Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-22 / 2. szám
A tiszadobi francia kastélytól a Budakeszi útig KÁROLYI MIHÁLYNÉ ANDRÁSSY KATINKA OTTHONAI, MENEDÉKEI — Tulajdonképpen, még ha szerteágazna is, egyetlen kérdésre szeretnék választ kapni. Az Elnökasszonynak hányadik lakása ez? Erdélyi fejedelemasszonyhoz hasonlatos, magas, nemes termet. Az eliramlott idő ellenére is vonzóan szép arc. S a finom arc fészkéből ragyogó szempár sugárzik felém. — Meg kellene számolni. És valamennyit? — Ha lehet. A tekintete, a tekintete sugara, az a legkevésbé felejthető. Mély, fényes, erős, és valamely csillagsugárzáshoz hasonlatos. Három szál fehér szegfűvel jöttem köszönteni hetedik emeleti, új, Budakeszi úti öröklakásában Károlyi Mihályné Andrássy Katinkát, az első Magyar Népköztársaság egykori elnökének az özvegyét, a Magyarok Világszövetsége elnökségének megbecsült tagját, akinek a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a legmagasabb állami kitüntetések egyikét adományozta a minap. A belvárosi Károlyi-palotában, a mai Petőfi Irodalmi Múzeum hátsó traktusában berendezett lakását megtartja ugyan, de kora és egészsége miatt tiszta levegőjű, erdei környezetet kellett keresnie, s ezt abban a világvárosi kőrengetegben az erdős, fás Budakeszi úton lelte meg. Tiszadob — Nem tudom, hogy vissza tudok-e emlékezni valamennyire. De kezdjük el. — Engem mindaz érdekel, ahol az Elnökasszony állandó jelleggel élt, lakott. Például a születés színhelye? — Családom a Loire-menti francia kastélyok mintájára Tiszadobon négytornyos kastélyt építtetett. Az egyik toronyszoba — ezt nem felejtem el — kék damaszttal volt kárpitozva. Ebben a toronyszobában születtem. — A következő otthon a budai, dunaparti Andrássy-palota volt? — Ezt palotának nem nevezném. Inkább nagyobb épületnek. Belül olasz vörösmárványt alkalmaztak. A család csak a földszintet és az első emeletet lakta. Ma a Hazafias Népfront egyik klubja működik itt. — Gyermeksége s ifjúsága idején állandó jelleggel hol lakott még? — A tőketerebesi kastélyban. Itt rendezték meg a híres-nevezetes rókavadászatokat. A karácsonyt mindig Tőketerebesen töltöttük. A betléri Andrássy-vadászkastélyban nem lakott. — És Krasznahorka „büszke várd”-ban? — Ott régen csak egyszer voltam, unokatestvérem, Andrássy Károly temetésén. Dubrin, Párád — A legszebb fiatalkori emlékeim az erdélyi, Kolozs megyei, dubrini vadásziakhoz kötődnek. (Következetesen Dubrint mondott, pedig a lexikonok Dobrin-ként említik. A gyalui havasok egyik csúcsán épült, ezt régen Andrássy-havasnak nevezték.) — Atyám, gróf Andrássy Tivadar építtette. Fából készült vadászlak volt. Az a hegytető . . . azok a pónilovak ... a körkilátás ... mindig itt éltünk szeptemberben, a szarvasbőgések idején. Családi leltár lesz az, amit készítgetek? Nem hiszem. Ez nem leltár, hanem magyar történelem. — És hol lakott Andrássy Katinka a Károlyi Mihállyal kötött házasság után? — Bármennyire különösnek hangzik is, nem az Egyetem utcai Károlyi-palotában, amelyet valaha egy tizennégy esztendős fiú (Mihály) egyedül lakott. E palotát a világháborúban nehéz volt fenntartani. Megfelelő kis bérlakást kerestünk, de nem találtunk. Fél évig a parádi Károlyikastélyban éltünk, s csak később laktuk a pesti Károlyi-palota utcai frontját. Erzsébet királyné szobája — A Habsburgok második trónfosztása, a köztársaság kikiáltása után a Károlyi-házaspár a királyi várban lakott? — Nem, hanem a miniszterelnökségi épületben, a Sándor-palotában. A királyi várban csak egyetlen napot, egyetlen éjszakát töltöttem. — Mikor és miért? — 1918 őszén költöztünk a Sándor-palotába, ahonnan 1919. március 20-ról 21-re virradó éjszaka az uram átvitt a királyi várba, mégpedig Erzsébet királyné egykori szobájába, hogy a politikai feszültségektől terhes légkörtől szinte elzárva hozhassam világra Judit lányomat, Szabó Zoltán író majdani feleségét. A hatalomváltás ideje, éjszakája volt ez. A szülés nem indult meg. Judit nem a királyi várban született, hanem a svábhegyi Öra úton, ha nem tévedek vagy az 1, vagy a 10 szám alatt. — öra út? — Igen, mert a hatalomátvétel után a Károlyi palotában már Kun Béla dolgozott. Egy régiségkereskedő, az uram iránti tiszteletből lakásként ajánlotta fel Óra úti villáját. Prága, Dubi, Podebrady — A következő otthon? — Rendőrfogda Csehszlovákiában, majd Lanner Szidóniának, egy cseh sörösdinasztia fejének vendégszerető prágai háza. Az országot álnéven, hamis útlevelekkel hagytuk el, de a bécsi Bristol szálló portása („Herr Graf!”) a vonaton felismert, feljelentett, rendőrfogdába kerültünk, igaz ugyan, hogy a rendőrfőnök személyesen hozta oda az ennivalót. Szabadulásunk után Lanner Szidónia fogadott be, s mielőtt hazulról naponta a városba kimentünk, mindig reggelit is szervírozott, este meg azt hitte, hogy a városban ettünk, és nem kaptunk vacsorát. Nem tudta szegény, hogy semmi pénzünk sincs. — Ezeket már nem nevezném lakásoknak, otthonoknak. Inkább menedékeknek. Menedékek a száműzetésben. — Prága után a régi Reichenau, majd Dubi, végül a Prágához közeli Podebrady fürdőhely következett. Szállodák. Podebradyban történt az uram ellen tervezett, de meghiúsított merénylet. Finoman adták tudtunkra, hogy a gyermek számára talán kedvezőbb lesz az olaszországi levegő. Firenzétől Dubrovnikig — És Olaszországban? — Firenzében olcsó hotelban laktunk, amely telve volt fehér-orosz menekültekkel. De már a harmadik napon megjelentek a carabinierik, a gyerekekkel börtönbe kerültünk, mint veszedelmes „kommunisták”. Megkérdezték: hova akarunk menni? Mert el kell mennünk. „Akárhová, csak Ausztriába nem!” felelte az uram. Villachba kerültünk, egy szállodába, az olasz—osztrák határon. Hol oda toltak át, hol onnan ide. Egy hotelben laktunk. Ott ért a híre annak, hogy Jugoszláviába befogadnak. — So következő „otthon”? — Spalato-Split, Hotel Schiller a tengerparton, Diocletianus római császár egykori palotájának a közelében. Egy évig éltünk itt. Már nem számolom a „lakásokat”. — Spalato után Raguza-Dubrovnik következett. De nem a híres, szép raguzai középkori negyed, hanem már Plocéban. Ploce felé két lakás is volt, amelyet hat-hat hónapra vettünk ki. Nagyon szép és nagyon jó helyek voltak. Raguzában ért a hír: az uram egyik ír barátjának a segítségével és közbenjárására Angliába utazhattunk. Tehát menedéket kaptunk. Londonban először szállodában laktunk, majd a Temze mellett, a Pimlico negyedben kis, földszinti, nyirkos, nedves háromszobás lakásban. Londonban az első világháború után (s majd a második világháború alatt is) számos bérlakásunk volt. 1924-ben előadókörútra az Egyesült Államokba utaztam. Utána Párizs következett. Párizstól a Gárdonyi Géza utcáig — Párizsban számos helyen laktunk. Ami eszembe jut: a Boulevard du Montparnasse egyik mellékutcája, azután a Boulevard Raspail, a Place du Panthéon, az Avenue Victor Hugo, az Avenue de Lowendal 22—26. De annak a montparnasse-i mellékutcának a neve nem jut az eszembe. Ez volt első párizsi lakásunk, egy panzióban, még Bölöni György találta nekünk. Csend. S töprengés a múltak éjszakái felett. Másnap Andrássy Katinkától telefonüzenetet kapok: ez a mellékutca a Rue Stanislas volt. Igen: s, mint Sándor, t, mint Tivadar. Mert fontos: ide járt sokszor Illyés Gyula, mint a Károlyi-gyerekek „házitanítója”. — S a felszabadulás utáni hazatéréskor . . . — Először a Gellért szállóban laktunk, majd a rózsadombi Gárdonyi Géza utca egyik villájában. Károlyi Mihály párizsi magyar nagyköveti kinevezése után a rue de Berr-beli magyar nagykövetségen, majd az uramnak a Rajk-ügy miatt történt szakítása és második emigrációjának (ez volt a keserűbb) a kezdete után én Angliába szerettem volna költözni, de az uram ragaszkodott Franciaországhoz. Az egykori Avenue de Lowendal 22—26 öröklakás volt ugyan, de egy részét a Valahol Európában rendezője, Radványi Géza lakta, bérelte, s nem tudtunk beköltözni. Anglia klímája nem jó, az uram reumája, s az én bronchitisem miatt Cannes-ban vettünk ki bérlakást, majd keresni kezdtünk Antibes és Grasse környékén, a provanszál vidéken, Provence szívében, a langue d’oc hazájában (Illyés!, a katharok!, a Tiszták!, az okszitán-ok, Mistral!) valamely nagyon egyszerű parasztházat, otthont. Vence Vence is magyar történelemmé vált, akár Illyés Gyula drámája, vagy a hadifogoly Kisfaludy Sándor provencei Draguignan-ja. — Vence-tól tíz percnyire találtam egy nagyon egyszerű, gyönyörűséges, 18. század elejéről való provanszi parasztházat, amelyet özvegy öregasszony tulajdonosa eladni semmiképpen nem akart. Később, mikor egy egészen más ügy miatt a vejével összekülönbözött, hirtelen és hihetetlenül olcsó áron (mai értékben talán 2500 francia frankért) eladta nekünk. S ez a parasztház lett a Károlyi Alapítvány színhelye. — Úgy tudom, hogy az alapítvány átalakul, módosul? — így igaz. A hidegháború kezdetén az volt a célunk, hogy itt a különféle népek fiai, alkotó emberek találkozzanak, ismerkedjenek, alkothassanak. Ha megismerjük egymást, oldódik a gyűlölet. Minden nép egyforma — találkozzanak a népek. A létesítmény eddig angol alapítványnak számított, amelyet — az én halálom után — a franciák esetleg kisajátíthatnak. Ezért a francia törvények szellemében kell eljárnunk, s megtenni mindazt, amit egy franciaországi alapítvány megkíván. A jövőben a Károlyi Alapítvány nem angol, hanem nemzetközi lesz, s mint ilyen, a világon egyedüli. A franciák, angolok, magyarok, ausztráliaiak s talán azok az amerikaiak lesznek, akik eddig is a Károlyi Mihály Alapítvány támogatói és barátai voltak. S gondolok még németekre, afrikaiakra, indiaiakra. Japánra. Találkozni, barátkozni, egymást megérteni — Vence-ban minden Károlyl-mű olvasható idegen nyelvekre fordítva. Én ezzel akarok áldozni az uram emlékének, szellemének, a népek barátságába vetett hitének. Az újabb Vence-i vendégek — egyszerre tizenketten — január 10-én érkeznek. Minden részéből a világnak. Akkorra utazom ki Vence-ba én is. — Nem tudtam megszámolni valamennyi otthont és menedéket. Csak a történelem forgószele csapott meg egy-egy város, vagy utcanév említésekor. Kedves Elnökasszonyunk, a szíve szerint melyik volt a legkedvesebb otthona? A szeme fénye, trős sugara ... — A mai Károlyi Mihály utcai, volt Károlyi-palota. RUFFY PÉTER 6
