyan mesterektől, mint az alapító Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Ferenczy Béni, Szalay Lajos, Reich Károly, Szabó Vladimir, Szász Endre. Mintegy 20 művész alapította az alkotóközös­séget a Szondi utcában ma is működő mű­helyben, akikhez nem rég Amerigo Tot is csatlakozott, és számos fiatal, híres vagy még kevésbé befutott művész. Az alkotóközösség köznapi, ám annál bo­nyolultabb ügyeit alapításától napjainkig egy rátermett, művészetet értő és féltő, ki­tartó, sőt tántoríthatatlanul lelkes ember irányítja: Koller György. Nem szegte kedvét az Alkotóközösséget ért megannyi támadás, gáncs. Tudta, hogy a jó művekre, elfogadha­tó áron és szinte házhoz szállítva ugyanolyan szüksége van a bányásznak, mint a vidéki körorvosnak, vagy tanárnak, hogy falusi szo­bák olajnyomatú giccseit csak ezzel a mód­szerrel lehet valódi értékekre kicserélni. És neki lett igaza. Ma a Táncsics utca 5. számú ház az Alkotó­­közösség úgynevezett reprezentatív galériá­ja, ahová szívesen térnek be nézelődni, vá­sárolni a várnegyedet felfedező, gyönyörköd­ve sétálók. A megerősödött Alkotóközösség természe­tesen nem kap semmiféle állami támogatást. Teljesen önálló, saját zsűrivel rendelkezik, alapelve: csak jó műveket bocsát ki. (Egy­­egy eredeti mű, amely mellett ott a hiteles­séget igazoló diploma is, 2000-től 12 000,— forintig kapható, a látogató szabadon válogat­hat az asztalokon sorakozó mappákból. A maximálisan százas szériájú nyomatok ára 800— 2000-ig terjed, míg a kisplasztikáké 3500-tól 50 000,— forintig. Valamennyihez ki­viteli engedélyt is adnak, ha éppen külföldi kíván vásárolni.) A Munkaközösség a kereskedelmi tevékeny­sége ellenére szigorúan tartja magát művészi elveihez. Ezt igazolja a galéria 1982 őszi ki­állítása a londoni The Bank Gallery-ben, és a stratfordi Shakespeare Színház kiállítótermé­ben. SZÉCHY ÁGNES FOTÓ: BOROS JENŐ 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom