Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-25 / 13. szám
« •Ü lünk a Váci úti gyár főkonstruktőri irodájának tárgyalóasztala mellett, amely inkább tervrajzok kiterítésére alkalmas, mint 'konyakospoharak alá, és süppedő bőrfotelek helyett támlás székek veszik körül. Az ablakon át a gyárudvarra, a munkahelyekre látni, ahonnan felhallatszanak a kalapácsok hangjai. Beszélgetőpartnereim, a kitüntetettek: Ivits Tibor hajóépítő szakmérnök, a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységének volt főkonstruktőre (akit a kitüntetés napján neveztek-ki igazgatónak). Laczik Pál tervezőmérnök, csoportvezető; Mikó György hajóépítő szakmérnök, az új főkonstruktőr és Szabó Endre gépészmérnök, a gyár tervezőirodájának osztályvezetője. Egy jól működő team tagjai: egy gyár kulcsemberei. A FŐNÖK Ivits Tibor határozott, erős egyéniség. (A többiek, mint később kiderült, „seriff”-nök nevezik maguk között.) — Elsősorban induljunk ki abból — kezdte —, hogy ezt a kitüntetést nemcsak az indokolásban felsoroltak kapták — a jelenlevők és a vállalatunk vezérigazgatója, Szép János, aki nagyon sokat segíti a mi munkánkat —, hanem az egész angyalföldi kollektíva eredményeit ismerték el ily módon. Korábban előfordult, ha szóba került a munkánk, hogy úgy fogalmaztak: mi csak úszódarukat gyártunk. Nos, ha látszólag a daru egyszerűbb konstrukció is, kijelenthetem, semmivel sem könynyebb tervezni és megépíteni, mint például a tengeri hajókat. — Régebben készítettek tengerjáró hajókat is ... — vetem közbe. — Tíz évvel ezelőtt hagytunk fel ezek gyártásával. Az okokat hosszan lehetne sorolni, s nem is az elsődleges, hogy nincs tengeri kikötőnk. Az „ítéletet” a piac mondta ki: a mi hajóink jók, a mi hajóink kellenek, de csak ennyit tudnak fizetni érte. Haszon nem volt rajtuk. E|y tengeri hajó sokféle szerkezetet foglal magába. Ha hiányzik az ezeket gyártó hazai háttéripar, importálni kell őket. S ha egy hajónak több mint a fele külföldről származik, azon aligha lehet haszon. Ma is becsülöm, aki akkor megfogalmazta nálunk ezt a világpiaci ítéletet. Mert ez fejesugrás volt a bizonytalan jövőbe. Az elmúlt tíz év bebizonyította, hogy ez a döntés sikeres volt. —Mit jelentett a siker? — Elsősorban azt, hogy a mélypontról elmozdulva nyereségessé váltunk, termékeinket keresik, s Kínától Brazíliáig használják. A gyárat az úszódaru emelte ki a mélyből. Az igazgató hosszan sorolja, hogy a 16—200 tonna teherbírású darukat hányféle — forgó- és billenőgémes, stb. — szerkezettel gyártják. Minden egyes eladásunkat komoly versenytárgyaláson értük el — folytatja Ivits Tibor —, ahol az árat és a követelményeket minden pályázó ismeri. Ilyenkor közismerten a legkedvezőbb ajánlatot fogadják el. Nem elsősorban a legalacsonyabb árajánlatot, hanem a legkedvezőbbet. Egy úszódaru ára kettő és tízmillió dollár között mozog. Aki ennyi pénzt invesztál, az nagyon pontosan tudja, a pénzéért mit akar. S a világon nincs sok jó úszódarut gyártó cég. — Olyan nehéz úszódarut készíteni? — A vevők sohasem szériadarut akarnak, hanem az adott kikötőnek, az elvégzendő feladatnak legjobban megfelelő speciálisat, egyedi előállításút. Minden egyes megrendeléshez egy teljesen új darut kell terveznünk és megépítenünk. Nálunk nincs nullszéria, sorozatgyártás, mint mondjuk a televíziókészülékeknél. Itt az „első lövésnek” találnia kell, hiszen az általában 100 tonna fölötti teherbíró képességű darukból csak egyetlen darabot rendelnek. Ez igen nagy feladatokat ró tervezőgárdánkra. A FŐKONSTRUKTŐR Mikó György, az új főkonstruktőr, a műszaki előírások, szabályok tökéletes ismerője, a precizitás és a rend „apostolának” tűnik. Az a típus, akinek a nyakkendője sohasem szokott félrecsúszni, s a haja soha nem kócos. Lassan és tagoltan magyaráz, mint tanár a.katedrán: — Folytatnám a televíziós hasonlatot. A közelmúltban készült el, uruguayi megrendelésre, egy úszódaru. A súlya 1700 tonna. Ilyen tömegű szerkezetet nem lehet olyan kísérleti példánynak tekinteni, amelyik ha nem sikerül, készítünk egy másikat, vagy kicseréljük, mint a televíziónál. Ha a vevő azt kívánja, hogy a daru maximális terhelésnél hat fokot dőljön, akkor nem dőlhet hetet. Az előírásoktól való eltérés következménye szerződésbontás, esetleg olyan büntetőpénz lehet, amelyik elviszi a hasznot. Márpedig ingyen nem dolgozunk. Témát vált, a nemzetközi tervezési előírásokról kezd beszélni. — Az úszódarukra is bonyolult nemzetközi szabványok, hivatalos kifejezéssel regiszteri előírások vonatkoznak. Aki úszódarut rendel, az az egyéni kívánságai mellett azt is közli, milyen regiszter szerint készüljön. Mi eljutottunk oda, hogy bármelyik — német, francia, szovjet, stb. — regiszter szerint tudunk úszódarut gyártani. Ezek egyébként nemcsak a tervezési előírásokat, normatívákat foglalják magukba, hanem a gyártás ellenőrzését is. De erről Laczik Pál, illetve Szabó Endre tudna bővebbet mondani. (A csapatmunka, a feladatok megosztása a riport alatt is tökéletes ...) A TERVEZŐ Laczik Pál halk, csendesszavú és visszahúzódó. Mikor arra kérik, meséljen el egy vele megtörtént esetet, udvariasan igyekszik a feladatot átruházni másra, mondván, ő nem tudja olyan jól előadni. — Az egyéni kívánságokat össze kell hangolnunk ezekkel a nemzetközi előírásokkal. Az egyik Brazíliába kerülő úszódarunál például azt kérte a megrendelő, hogy erős motorokat építsünk be, mert gyors sodrású folyón is hajóznia kell vele. Egy másik vevőnk hídépítéshez kívánt hasonló nagyságú darut vásárolni, itt az volt a kívánság, hogy egy óra alatt le tudjon „feküdni”, hogy átférjen a híd alatt. — A vevők ezekkel az egyéni kívánságaikkal egyidőben közük, melyik regiszter szerint kívánják megépíttetni az úszódarujukat Ez számunkra azt jelenti, hogy — mondjuk a német rendszert alapul véve — a német előírások alapján elkészített tervdokumentációt kivisszük Hamburgba, és ott az osztályozótársaság emberei ellenőrzik. A jóváhagyásuk után elkészülnek a gyártási tervek. Majd elindul a gyakorlati munka. S ekkor a németek embere az egész építés ideje alatt mindent ellenőriz. Nem is lepődöm meg, mikor azt mondja, hogy a történet folytatása innen már Szabó Endre feladata. A GYAKORLATI SZAKEMBER Szabó Endre alacsony, zömök, gyorsbeszédű és vidám természetű ember (pszichológiai tipizálás szerint piknikus alkat), ö irányítja a helyszínre szállított daruk végleges összeszerelését is: vitatkozik a megrendelőkkel, harcol a gyakran mostoha körülményekkel. — A mindenre kiterjedő ellenőrzésre mondanék egy példát — veszi át a szót. — A Dunai Vasmű lőrinci hengerművében — a német osztályozó társaság előírásai alapján — készült speciális minőségű acéllemezeket a társaság budapesti embere egyenként, táblánként ellenőrzi, s ha megfelelőnek találta, lebélyegzi. Csak ezután lehet beépítenünk. S így történik ez minden alkatrésszel. — öntől kérdem meg: ez a munkahelyi kollektíva közösséget is jelent? — Azt hiszem, igen. A munka szempontjából mindenképpen. Ez is közrejátszhat abban, hogy nálunk már évek óta nincs munkaerővándorlás. A mi munkánkat — legyünk őszinték: mint a legtöbb munkát — csak úgy lehet jól végezni, ha örömet találunk benne, ha megszeretjük, s ez csak közösségben sikerülhet igazán. PQKORNY ISTVÁN FOTO: MTI ÉS NOVOTTA FERENC 9
