Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
1. Javuló kiejtés, intonáció technikai segédlettel 2. Angol és magyar lobogók a Petőfi-szigeti Radnóti Miklós Kollégium előtt 3. Karl Flint tanár űr magyar tanítványai körében 4. Angliai magyar gyerekek magyarórán 5. Karl Flint tanár úr akcióban 6. A kollégium hallja, az esti „party”-k színhelye A SZERZŐ FELVÉTELEI BAJAI ANGOL-MAGYAR Ezúttal az angolok nyerték a röplabdamérkőzést. Minden bámulatom a csapatoké, mert a dél-alföldi város — Baja — kies Petőfi-szigetén is tombolt a nyár, de lám, a tizenéves energiákból arra is futja, hogy a labdapüfölést részesítsék előnyben az ebéd utáni szieszta helyett. (Amire pedig olyan hívogató helyszín csábít, mint a Sugovica — az itteni holt Duna-ág — fövenye.) S a meccs után, már a Dunán ? Ott is folytatják az ebéd „ledolgozását”: kajakoznak, kenuznak, s az egyik hajóból már sokadszor borigatják a vízbe Kari Fiintet a Man-szigeti Ramsay Grammar School történelemtanárát. Erre aztán elmondható, hogy aktív pihenés, ami egy igencsak aktív, munkás délelőttöt követett. De hogyan került Karl Flint Man szigetéről zenetanámő felesége s a tizennégy angol fiú és leány társaságában a bajai Petőfi-szigetre? Egy angol nyelvi táborba érkeztek melynek — hogy stílusos legyek — storyját Övegesné Térjék Éva, a Bács- Kiskun megyei Pedagógiai Intézet munkatársa, a tábor szervezője és vezetője mondta el. — Szerettük volna az itt eltöltött három hetet minél hatékonyabbá, hasznosabbá tenni a negyvenhat, megyénkből való, angolt tanuló gimnazista számára. Az nyilvánvaló, hogy a lehető legtöbb élő beszédre kell alkalmat teremtenünk, ami megoldható ugyan magyarországi angoltanárokkal is, ám ha ebben angol anyanyelvűek is segítenek, az eredmény — legalábbis így reméljük — megközelítheti egy angliai nyelvkurzusét. A magyarországi UNESCO-bizottság hívta fel a figyelmünket a Central Bureau for Educational Visits and Exchanges nevű irodára, az ő szervezésük révén érkezett hozzánk az angol csoport két kísérő tanárral. Angol vendégeinknek csak az útiköltséget kellett fizetniük, itteni tartózkodásuk, a programok költségeit mi álljuk. A délelőttök tanulással telnek. A nyelvlaboratóriumi órák színhelye a most 225 éves III. Béla Gimnázium. A katedrákon lévő „vezérlőpultoknál” egy-egy magyarországi angoltanár és a két angliai kolléga adja az utasításokat, „mondja elő” a helyes kiejtést, intonációt. Egy kisebb csoport azonban eközben magyarórát tart. A kanadai magyar leány, már szépen beszél, ír, olvas — számára inkább magyarságismeretet oktatnak, az angliai kis csapat inkább kezdő, ők szókincsüket bővítik, a magyar nyelvtannal birkóznak — sárospataki mintára. Arról van szó tehát, hogy az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége egy újabb helyszínnel kívánja bővíteni nyári táborai sorát, amely Sárospataktól csak abban különbözik, hogy a gyerekek — amint láttam, szívesen váŰalt „kötelességként” — az angolt is gyakorolják magyarországi társaik kedvéért. Ez utóbbira a laboratóriumi órák — illetve az angol anyanyelvű magyarok magyarórái — után kerül 22
