Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-09-17 / 18-19. szám
MAGYAR ORVOSOK TUDOMÁNYOS TALÁLKOZÓJA Az Akadémia új tiszteleti tagjai: LAJTHA LÁSZLÓ (Nagy-Britannia) KLEIN GYÖRGY (Svédország) Lajtha professzor 21 éven át dolgozott a manchesteri Christie Hospitalban, nemrégiben tért vissza munkássága korábbi színhelyére, Oxfordba. — Oxford egyetemi város, tanít is bizonyára... — Igen, az Exeter College-ban. De tanulok is. — Vajon mit? — Az i. sz. 850—1150 közötti Japánt, az úgynevezett Fujiwara korszakot tanulmányozom. Most éppen a tizedik századi Kyoto északkeleti, nemesek által lakott negyedének pontos térképét szeretném elkészíteni. Erre — mi tagadás — nem számítottam. — Már a japánok is ismerik „bogaramat”, s ha egy ösztöndíjasuk mellém kerül, a bemutatkozó látogatáson soha nem mulasztják el, hogy kis mosollyal szájuk szegletében meg ne jegyezzék: „Jómagam sajnos, nem vagyok otthonos a Fujiwara- históriában”. — Megmagyarázná professzor úr, miért foglalkozik e szakterületétől oly távolésö témakörrel? Eltöprengve szív néhányat pipáján. — Egyszerűen kíváncsiság... — mondja ki végül — s ez mint kutatóorvosnak is hajtóerőm. Hiszen így juthatunk előre: ha jó kérdéseket teszünk fel, az már fél siker. Az alapvető kérdés, hogy mi az, ami rossz, ami abnormális egy ráksejtben. S a kérdést bonyolítja, hogy amit a ráksejteknél abnormálisnak nevezünk, az normális funkció az egészséges sejtek korai embriogenezise alatt. A sejtek között három dimenzióban fut az üzenet. Hogyan beszélnek a sejtek egymással? A ráksejt nem érti ezt a nyelvet. Egy éve, a Haematológiai és Vértranszfúziós Világkongresszuson ismertem meg Klein György profesz- 8zort, a stockholmi Karolinska Instutet tumorbiológiai osztályának vezetőjét. Második beszélgetésünk volt a mostani, azt követően, hogy mint a Magyar Tudományos Akadémia új tiszteleti tagja, megtartotta előadását a megnyitó plenáris ülésen. Igaz, pár hónapja is láthattam és hallhattam a nemzetközi hírű svédországi tudóst — a televízió képernyőjén. Megpróbálom felidézni milyen hatást tett ránk, laikus nézőkre a párperces interjú. Amolyan „háttértelevíziózásnak” indult a dolog, — Az Ön plenáris ülésen elhangzott előadását, majd az onkológiai szekció előadóit hallgatva, „átérezhetíe,’ még a laikus is, milyen sok összetevőjű, bonyolult folyamat a rák-keletkezés. — Olyan, hogy „a rák” nem létezik. Számtalan ráktípus van, sokféle kialakulási mechanizmus létezhet. Ilyenformán a rák gyógyításáról sem beszélhetünk, csak egy-egy ráktípus ellenszerét találhatjuk meg. Ennek ellenére, én nem vagyok pesszimista, ami ezt a kérdést illeti. Egyre több anyagról derül ki, hogy karcinogén, azaz rákkeltő lehet, tehát a jövőben talán több lehetőség nyílik a megelőzésre. Azt is számításba kell vennünk, hogy a rák szociális probléma is. Gondoljon csak a dohányzásra, a rostos táplálék jótékony szerepére stb. — Ez a konferencia — mivel magyar tudósok nemzetközi találkozója — nyilván mindenkit egy kicsit emlékezésre is késztet. — Az én útravalóm „összekészítő!” kitűnő emberek, tanárok voltak. A Lónyai utcai Református Főgimnáziumba jártam, ahol — hogy csak egy nevet említsek — Áprily Lajos volt a magyartanár. Aztán ott volt a latintanárom, aki az első órán így szólott a gyerekekhez: „A latin az angyalok nyelve, a görög az isteneké ...” Meg tudták fogni a gyermeki lelket. Hamarosan az órákon csak latinul lehetett beszélni, a magasabb osztályokban már latinul leveleztünk. Az egyetemről szívesen emlékezek vissza Huzella profeszszorra és Kiszely Györgyre, akkori tanársegédjére, akihez már elsőéves koromban bejártam metszeteket készíteni. Első előadásom 1941-ben volt Szegeden. És negyvenegy évvel később, ugyanott díszdoktorrá avattak ... jöttünk-mentünk a lakásban; mosogatás, gyerekfektetés, előkészületek a másnapra — s egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy a tévé előtt ülünk . .. Ritka élmény volt, ahogyan Klein professzor közelhozta hozzánk szakterületét, ahogyan csöndes derűt sugárzó és mégis vibráló egyéniségével megízleltette velünk a kutatás kalandját. Most, a kongresszuson hasonló „műélvezetben” részesülhetett közönsége: a legkülönbözőbb orvosi szakágak művelői, közelebbi kollégái és a laikus érdeklődők. Arról beszélt, hogy bizonyos kromoszóma részletek, azok áthelyeződése, „aktivizálódása” mennyiben lehet kiváltója egyes rákbetegség típusoknak. — Az utca embere nyilván rögtön azt kérdezi: lesz-e köze eredményeiknek a rák gyógyításához . . . — Ez az, amit nem szabad megkérdezni egy alapkutatásokban érdekelt szakembertől. Mint ahogyan az atomszerkezet-kutatás kezdeteikor sem lehetett tudni, azok mit hoznak majd az emberiségnek, s ma már ott tartunk, hogy jót is hozott, s még sok jót is hozhat. A biológiai alapkutatások forradalmi eredményekre vezettek. Első tanárom orvosbiológiai vonalon, Huzella Tivadar bár azt hirdette nekünk, hogy a biológiának egy részét „kiverjük a metafizikából”, a sejt belsejét még csak fekete dobozként szemlélhette. Mára meg eljutottunk odáig, hogy a fehérjeszintézist szabályozó, az átörökítésért felelős anyag — közkeletű rövidítéssel a DNA — szerkezetét, működését meglehetősen jól ismerjük, s a gének elhelyezkedését „olvasni” lehet. Amikor valamilyen okból rák lép fel, megszűnik engedelmeskedni a bonyolultan szabályozott „gépezet”. Bár szerintem sokkal nehezebb megérteni, hogy egy olyan bonyolult struktúra, mint mondjuk a 'kéz, miért tartja meg éveken keresztül szerkezetét. Rák sokféle van, sokfajta sejttípust érinthet, sokfajta mechanizmussal, az egyetlen közös nevező — a DNA kulcsszerepe. — Egy volt tanárát, a szegedi Huzella professzort említette. Mennyire bizonyult tartósnak pályája során a hajdani iskolák, tanárok hatása? — Ami az egyéniség kialakulását, a minket körülvevő világhoz való alapvető viszonyunkat illeti, a lényeges hatások egyetem előtt érik az embert. A gimnazista, a tizenéves korra gondolok. Arra például, menynyire fontos, hogy ebben a korban miért becsülik egymást a gyerekek . . . Eszembe jut gimnáziumom, a Berzsenyi . . . Nem is a tanárok elsősorban, hanem a millió, a hagyományok. Aztán e koromból való irodalmi élményeim: a nyugatosok — Ady, Babits, Kosztolányi — akiket — mert szinte eltitkolták őket előlünk — magamnak kellett felfedezni, hogy aztán az általuk képviselt minőség rányissa szememet a világirodalom igazi értékeire is. — Egy éve találkoztunk. Mi volt az elmúlt esztendő legfontosabb eseménye Ön és munkatársai számára? — Az, hogy rövid idő alatt hét, más-más helyen tevékenykedő kutatócsoport támasztotta alá a rák egy elképzelhető keletkezési mechanizmusára vonatkozó elképzeléseinket. — Azt hiszem, nem egyedül tartom úgy, hogy irigylésre méltóan szép pálya az öné ... — Egy kollégám azt mondta :tumorbiológiáról olvasni isteni dolog. Művelni azonban borzasztóan nehéz. Nem csupán bonyolultsága miatt — teszem hozzá — de mert a verseny is igen nagy. Újra és újra versenyképes programmal kell előállnunk, ha a felszínen akarunk maradni. S a tempó olyan, hogy a gondosan megtervezett programon szinte hetente változtatnunk kell. . . B. I. 2
