Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-11 / 12. szám
VÁZLATOK ABURGENLANDI MAGYARSÁGRÓL (2.) A népcsoporttanács egyik legfontosabb feladatának tekinti az anyanyelv ápolását és tanítását az óvodától az érettségiig. 1979 szeptembere óta működik Felsőőrön az óvónőképző intézet gyakorlóóvodájában az első vegyes nyelvű csoport, az óvónőképzőben jóedig az angol és a horvát mellett egyenrangú választható nyelv lett a magyar. A felsőlövői gimnáziumban hetenként egyszer jönnek össze a magyartanárok két órára, hogy magyart tanuljanak. Nemrég a BMKE azzal a kéréssel fordult a szombathelyi tanárképző főiskolához, hogy ha lehetséges, indítsanak a burgenlandi, magyart tanító pedagógusok számára a főiskolán egy kiegészítő szakot. Nemcsak a főiskola fogadta megértéssel kérésüket, hanem a Művelődésügyi Minisztérium és a Magyarok Világszövetsége is. A gyorsan beindult háromhónapos előkészítő nyelvtanfolyamra a burgenlandi magyartanárok munkájuk mellett, munkaszüneti napokon és egyházi ünnepeken jártak át Szombathelyre. Ez évtől már a főiskola indexszel rendelkező hallgatói. A burgenlandi és ezen belül a felső-őrségi magyarság hagyományainak továbbélését szolgálják a nyelvi képzésen túl a helytörténeti kiadványok, a szigetmagyarság történeti és néprajzi emlékeit gyűjtő és bemutató tájházak, gyűjtemények. Befejezésül ezekről szeretnék néhány szót szólni. A BMKE megalakulásával egy időben látott napvilágot az egyesület tájékoztató közleménye, a Felsőőrön havonta megjelenő Őrség. A kiadvány rendszeresen tudósítja olvasóit a BMKE munkájáról, felhívja a figyelmet a különböző magyar nyelvű rendezvényekre, élménybeszámolókat közöl magyarországi kirándulásokról, kisebb történeti, irodalomtörténeti írásokat közöl az őrség múltjáról. Élő hagyományaink című rovata érdekes néprajzi adalékokat tartalmaz. Ugyanakkor a BMKE gondozásában jelenik meg őriszigeten a Szigeti Kiskalendárium és kiegészítőjeként a Szigeti Levelek öímű családi újság. A kalendárium célja „elmondani lassan őseink életét, a múltunkat írásban és képekben. Beköszönünk hűséggel minden magyar házba...” Alsóőri kiadvány az Őrségi Naptár. Szerkesztése, irodalmi anyagának összeállítása és kiadása Seper Károly vállaira nehezedik, aki az alsóőri honismereti mozgalom egyik központi személyisége. A kalendárium magyarul, németül és horvátul sorolja fel a Gergelynaptár szerinti névnapokat, egyházi és állami ünnepeket. 1976-ban jelent meg Seper Károly tollából az Alsóőr helytörténete című kötet „Burgenland azért képez egy feloldhatatlan és életképes egységet, mert sikerült a történelmi összetartozás és kulturális sajátosság tudatához tartozik a népi felekezeti és helyi fejlődés eltéréseinek ismerete is. A helytörténeti kutatás ehhez járui hozzá” — írta Theodor Kéry, Burgenland tartományfőnöke az egyik helytörténeti munka előszavában. Kérynek nagy szerepe volt abban, hogy 1965-ben Alsóőrött megnyílhatott az Alsóőri Otthon (Unterwarter Heimatshaus), melynek gazdag történeti, néprajzi anyaga mintegy keresztmetszetét adja a burgenlandi magyar népszigetnek. Felsőőrön Tóth Lajos egykori népiskolai igazgató otthonában található egy gazdag múzeumi gyűjtemény. Régi paraszti bútorok, szerszámok, népművészeti és népviseleti tárgyak, kisnemesi és paraszti enteriőrök láthatók itt. A múzeumalapító csoportokét, melyek tartós együttélésre rendezkedtek be már évszázadok óta Európa eme szegletében. Magyar, horvát, szlovén és német népviselet békésen megfér egymás mellett a gyűjteményben. Tóth Lajos a népviseleti anyag legnagyobb részét a kismartoni (Eisenstadt) múzeumnak adományozta. Tóth Lajos nemcsak gyűjt, hanem a műemlékvédelmet is szívügyének tekinti. Az ő kezdeményezésére indult meg az a műemlékvédelmi akció, melynek célja, hogy minél több, tornácos — vagy ahogyan ott mondják — árkádos házat mentsenek meg és állítsanak helyre. Ezek a hangulatos, fehérre meszelt, boltíves tornácú házak — melyek hazánk több vidékén is megtalálhatók — itt aránylag kis területen, nagy számban fordulnak elő. Keletkezésükről, eredetükről már eddig is több nézet látott napvilágot. Egyesek szerint ezek a nemesi privilégium kifejezői, az őrségi falvak lakóinak egykori nemesi jogállását tükrözik, mások szerint a ház a felsőbbséghez való tartozás kifejezője. Tóth Lajos a Felső-Őrség területén több mint 700 ilyen épületet regisztrált. A szövetségi műemlékvédelmi bizottság egyik munkacsoportja megkezdte az épületek tudományos feldolgozását, a harminc legjobban gondozott tornácos ház tulajdonosát jutalomban részesítette. A közeljövőben lát napvilágot a dél-burgenlandi árkádos házakat feldolgozó, színes képekkel gazdagon illusztrált kötet. Felsőlövőnek — melynek gimnáziumában Móra Ferenc tanított földrajzot és természetrajzot 1901-ben — is megvan a helytörténésze és múzeumalapítója Franz Simon személyében. Sajnos — Tóth Lajoshoz hasonlóan — már ő sem beszél magyarul, de minden tette a magyar népi kultúrát szolgálja. Simon a paraszti mezőgazdasági munkaeszközöket, gépeket szerszámokat gyűjtötte egybe. A kézi hajtású szélmalomtól a paraszti lófogatolás különböző szerszámaiig minden megtalálható gyűjteményében, melyet egy szép árkádos házban és a hozzá tartozó gazdasági épületekben rendezett be. Dél-Burgenland és a Hármashatár paraszti építményeit és mezőgazdasági munkaeszközeit két nagy, saját maga által illusztrált kötetben dolgozta fel. A burgenlandi magyarság dallamkincsének összegyűjtéséhez 1957-ben fogtak hozzá. 1961—64 között Gaál Károly professzor folytatta a munkát és egészítette ki közel félezer felvételre a korábbi anyagot. E felvételek egyrészt az Osztrák Tudományos Akadémia fonográfgyűjteményét, másrészt a kismartoni múzeum adattárát gazdagítják. A néprajzi gyűjtés — elsősorban a néprajzi tárgyak, viseletek gyűjtése ott is nehéz feladat. Sokan szégyellték régi paraszti vagy kisnemesi viseletűket, használati tárgyaikat. Vagy eldobták őket, vagy olcsó pénzen eladták a magángyűjtőknek-kereskedőknek. Seper kollégám leveleiben mindig örömmel értesít arról, ha valaminek a nyomára bukkant. Bárhol jártam Dél-Burgenlandban, azzal búcsúztak tőlem vendéglátóim, hogy itthon Magyarországon is tartsuk számon őket. Beszéljünk róluk, és szerezzünk minél több lelkes, értő támogatót és barátot ügyüknek. E rövid kis áttekintés megírásában is ez vezérelte a szerzőt. Reméli, hogy eredményesen. ÁCS ZOLTÁN (Az Alföld című folyóiratból) Újsághír: „Köpeczi Béla művelődési miniszter és Herta Fimberg osztrák tudomány- és kutatási miniszter Bécsben aláírta a magyar és az osztrák egyetemi tanulmányok, diplomák és tudományos fokozatok egyenértékűségére vonatkozó államközi egyezményt. Dr. Fred Sinowatz osztrák alkancellár, közoktatási és művészeti miniszter hivalalában fogadta Köpeczi Béla művelődési minisztert. Megbeszélésükön áttekintették a két ország kulturális és oktatási kapcsolatainak alakulását, és véleményt cseréltek az oktatás, művészet, irodalom és közművelődés területén kialakult együttműködés bővítésének lehetőségeiről. Köpeczi Béla a bécsi Collegium Hungaricumban előadást tartott a magyar kulturális élet és művelődéspolitika időszerű kérdéseiről. Ausztriai látogatása során többek között felkereste a többségében magyarlakta Oberwart községet.” A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület rendezésében magyar vendégművészek adtak vidám műsoros estet a református egyház oberwarti dísztermében. A jól sikerült műsoros est után fehér asztalnál beszélget- . tem Moór Jánossal, a Burgenlandi Magyar Kultúregyesület elnökével és dr. Galambos Ireneusszal, az egyesület könyvtárosával, Köpeczi Béla művelődési miniszter oberwarti látogatásáról. 1 Moór János: Kitüntetés volt nekünk, burgenlandi magyaroknak, hogy Köpeczi Béla miniszter úr ellátogatott hozzánk. Először történt, hogy ilyen magas rangú személy tisztelt meg bennünket látogatásával. Gyerekeink fogadták énekszóval, összegyűlt a lakosság, szerepelt a tánccsoport, és sokáig együtt voltunk. Nagyon jól érezte magát közöttünk. Meg is ígérte, ha valami kívánságunk van, könyvet kérünk, vagy tanulási lehetőség iránt érdeklődünk, mindig segíteni fog. Hozzátette, ha valami kérésünk van, forduljunk hozzá közvetlenül. Sok könyvet kaptunk tőle, lexikonokat, valamint olyan könyveket, amelyeket gyermekek és felnőttek is olvashatnak. Ezeket mind-mind hasznosítani tudjuk. Problémáinkat mélyen átérezte, azt mondta, tudja, hogy milyen a helyzete egy kisebbségnek, mert ő is olyan helyen, olyan környezetben nevelkedett. Erről beszélt, és nagyon megértő volt. Az itt élő osztrák lakosok is figyelemmel és tiszteletteljes érdeklődéssel fogadták. Látogatásakor kíséretében voltak a burgenlandi tartományi kormány képviselői és az állami központi kormány képviselői is. Újságírók is vele tartottak, akik az osztrák ( sajtót tájékoztatták. Ez a látogatás rangot adott nekünk. Morálisan és szellemileg megerősített. 20
