Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-11 / 12. szám
A Német Szövetségi Köztársaságban tett körútja során Lőrincze Lajos professzor találkozott a Német— Magyar Művészklub és a Bergisch-Gladbachi Magyar Egyesület több mint harminc tagjával Kölnben. Előadása első részében röviden foglalkozott ama mindmáig mérvadó szereppel, amelyet Arany János játszik a nyelvhelyesség kérdésében. Ezután a jelenlevők bevonásával a jövevényszavakat taglalva, derűs szófejtés következett, kisebbfajta nyelvtörténeti áttekintés keretében. A hallgatóság örömmel nyugtázta egy-két stílusbeli tévedés tisztázását. Az előadást követő hozzászólásokból kitűnt, igen sokakat módfelett foglalkoztat a magyar nyelv tisztasága. Pontosabban ama otthon is számtalanszor kifogásolt — ámbátor irodalmi kifejezőeszközként immár régóta polgárjogot élvező — eldurvulási tendencia, amelyről szólva, a jelenlevők élénk eszmecserét folytattak. (Vajon vannak-e kialakulóban újabb, némileg társaságibb kifejezések bizonyos élettani folyamatok megjelölésére?) E vitát természetszerűleg megnehezítette, hogy — mint Lőrincze professzor is rámutatott —, a szóban forgó s nyilvános használatukban kifogásolt kifejezéseket bizony még illusztrációként is lehetetlen idézni. Szó esett továbbá a megszólítás terén fellépő bizonytalanságokról, valamint a nyelv demokratizálódásáról, illetve ez utóbbi túlkapásairól, hatásairól. A kétnyelvűség előnyeit és csapdáit fejtegetve általános volt az egyetértés az anyanyelvi táborok méltatásában és megítélésében. Nem meglepő, de felfedezésekor mindig újfent örvendetes ama érdeklődés, amelyet az itt élők többsége tanúsít az élő nyelv, s a mindennapi beszéd alakulása iránt. Nem meglepő, hisz ugyan ki beszéli manapság odahaza vagy baráti körben — akár itt, akár otthon — az irodalmi, vagy mondjuk inkább úgy: a szép1 ni nyelvet? A megjelentek körében tapas: aggodalom és bizonytalanságok tehát az' sitják, hogy köreikben él, s ha nem is mindr ui, de nem válik közömbössé az összekötő kap- z edes anyanyelv. KISZELY GABOR LÄSZLÖ (NSZK) * A caracasi magyar kolónia ifjúsága március 25-én, a magyar házban rendezett kultúresten emlékezett meg Kodály Zoltán születésének százéves évfordulójáról. Az egyes műsorszámokat a cserkészcsapatok tagjai, a Gyöngyösbokréta és Búzavirág táncegyüttesek, zongora- és énekszámokat előadó fiatalok adták. Az emlékbeszédet Sennyey Marianne cserkészparancsnok tartotta. Az emlékest műsorát nagyszámú közönség hallgatta végig. Az ünnepség végén Dózsa Ferenc, a magyar ház elnöke mondott köszönetét az érdeklődésért, s az est rendezéséért Dómján János lelkésznek. A vendégek kiállításon tekinthették meg a Kodály Zoltán életéről és munkásságáról összeállított dokumentumfénykép-gyűjteményt, melyet az MVSZ ajándékozott a caracasi magyar kolóniának. * A Centre International Rogier termeiben rendezett XIII. Nemzetközi Könyvvásáron a minden várakozást felülmúló érdeklődés közepette nem volt könnyű szót váltani Szilágyi Lászlóval, a KULTÜRA Külkereskedelmi Vállalat kirendeltségének vezetőjével. Már „menet közben” igen sokan keresték fel a Kultúra által kiállított magyar és idegen nyelvű könyvek, hanglemezek gyűjteményét. A legújabb tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a brüsszeli nemzetközi könyvvásáron való részvétel nemcsak a magyar könyv- és hanglemezkiadás jelenléte, ablaknyitó szerepe miatt fontos, de kereskedelmi szempontból is jelentős. A Kultúra ízlésesen kiállított, viszonylag kis területen igen gazdag választékot kínáló standjára méltán figyeltek fel a magyar kultúra iránt érdeklődők. TASNADI T. ALMOS (BELGIUM) HAZAI TUDÓSÍTÁSOK KÜLFÖLDI MAGYAROKRÓL Napjainkban, nyilvánvalóan a nosztalgiadivat hatására, egyre többen kíváncsiak arra: honnan, miféle famíliából származnak? Sok-sok családfa rajzolódik fel mostanában, a szó szoros értelmében vett gyökérzettel és sűrű levelű lombozattal. Ahhoz azonban, hogy egyegy ilyen családfa — kutyabőr helyett — valami jobbféle pergamenre kerülhessen, hosszabb és alapos kutatás szükséges. Olyan iratokat kell tanulmányozni, amelyeket a levéltárak őriznek. De ki kutathat a levéltárakban? A kérdést az Élet és Tudomány szerkesztősége dr. Varga J. Jánosnak, Budapest Főváros Levéltára főigazgató-helyettesének tette fel, aki az interjúban a többi között ’a kutatók különböző csoportjairól is beszélt. Az egyik csoportról a következőket mondotta: „Ebbe azok sorolhatók, akik kedvtelésből mélyülnek el egy számukra kedves vagy fontos témában. Közéjük tartoznak a családfabúvárok is, akik közül többen megbízásból kutatnak. Sok példa van ugyanis arra, hogy külföldre szakadt hazánkfiai vagy azok leszármazottai felkérnek valakit, hogy derítse fel, kiknek a vére folyik ereikben. Munkájukhoz természetesen ők is minden segítséget megkapnak levéltárainkban, s ha igénylik, másolatokat is kaphatnak az őrzött anyagokról.” * Vendégünk: Thinsz Géza. A címet az Élet és Irodalomból idézzük. Alatta a vendég válaszai olvashatók Tótfalusi István kérdéseire. Az interjúban Thinsz Géza, aki több mint negyed százada Stockholmban él, de magánemberként, kulturális szervek meghívására gyakran tartózkodik Magyarországon, a többi között a következőket mondja: „... Ha írok, csak arról írhatok, amit magam körül látok, s úgy, ahogy én látom, a magyar kultúrából odaszármazottnak a szemével. Nem írhatja meg helyettem más, milyen érzés Svédországban magyarnak lenni és hazatérve is valahogy svédnek maradni, vagyis itt is, meg ott is, illetve sem itt, sem ott otthon lenni. Hasonló helyzetben vannak persze az Angliában, Franciaországban, Hollandiában, Amerikában és másutt, idegenben, anyanyelvi közegüktől távol élő magyar költőtársaim. Amit ők írnak, ha méltó a költészet névre, fontos vonásokkal gazdagíthatják az egyetemes magyar költészetet. Ez a felismerés egyébként már régóta érik idehaza is.” (Információként: Thinsz Géza válogatott verseinek kötete A párbeszéd művészete címmel a budapesti Magvető Kiadónál megjelenésre vár.) * Az itthoni újságokban az utóbbi időben többször is felmerült a kérdés: hol lehet Molnár Ferenc Űtitárs a száműzetésben című naplójának eredeti magyar kézirata? A kérdés megfejtésére legutóbb az Élet és Irodalomban Valkay Sarolta tett javaslatot. Azt tanácsolta az érdeklődőknek, hogy kérdezzék meg az USA-ban élő Ms. Clara Györgyey-től. Az indok: Györgyey Klára nemrégiben az amerikai Twayne Kiadó felkérésére monográfiát publikált Molnár Ferencről, s nagy meglepetésére az íróról a leggazdagabb amerikai kéziratgyűjteményt a Yale Egyetemen találta meg, ahol ő is végzett. A rövid írás arról is hírt ad, hogy Örkény István Kulcskeresők című színdarabját Györgyey Klára fordításában adják elő Amerikában, s Györgyey Klára gyakran látogat haza, Magyarországra. * Az Űj Tükör Húsz Mária írását közli a pécsi Modern Magyar Képtár új kiállításáról, ahol Étienne Béothy, azaz Beöthy István ötven szobrát és számos grafikáját láthatja a közönség. A beszámoló ismerteti a művész életét, munkásságát, a többi között megemlítve: a húszas évek derekán emigrált Franciaországba, 1938-ban ő szervezte és rendezte a Párizsban élő magyar művészek budapesti bemutatkozását, tevékenyen részt vett a francia ellenállási mozgalomban, s 1962-ben bekövetkezett haláláig „megbecsült kiállítója volt a nyugateurópai szobrászati seregszemléknek”, * A rádióban „A hét zeneműve” Dohnányi Ernő Deszdúr vonósnégyese volt; a műről előadások hangzottak el, azt magyar és külföldi kvartettek szólaltatták meg. K. Gy. Kerestetés JUST Elizabeth-et és leszánmazottait. aki 1903-ban született Bátyú községben keresi nővére Hidasról. A keresett 1919—20 között távozott külföldre. utolsó ismert lakhelye: 1, Bennett Avenue. New York Z. 33. volt. OLÁH Attilát (született Cegléden, 1962. április 16-án, anyja neve: Tóth Erzsébet), aki 1974-ben távozott külföldre. keresi barátja Andó László Gyuláról. HEFFER Istvánt, aki Nagykanizsán született és az 1960-as években mint cukrász dolgozott Budapesten, keresi leánya Zsuzsanna Svájcból. A keresett utolsó magyarországi lakhelye: VI., Majakovszkij u. 36. volt. Jelenleg valószínűleg Izraelben. Tel Avivban él. SOMOGYI Ferencet, aki Békéscsabán 1924 decemberében született, anyja neve: Lukácsik Mária, keresi testvére Sándor Gyuláról. A keresett 1956-ban távozott Ausztráliába, 1981 óta nem adott magáról életjelt. WAGNER József nevű barátját keresi Kertész Márton Budapestről. A keresett 1980 áprilisában vándorolt ki a húgához Svájcba, aki Bern Zollikofern kerületében Lakik. HORVÁTH G. Stephent (született: Budapesten. 1936. augusztus 22-én, anyja neve: Gombos Julianna) 1956- ban hagyta el Magyarországot, s azóta az USA-ban él. A keresett 1974- ben írt utoljára, akkori tartózkodási helye: Hotel St, Francis. 124 West, 47th Street. New York volt. Keresi húga Budapestről. MOLNÁR Andrást és leszármazottait keresi MOLNÁR Imre Sajóivánkáról. Molnár András az 1910-es években távozott Magyarországról az USA-ba. unokaöccse sürgős családi ügy rendezése végett keresi. KAPUTA Mihály sz. Aszód, 1930. anyja neve: Upták Erzsébet, géplakatos 1956-ban hagyta el Magyarországot. Utolsó ismert lakcíme: 106, 6th Street, Midland. Ont. Canada. Keresi húga Erzsébet Petőfibányáról. GÁBOR LÁSZLÓ (Hódmezővásárhelyen született 1938-ban. anyja neve: Bán Júlia) 1956 novemberében ment külföldre. Kimenetele előtt a Dunaújvárosi Erőműnél dolgozott. Feltehetően Franciaországban telepedett le. Keresi unokatestvére. Hollosy Anna Mosonmagyaróvárról. CSISZÁR Mihály Miklós (Szegeden született 1933. január 5-én. anyja neve: Takács Johanna) 1956 óta él külföldön. 1969-ben Ausztráliából (Hobart) jelentkezett, jelenlegi tartózkodási helye ismeretlen. Keresik szülei Szegedről. ENDRÖDI Dezső testnevelőt keresi régi ismerőse Polgár Juci az USA- ból. Utoljára Sárvárott találkoztak 1948-ban. akkoriban Csornán lakott. Jelenlegi életkora kb. 60 év. Kérjük kedves Olvasóinkat, akik ismerik keresett honfitársainkat, közöljék velük kérésünket, hogy vegyék fel a kapcsolatot az őket keresőkkel. A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE készséggel továbbítja leveleiket a kerestetőkhöz. Címünk: MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE, BUDAPEST H—1905. 7