Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-07-23 / 14-15. szám
ANYANYELV, TANKÖNYVEK, NEMZEDÉKEK Az ember legfőbb jellemzője, bogy gondolkodik és beszél. Gondolkodásának kifejezési formája a nyelv, amely egyben közösséggé szerveződésének az eszköze is. Ez közvetíti tudatvilágát, akaratát, érzéseit a többi emberhez, s ennek a segítségével vesszük át a másoktól jövő gondolatot, akaratot. Ugyancsak a nyelv adja át a korábbi nemzedékek ismereteit a következőknek, lehetővé téve ezzel, hogy ne kelljen mindenkinek mindent elölről, a saját tapasztalataiból megismernie, felfedeznie; közvetlenül vagy bizonyos elvonatkoztatások útján a nyelv" eszközével vehetjük át az elődök felhalmozott ismeretanyagát. Ez az átvétel az anyanyelvvel kezdődik, azzal, amelyet a szülőktől tanul meg a gyermek, aki egyszerre ismerkedik meg a szavakkal és a valóság hozzájuk tartozó elemeivel, egyszerre tanulja meg a valóságot egy sajátos emberi logika szerint tagolni, s ezt a tagolást egy sajátosabb nyelvi formába öltöztetni. Ennek természetesen feltétele az, hogy a szülők egy nyelvi formarendszer és valóságkép viszonylag teljes birtokában legyenek. A feltétel a valóságban többnyire akkor teljesül, há a szülők anyanyelvükön szólnak a kisgyermekhez. Ha nem ezt teszik, sokszor bizonyos szakadás következik be a tudatvilág átadásában. A gyermek alapvető biológiai igényeinek kielégítésén túl csak hiányosan tudják a számukra is idegen közösségi tudatban felgyülemlett ismereteket közvetíteni, mivel éppen a közvetítő csatorna, a nyelv fogyatékos. A szűk csatorna nemcsak az ismereteket közli hiányosan, hanem az akarat átvitelében is gyengébb az átlagosnál, a legnagyobb hiány azonban az érzelmi élet kialakítása terén marad a gyermekben. Az új környezeti nyelv" a más országba lépés velejárója. A család — amelynek tagjai nyilván törekszenek a társadalom nyelvhasználatának az elsajátítására — belül többnyire ösztönösen megtartja az anyanyelvi kapcsolatot. Mihelyt azonban a gyermek kikerül a közvetlen családi környezetből, s belép az óvoda, iskola más nyelvű közösségébe, az otthon használt nyelv fakulni kezd, hiszen az új ismeretek már egy másik nyelv hez kötődnek. Itt tehát a környezeti nyelv azt a szerepet tölti be, mint az élet első éveiben az anyanyelv: a tartalom és a kifejezési forma együtt hatolnak a gyermek, majd az ifjú tudatába, s készítik elő a nyelvváltást. Ennek az alaphelyzetnek sokféle változata lehetséges. Az Anyanyelvi Konferencia tankönyvei azt a célt szolgálják, hogy az iskolába kerülő gyermek életkorának megfelelő szinten folytassa ismereteinek magyar nyelvű bővítését. A 6-8 éveseknek szánt Tarka lepke (Frittmann Lászlóné munkája) sok színes képpel, dallal, verssel, mondókával, játékleírással, ugyanakkor a nyelvi jelenségeknek céltudatos csoportosításával, sorrendbe szedésével törekszik céljának elérésére. Mint az anyanyelv fejlesztője, új ismereteket ad a magyar életről, a gyermekek világáról, a népi művészet ebben az életkorban már megragadható elemeiről. Mozgásra, tevékenységre serkent — így nevezhetnénk egyszerre képeskönyvnek, verseskönyvnek, meséskönyvnek, mondókák, játékok gyűjteményének, munkafüzetnek. A gyermek fejlődése során egyre szélesíti fogalmainak tárházát, gondolatai Tan,a lepke elkalandoznak térben és időben, jobban megfigyeli a környezet részleteit, sőt, képes áttekinteni beszédének szerkezetét: szójátékokat alkot, maga a közlés eszköze válik játékká. Takács Etel anyagát is beépítve Szende Aladár készítette el a 8-12 éveseknek szóló vidám, értelmet és érzést egyaránt foglalkoztató Magyar szavak világát : félig tankönyvet, félig munkafüzetet, sok dallal, verssel, mesével, történelmünk nagyjait idéző mondákkal. Nagymértékben támaszkodik az írásra, a nyelv látható formájának a használatára. S ez célszerű is, hiszen ebben a korban már önállóan keres kapcsolatot a fiatal az írás segítségével. Ha ezek a kapcsolatok a család Magyarországon élő részéhez fűződnek, a legtöbbször szükségszerű a magyar írásbeliség használata. A mondák, történetek más korokba viszik a gyermeket, fejlesztve ezzel időérzékét, kiterjesztve érdeklődését a saját életétől távolabb eső korokra is, olyan időkre, melyeknek tanúi lehettek, talán voltak távoli ősei. A következő korosztály — a 12-15 éveseké — Szende Aladárnak és e sorok írójának Beszéljünk magyarul! — című könyvét kapta. Egy magyar család életén, négy, hasonló korú gyermekének napi munkáján, utazásain keresztül mélyíti tovább az előző kötettel megkezdett, megalapozott munkát. A fejezetek címei nagyjaink írásaiból vett idézetek, maguk a szövegek pedig a négy különböző érdeklődésű gyermek tevékenységét kísérik végig a régészeti ásatásoktól a barlangkutatáson át a házi telefon szereléséig és a külföldi magyar gyermekek balatoni és sárospataki életének bemutatásáig. Az életkornak megfelelően itt mar több az eredeti prózai mű, elbeszélések, versek, könyvrészletek az itthoni és a határainkon kívüli magyar irodalom alkotásaiból a krónikáktól a ma élő szerzők soraiig. Az egyes fejezetek két szintet képviselnek: az első részük a család életét, eseményeit leíró, a szerzők által készített szöveg, amely kerüli a nehezebb nyelvi fordulatokat, ezt a nyelvileg kevésbé erős tanulóknak szánták; a második részük iroMICTM szív» »11*61 dalmi, történelmi eredetű szöveg, próza vagy vers, s szép számmal találhatók a könyvben ismert vagy ritkábban hallott népdalok is. A harminc fejezet után címajánlat ad segítséget azoknak, akik valamely tárgykörben el akarnak mélyedni, s egy Ki kicsoda? című kislexikon könnyíti meg az eligazodást a hatvanhat író, költő, tudós, művész között. A fejezetek egyes részeit kísérő kérdések, szemléltető képek a szövegek elmélyültebb tanulmányozására, illetve a téma további kutatására ösztönöznek. A tankönyvek írását megelőző tanulmányutak azt bizonyították, hogy a szétszórtságban élő magyarok gyermekeinek nyelvi fejlődése a környezeti hatások következtében nem mindig olyan egyenletes és folyamatos, mint azt szeretnénk. Sokan hosszú évek kiesése után jó tizenévesen fordulnak vissza a kisgyermekkoruk óta csak kevéssé használt magyar nyelvhez. Ezért a 14-18 éveseknek szánt kötet és munkafüzet (Hogy mondjuk helyesen? Ointer Károly, Kígyóssy Edit, Prileszky Csilla és Uhrman György munkája) csak a 13. leckével éri el az előző kötet nyelvi szintjét. Az első tizenkét egység a legelemibb mondatokból kiindulva, inkább a külföldi környezetet figyelembe véve tekinti át a magyar mondatépítést, a szavak toldalékolását. A későbbi egységek (13—30.) az ország egy-egy részét, a magyar történelem egyes eseményeit, művészetünk alkotásait mutatják be, s népzenei vagy műzenei betétek egészítik ki őket. Azzal is számoltak a szerzők, hogy ez a korosztály már egyedül is tud tanulni s jártas a technikában : a könyv szövegét és zenei részeit hangszalagra, illetve kazettára is felvették. Az írásbeliség gyakorlását pedig különálló munkafüzet szolgálja. Amint a puding próbája az, hogy megeszik, a tankönyvé, hogy használják. Próbafejezeteik kis füzetek formájában eljutottak felkért külföldi magyartanárokhoz, akik áttanulmányozták őket, tanítottak belőlük, s bíráló szóval mutattak rá a javítandó, kiegészítendő részekre. Megjelenésük óta pedig (Tarka lepke: 1973, 1977, Magyar szavak világa: 1975, Beszéljünk magyarul: 1979, Hogy mondjuk helyesen: 1976.) sokfelől érkezik hír használatukról. A legidősebbek kötete — bár nem a magyart mint teljesen új, idegen nyelvet tanulóknak készült — tankönyvül szolgál néhány külföldi egyetemen is. Valamennyi könyv használatát tanári útmutató segíti, amely a tanári szabadságot nem befolyásolva javaslatot tesz az egyes könyvbeli egységek célszerű feldolgozására, más segédeszközök (diaképek, hanglemezek, hangszerek) igénybevételére. Közben — a feladatok sokaságában szinte észrevétlenül — eltelt egy évtized. Az elszármazottak újabb, már más országban született nemzedéke lép elő a magyartanulás igényével. Részükre új, a technikai segédeszközökre még inkább támaszkodó, a nyelvelsajátítást új szempontok, elvek szerint megközelítő taneszközöket készítünk. Ez azonban már új fejezetet nyit nyelvoktatást szolgáló segédeszközeink történetében is. GINTEIÍ KAROLY REPRODUKCIÓ: REZES MOLNÁR ESZTER 3
