Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-22 / 2. szám
Körkép HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Kerestetés Buenos Airesben, 75 éves korában elhunyt Szabó László, a dél-amerikai magyarság közismert és népszerű írója. 1905-ben született a Heves megyei Gyöngyöspatán. Tanulmányai befejezése után beutazta Európát, majd 1924-ben Brazíliába költözött. A portugál nyelv elsajátításáig először mint földművelő telepes, majd mint gyári munkás dolgozott. 1925-ben a Sáo Paulo-i Dél-Amerikai Magyar Hírlap munkatársa, majd — húsz hónappal a kontinensre érkezése után — már portugálul írt. Első írásai mezőgazdasági szaklapokban jelentek meg. 1927 elején elhagyta Brazíliát, átköltözött Montevideóba. Nyolcéves uruguayi tartózkodása során az Uruguayi Magyar Újság kiadója és szerkesztője. 1935-ben — immár véglegesen — Argentínában telepedett le. Gazdag és változatos újságírói, szerkesztői és kiadói tevékenység után, 1970 óta Szabó László csaknem minden idejét a történelemkutatásnak szentelte. A délamerikai országok gyarmati történetének ismeretlen epizódjait feltáró írásai között kiemelkedő jelentőségű helyet foglal el 1974-ben elkészült munkája, a Magyar múlt Dél-Amerikában című kötet, amely 1982-ben Budapesten is megjelent az Európa Könyvkiadónál. Szabó Lászlót — hosszú évtizedeken át kifejtett munkája elismeréseként — 1982 tavaszán a Magyarok Világszövetsége arany jel vény ével és elismerő oklevelével tüntették ki. Halálával fájdalmas veszteség érte a dél-amerikai magyar kulturális életet. * Az Uruguayi Magyar Otthon székházában, Montevideóban, az elmúlt év novemberében emlékeztek meg Kodály Zoltán születésének 100. évfordulójáról. A háromnapos rendezvénysorozat során fényképkiállításon mutatták be Kodály életútját, fellépett az Uruguayi Kodály-kórus Rettich Andor vezényletével, valamint az ott élő honfitársaink köréből alakult tánccsoportok. Képünkön Újvári Tibor, a Magyar Népköztársaság uruguayi nagykövete, a követség munkatársainak és az Uruguayi Magyar Egyesületek vezetőinek és tagjainak körében. A Kodály-emlékműsor nyitótáncát a legifjabbak táncolták. * Csaknem száz érdeklődő jelenlétében az Uruguayi Magyar Otthon székházában, az ifjúsági tánccsoport anyagi támogatására teadélutánt rendeztek. A filmek megtekintése után kisorsolták a Magyarok Világszövetségének ajándékát — egy hímzett népművészeti blúzt. Az összejövetel bevételét az ifjúsági tánccsoport üdültetésére fordítják. Az Elet és Tudomány az uruguayi és a magyar himnusz között kimutatható kettős rokonságról közöl cikket. Az egyik rokonság szerint mindkét „himnusz szövegéből kiérződik a nemzeti önvád, a történelem hányattatásai miatt való keserűség”. A másik rokonság abban jelentkezik, hogy az uruguayi himnusz zenéjét magyar ember komponálta. A cikk szerzője, dr. Daniel Manana L., írásában e második rokonság tényeit ismerteti részletesen. Eszerint az uruguayi himnusz a múlt század harmincas éveiben, a függetlenségi harc idején született. Zenéjét egy magyar emigráns, Debelli József komponálta, aki önkéntesként vett részt a harcokban; akit később — Francisco Jósé Deballi névvel — a megválasztott köztársasági elnök az elnöki őrség zenekarának dirigensévé nevezett ki. Né Gulácsy Lajos születésének századik és halálának ötvenedik évfordulóján nemrégiben emlékünnepséget tartottak a Magyar Nemzeti Galériában. A Magyar Hírlap — Medve Imola tollából — tárcában számolt be erről olvasóinak. Az írás egyik bekezdése arról tudósított, hogy Gulácsy Lajos 1908-ban, Nagyváradon készült Önarcképét itt láthatta először eredetiben a budapesti közönség. A híres festmény mindeddig a Franciaországban élő Vágó család tulajdona volt. De Vágó István építész, aki 1928 óta párizsi lakos, ezt „az ünnepélyes alkalmat választotta arra, hogy a képet a Magyar Nemzeti Galériának, a magyar népnek ajándékozza". Né Nagy Kázmér. Neve, tevékenysége itthon és az emigrációban egyaránt ismert. A második világháború idején részt vett az ellenállási mozgalomban, előbb a katolikus, majd a katonai szervezkedésben. A béke első éveiben az ország újjáépítésében vállalt szerepet. Aztán, mint sokan mások, az emigrációs sorsot választotta. 1948-tól 1981-ig külföldön élt, Ausztriában, Ausztráliában, Angliában. Harminchárom év után tette le a vándorbotot, érkezett haza. Ezeket az adatokat rövid önéletrajzából ismertetjük, amely a Kritika című folyóiratban jelent meg; bevezetőként „A hidegháború és a magyar politikai emigráció 1945— 1975 között" című tanulmányához. Ezzel csaknem egyidőben nyomtatta ki az Élet és Irodalom „Elszivárgóit milliók” című írását, amely a lap külföldi olvasóinak táborában is visszhangot keltett. Ezt dokumentálta az Élet és Irodalom Tasnády T. Álmosnak, az Anyanyelvi Konferencia Védnöksége belgiumi tagjának vitaírását közölve. Ugyanebben a számban jelent meg Szántó Péter cikke is, amelyben a hazai szerző Peter Hargitainak válaszolt, akitől a szerkesztőség vaskos postát kapott Miamiból, benne levelével, önéletrajzával, továbbá angol nyelven írt és magyar nyelvre is lefordított verseivel. Né A közelmúltban magyar cigányküldöttség járt Hollandiában. Előadásokon, zenei műsorok keretében ismertette meg az érdeklődőkkel a magyar cigány értelmiségiek, művészek alkotásait, világát. Erről az Élet és Irodalom közölt beszámolót (eszéki) szignóval. Az írás részletesen szól Lakatos Menyhért „Füstös képek” című, magyarul 1975-ben megjelent regényéről, amelyet most Dedinszky Erika fordításában és utószavával a Meulenhoff Kiadó holland nyelven adott ki. Rövid idézet a beszámolóból: „Lakatos Menyhért emlékezik, mesél és mesél, ahogy a magyar falvakban ősidők óta mesélnek az emberek. Dedinszky Erika fordításában és értő utószavában közelebb kerülhet ez a csudavilág a holland olvasókhoz is”. Né Az Űj Tükör Hetey Katalin plasztikáinak győri kiállításáról közölt beszámolót. A Városi Könyvtár galériájában látottakról Salamon Nándor a többi között ezeket írta: „Hetey Katalin kisebb gyűjteményét 1980-ban láthattuk a Szépművészeti Múzeumban. A Párizsban élő, festőnek indult művész győri bemutatkozása mégis az újszerűség erejével hat. A formák és a tér kölcsönhatásait tükröző művei hazai műhelyben készültek. Hetey Katalin két termékeny nyarat töltött a győri művésztelepen, egy gyár vendégszeretetét, támogatását élvezve. Tárlata vázlatok, tervek, műhelyrajzok és fotók segítségével érzékletesen és hitelesen idézi a légkörét és feszültségét. Formái szigorúak, pontosan átgondoltak. S bizonyító erejűek: alkotójuk erős egyéniség”. KALAUZ JÓZSEF (1936. április 14-én született Budapesten, anyja neve: Bata Gizella) 1956. november 24-én ment külföldre. Kanadában telepedett le, 1973. júliusában írt utoljára, akkori címe: Sea Way Motel Hwy 18. Amherst Burg, Ont. Keresi özvegy édesanyja Dunaújvárosból. KÖNYVES ILONÁ-t (született Budapesten 1914. október 5.), KÖNYVES JRÉN-t és KÖNYVES IRMÁ-t — édesanyjuk leánykori neve: Dobronyi Gizella — keresi dr. Kemenes Kettner Béla Kanadából. A keresettek utolsó ismert címe: Budapest, Práter u. 22. III./2. volt (a negyvenes években). Mindhárman a Hangya Szövetkezet Központi Irodájában dolgoztak. LENGYEL PÁL-t (1927—28-ban született Budapesten, anyja neve: Bállá Ilona) keresi unokanővére, Péter Sándorné Budapestről. A keresett 1949—50-ben ment külföldre, Kanadában telepedett le, utolsó ismert címe: Clo Leaver R. R. I. Port Credit, Ont. HORVÁTH GYÖRGY-öt (Buffalóban született, anyja neve: Kovács Vica) keresi unokatestvére, Ladány: Ferencné Szigetszentmiklósról. A keresett szülei 1919-ben Szegedről vándoroltak ki az USA-ba, 1957 óta nem adtak életjelt magukról. Utolsó ismert címük: 194, Palmer Ave 17. Buffaló, Kenmore, USA. MANDI GÉZÁ-t (1924-ben született, anyja neve: Milák Erzsébet) keresi volt szomszédja, Ilonka és 1947- ben született leánya. A keresett 1961- ben súlyos autóbalesetet szenvedett és hosszú ideig kórházi ápolásra szorult. Utolsó ismert tartózkodási helye Californiában (USA) volt. Testvére, Balog Lajosné (két gyermeke van) Venezuelában (Caracas) él, feltehetően ismeri a keresett jelenlegi tartózkodási helyét, kérjük közölje. BÍRÓ ZOLTÁN-t (Debrecenben született 1923—25 körül) keresi Ismerőse, Budai István az NSZK-ból. A keresett feltételezett tartózkodási helye: Cleveland (USA). Utoljára 1956-ban Bregenzben és Riedben (Ausztria) voltak együtt, azóta nem találkoztak. SZABÓ MAGDOLNÁ-t (Balmazújvárosban született 1923. áprilisában, anyja neve: Fábián Mária) — aki valószínűleg Brassóban (Románia) él, keresi unokatestvére, Bagdán Zoltán Kuncsorbáról, mert 1949. óta semmit sem tud róla. GYŐRI ÉVÁ-t — aki feltehetően Amerikában él — keresi dr. Alex E^ned Izraelből. A keresett és kerestető együtt végeztek az orvosi egyetemen Budapesten. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST H—1905. 7
