Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-08-20 / 16-17. szám
A hagyomány szerint a zsidó vallás parancsolatainak száma hatszáztizenhárom. Kétszáznegyvennyolc a cselekedtetek parancs - a zsidó felfogás szerint ennyi fontos részből áll az emberi test. A tiltó parancsok száma háromszázhatvanöt, minthogy ennyi napból áll az esztendő. A parancsolatoknak csak kisebbik része közvetlenül vallási, rituális jellegű. Többségük a helyes életvezetést szabályozza: utasításokat és tilalmakat ad a higiéniában, a táplálkozásban, az öltözködésben, a szabad idő helyes felhasználásában. Utasítások és tiltások keretezik be a jeles napokat is: a heti és évi ünnepnapokon kívül a születés, a nagykorúság, a házasság és a halálozás alkalmait. A parancsolatok és tiltások bonyolult szövétneke hatalmas erőt képviselt évezredeken át: a szétszórtságban, diaszpórában élő népben megtartotta egy virtuális haza gondolatát; közösségi és népi tudatot teremtett és tartott fenn ott, ahol a feltételek már nem segítették az ilyesféle tudatformák létezését; állandóan fenntartotta a különböző kulturális és etnikai közegben élő zsidó népcsoportok között a szoros kapcsolatok lehetőségeit. Ám ugyanakkor elősegítette a különmaradást, u gettosodást is. A második viiágháborús\tömegI közel megy hozzá, hogy „belemegy a képbe", szinte egyik szereplőjévé válik. A képeket nézve mintha magunk is ott lennénk a születési-körülmetélési szertartáson; az esküvőn; meglesnénk a ballagásra készülődő gyönyörű zsidó-gimnáziumi lány amúgy már up to date sminkelését. Az évszázadok és modernség összecsapása szinte minden képből sugárzik. Tóraolvasás nyúlszőrkalapban — miközben az aszszonyok a kisgyereket Chicco-rugdalózóban büfiztetik. Rituális körülmetélés — kvarcórák villanása között. Anakronisztikus világ? Csak annyira, amennyire Malamud kis zsidói anakronisztikusak a felhőkarcolók árnyékában; amenynyire Chagall éteri lebegésü emlékképei anakronisztikusak a szupermodern galériákban. Féner megteremti a zsidó kisrealizmus hazai fotováltozatát — és a kamera közelségétől, a jelenléttől a résztvevő figurák egy-egy pillanatra, mintha jelképekké nemesednének. A tiltások és parancsolatok betartásának tárgyszerű dokumentálásán túl meg-megvillantja a kis közösségben és nagyvilágban való egyidejű jelenlét konfliktusait is. Azokét a konfliktusokét, amelyek megélése a legnagyobb öröm és a legnagyobb felelősség. SÓS PÉTER JÁNOS irtás után a magyarországi zsidóság létszáma jelentősen megcsappant. Még kevesebben maradtak azok, akik — a modern iparosodás, a korszerű mobil életformák ellenében — fönntartják a sok középkorion „ortodox” elemet hordozó életmódjukat. A Magyar Néprajzi Múzeum teret adott Féner Tamás fotóművész kiállításának. A művész a magyarországi zsidóság jelenét kívánta bemutatni - azt a jelent, ami mentes már az üldözésektől, de egyre nehezebben bírja a modern életformák konkurrenciájával a versenyt. Féner nem „művészkedik”. Kameráját egyszerűen ráfordítja az eseményre, a zsánerre — s olyan \
