Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-11 / 12. szám
Julian Gyula Farkai /nitán BAUMGAR’KN FERENC, a kát éw»l eieidtt elhunyt Irö ■ Történelmünk képekben . KULTURÁLIS ÉLET U KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A sok tekintetben kedvezőtlen viszonyok és a kényszerű emigráció okozta érvágások ellenére a hazai szellemi és kulturális élet rendkívül gazdag és sokoldalú, színes volt. Egyidejűleg több generáció alkotott; egymástól eltérő művészeti törekvések érvényesültek. Igen különböző társadalmi' kötődések és élmények hatottak a művekre, a közéletiségről vallott nézetekre; az egyes művészi ágakban sokféle műfajt műveltek. Az európai szellemi áramlatokkal nem szakadt meg a kapcsolat, azokat a hazaiak is gazdagították. Ugyanakkor a kultúra és a tudomány hivatalos vonalát konzervativizmus és akadémizmus határozta meg, következésképpen a szellemi alkotó munka nagyobb része a hivatalos kereteken kívülre szorult, noha meg tudta teremteni a maga saját fórumait, s valamilyen módon magán viselte az ellenzékiség jegyeit. Az új államhatárok között rendkívül megnőtt Budapest szerepe a kulturális életben is, de kisebb szellemi centrumok Debrecenben, Szegeden, Pécsen, Szentendrén is kialakultak. íróink, művészeink munkásságán nyomot hagyott a századelő polgári progressziójának törekvése, a két forradalom, az azt követő idők tapasztalata. A nemzetközileg növekvő szociális érdeklődés itthon számos ok miatt különös jelentőséget kapott. A magyar sorskérdések, a magyarság jövője, a magyarság és az európaiság értelmezése minden szellemi alkotót foglalkoztatott. Az irodalom különleges szellemi-ideológiai szerepe nem magyar sajátosság, de a hazai körülmények e szerepet a két háború között talán a korábbinál is nagyobbra növelték. Ezért válthatott ki oly nagy hatást Szekfü Gyula „Három nemzedék” című történeti elemzése a magyar „útvesztésről", ezért hathatott oly sokféleképpen Szabó Dezső munkássága és az „Elsodort falu” című regénye, ezért volt képes máig fellángoló vitákat támasztani a népi írók távolról sem egységes népi-nemzeti ideológiája, a Németh László és mások által megfogalmazott elképzelés egy olyan harmadik útról, amelyet Magyarországnak kellene járnia Kelet és Nyugat között. Irodalmunknak egyik nagy korszaka volt a két háború közötti időszak. Alkotó ereje teljében volt a Nyugat című folyóirat nagy nemzedéke: Babits Mihály, Móricz Zsigmond, akik a lapot is szerkesztették, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos és mások. A húszas évek végén újabb generáció jelentkezett: József Attila, Németh László, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Déry Tibor, Veres Péter és mások. A harmincas évektől szólaltak meg a legfiatalabbak: Radnóti Miklós, Jékely Zoltán, Zelk Zoltán, Vas István, Weöres Sándor és a többiek. Közülük sokak életútját tragikusan törte ketté a történelem. Radnóti, Szerb Antal, Halász Gábor, Bálint György, hogy csak néhány nevet említsünk, a fasizmus áldozataivá váltak. A húszas években az irodalmi avantgarde nemzetközileg is viszszaszorult, így az emigrációból 1926-ban hazatért Kassák Lajos körül már nem kaphatott erőre ez az irányzat. Az új generációk már a Nyugatot is konzervatívnak találták s megteremtették a maguk fórumait különböző folyóiratok körül: a Szép Szó (József Attila, Fejtő Ferenc, Ignotus Pál, Gáspár Zoltán), a Válasz (Gulyás Pál, Németh Imre, Sárközi György, Fü-Schöpflln Aladár Oivát Erod f Méláé ot— f*b.) Tamáiiy Aren Erdélyi Jóm! Kárpáti Aurél Tcnámiky J. Jroó hafyományoita. A '/agyon kamataiból éven■6 faianként négyasar pangd* évdijat kap. A* évdijakat eidudr a múlt hétaa ontotta ki a hármai blxotuág. F«bd képűnk : a dllak a Tudomány©! Akadémia Óléi termében. 1. Bablta Mihály. 3. Stelnackar látván mlnlaitarl tanácsot, 3. Volnovich Géia. 4. SchApfiln Mvaaaa Haumgartan Ferenc életérdi éa Irodalmi mdkfidé>érdl Irt tanulmányát. Felad hat él alsó négy képűnk a tla díjjal jutatlep Lajos, Németh László), a Tanú (Németh László), a Magyar Csillag (Illyés Gyula, Schöpflin Aladár). A szélesebb olvasóközönség olvasmányai azonban Harsányi Zsolt, Herczeg Ferenc, vagy Márai Sándor, Zilahy Lajos és mások tollából kerültek ki. A zenei élet hagyományosan magas színvonala Bartók Béla és Kodály Zoltán munkássága mellett Bárdos Lajos, Dohnányi Ernő, Ferencsik János, Zathureczky Ede, Weiner Leó, Székely Mihály, Rosier Endre, Basilides Mária és még sokak művészetének volt köszönhető. A képzőművészet terén a hivatalos kultúrpolitika a konzervatív-nacionalista akadémizmust, a neobarokk eklekticizmust támogatta, megrendeléseivel is. Ennek ellenére sokféle irányzat jutott szóhoz. A festészetben Rippí Rónai József, Czóbel Béla, Fényes Adolf a francia impresszioniz-14
