Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-06-11 / 12. szám
NYÍREGYHÁZI NYÁRI EGYETEM „SZILÁRD EGYSÉGBEN A HELYI EGYHÁZZAL KÖZÖSSÉGBEN A PÜSPÖKÖKKEL Július 24. és augusztus 6. között immái tizedik alkalommal rendezik meg £ külföldi hallgatókat a magyar történelemmel megismertető nyári egyetemet, amely a honfoglalástól a második világháború végéig tekinti át népünk történelmének egyes korszakait. A házigazdák — a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) Szabolcs-Szatmár megyei Szervezete és a Bessenyei György Tanárképző Főiskola — arra is lehetőséget nyújtanak, hogy az érdeklődők betekinthessenek a mai Magyaroiszág életébe. A hallgatóság — most már évek óta — elsősorban német nyelvterületről érkezik, ezért az oktatás nyelve a német. A vendégeket i főiskola csodálatos erdei környezetében fekvő kollégiumában szállásoljuk el. A kéthetes program nem csupán előadásokat ajánl: a haliga :ók kirándulnak majd Tokaj - Hegyaljára; bejárják a szatmár-beregi, műemlékekben gazdag tájat: meglá ogatnak egy termelőszövetkezetet; népdalt és néptáncot — kívánságra — magyar nyelvet is tanulhatnak. A részvételi feltételekről és a részletes programról a Nyári Egjetem titkárságán lehet érdeklődni: Nyíregyháza, 4401. Pf. 102. DK. ÁCS ZOLTÁN a Nyári Egyetem szervezője MAGYAR-AMERIKAI TANÁCSKOZÁS Budapesten befejezte háromnapos munkáját a Magyar—Amerikai Gazdasági Tanács IX. ülésszaka. A delegációkat magyar részről Molnár Józse], a Tannimpex vezérigazgatója, amerikai részről Merszei Zoltán. az O scidental Petroleum alelnöke vezette. Veress Péter külkereskedelmi miniszter a tanács tagjaihoz küldött levelében rámutatott arra, hogy a kétoldalú gazdasági kapcsolatok az elmúlt években javultak. Megá lapította, hogy a legnagyobb kedvezmény elvének több évre szóló érvényesítése hozzájárulhatna az üzleti tevékenység biztonságának fokozás ihoz, és növelné a vállalatok aktivitását. H. E. Bergold, az Egyesült Államok budapesti nagykövete tolmácsolta Malcolm Baldridge kereske leimi miniszter üzenetét, aki mege égedéssel állapította meg, hogy az Egyesült Államok és Magyarország gazdasági helyzete javul, ís ez a feleket arra ösztönzi, hogy fokozzák a kereskedelem növelése érdekében tett erőfeszítéseket. Az ülés részvevői meghallgatták Pulai Miklósnak, az Országos Tervhivat ti alelnökének, és dr. Juhász Adómnak, az Ipari Minisztérium államtitkárának előadását. A programot cövető sajtótájékoztatón a Budape; ten tartózkodó üzletemberek több új kezdeményezésről számoltak be, a többi között arról, hogy rövidesen jelentős értékű magyar bútor talál vevőre az Egyesült Államokban. Címlapunkon: Az egri székesegyház A fenti címmel tudósított az Üj Ember című katolikus hetilap május 22-i száma Luigi Poggi érsek, rendkívüli ügyekkel megbízott apostoli nuncius magyarországi látogatásáról. Luigi Poggi május 4-től 12- ig tartózkodott hazánkban, találkozott Lékai László bíboros prímással, több katolikus püspökkel, valamint Miklós Imre államtitkárral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével. Látogatása során a nuncius átadta azt a levelet, amelyet Agoslino Casaroli bíboros államtitkár küldött Lékai László bíborosnak. A levélben az Apostoli Szentszék hivatalos állásfoglalását közli Bulányi György magyarországi piarista atya nézeteivel és kisközösségeivel kapcsolatban. (A Püspöki Kar állásfoglalásáról a Magyar Hírek már beszámolt.) Az Új Emberben megjelent vatikáni levélből néhány részletet idézünk : V atikánvárosból 1983. április 30-án Eminenciás és Főtisztelendő Lékai László bíboros úrnak, a Magyar Püspöki Kar Elnökének. Eminenciás és Főtisztelendő Uram! A Magyar Püspöki Kar már előzőleg ismételten tájékoztatta Péter Székét azokról az egyházi és lelkipásztori jellegű nehézségekről, amelyeket néhány „bázisközösség'’ támaszt; nevezetesen azok, amelyeket tisztelendő Bulányi György, a Piarista Rend tagja vezet. A doktrinális kérdésektől jelenleg eltekintve a kapott információkból kitűnik, hogy ezek a „közösségek” — eltérően a többi törvényesen működő közösségektől — kivonják magukat a törvényes megyéspüspökök tekintélye alól azáltal, hogy megtagadják tőlük az engedelmességet, és igy megsértik a helyi egyházak mindenkire nézve kötelező egységét. Pedig ez mind Magyarországon, mind a többi nemzeteknél a helyi egyházak életének alapvető vonása. Krisztus Helytartója — a feni említett némely „bázisközösség” lelkületéről és magatartásáról az időközben kapott jelentéseket megfontolva, 1982. október hó 7-én, Rómában, az „ad limina Apostolorum” látogatástokkor a hozzátok intézett beszédében visszatért a dologra és ismét nyomatékosan kifejtette: „ahhoz, hogy ezek a közösségek valójában egyháziaknak nevezhetők legyenek, szilárd egységben kell lenniök a helyi egyházakkal, amelyekbe beépülnek, és ezeken az egyházakon keresztül az egyetemes egyházzal: mindig közösségben püspökeikkel és az ő irányításuk alatt tevékenykedve". Miután gondos vizsgálat alá került a Szentatyának ebben az ügyben küldött minden újabb jelentés, Öszentségétől azt a felhatalmazást kaptam, hogy értesítsem Eminenciádat: a Szentszék, osztozva Püspöki Karotok gondjaiban, mindazt, amit ti ezekről a „bázisközösségekről” határoztatok, jóváhagyja és tekintélyével megerősíti, mert elsősorban az a törődés vezeti, hogy a Magyar Egyház egysége megőriztessék. Egyébként a Szentszék buzdítja a magyar püspököket, hogy minden erejükkel támogassák és mozdítsák elő azokat a „bázisközösségeket”, amelyek a fent említett pápai dokumentum szabályait követik, s amely közösségek hazátokban már virágzanak és lelki gyümölcsöt hoznak. Ezen felül felhívjuk a Püspököket, hogy állandó törekvéssel gondoskodjanak a gyermekek megfelelő hitoktatásáról az iskolákban, a templomokban és az e célra szolgáló egyéb helyeken. Törődjenek azzal is, hogy minél több hivő buzgón vegyen részt a vallási, liturgikus és plébániai életben. Emlékezzetek azokra a szavakra, amelyekkel Szent Pál fordult tanítványához, Timoleushoz: „Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.” (2 Tim 4, 2.) A püspökök teljes buzgósággal végezzék pásztori feladatukat. Ezenkívül a Szentatya azt kívánja, hogy Eminenciád és Ti, főpásztorok, atyai buzdítással mielőbb győzzétek meg tisztelendő Bulányi Atyát és követőit, hogy engedelmeskedjenek azoknak a tanácsoknak és parancsoknak, amelyeket a Püspökök adnak, mint törvényes és felelős Pásztorok, amidőn gyakorolják jogukat és kötelességüket, őrködve a helyi egyház egysége és fegyelme felett. Szívből kívánom, hogy ez a rendkívüli Szentév békéltesse meg a szíveket és lelkeket a testvéri szeretet és a fiúi engedelmesség jegyében, és valamennyiünket vezessen el a megtérésre. Végül örömmel használom fel az alkalmat, hogy Eminenciádnak tiszteletemet kifejezzem. A Card. Casaroli ELHUNYT SZALAI SÁNDOR Életének 71. évében elhunyt dr. Szalai Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Szociológiai Társaság elnöke, a World Academy of Art and Science, valamint sok más bel- és külföldi tudományos testület tagja, állami díjas tudós, a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetettje. Az ellentétek embere volt: amikor megismertem — 1946-ban, a két munkáspárt egyik közös tanácskozásán — már annyi tapasztalat és ismeret volt mögötte, hogy évtizedekkel tűnt idősebbnek nálam. Amikor 1961-ben a „szociológia inasaként” kezdtem dolgozni vele és mellette — a Mester oldalán —, úgy írta alá nekem küldött leveleit, hogy „öreg Szálaid”. Azt mondhatnám, hogy soha nem volt ifjú és sohasem öregedett meg: az évekkel kortalanná vált. Hallatlan energiával vetette magát a nagy alapításokba és a részletekbe egyaránt. Mindig szervezett, „ügyködött”; elképzelhetetlenül nagy fordulatszámú, töméntelen „ember-erejű" motor működött benne és nem ismerte a féket. Határtalan munkabírás jellemezte és ez a határtalanság tette képessé arra, hogy tudományterületek közt sem ismerjen sorompót. A hatalmas testhez mély basszust képzelt volna az ember, a kicsit orrhangú tenor helyett; harangszavú hargitai mondatokat és nem pesties raccsolást. A szenvedély magas hőfokára pörgette fel magát gyakran és a tetőponton rendszerint megjelent az arcán az irónia, villant egy anekdota, egy „szalais-poén”. Teljesen szabálytalan logikával találta meg a dolgokban a mélyebb értelmet: imádott meghökkenteni. Mindenkit megrázott az utolsó nyilvános szereplése. Tizenkét nappal halála előtt részt vett a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésén és hozzászólt a referátumhoz. Beszédét ülve mondta el, csontig lefogyott testét sem bírta el már a lába. „Sohasem voltam az Akadémia »rendes« tagja, én, kérem, mindig --rendetlen« tagja voltam”, mondta megdöbbent akadémikus társainak és aztán szellemi végrendeletként, ezen utolsó nyilvános üzenetében arról szólt, hogy a tisztes Akadémiát az öregedés veszélye fenyegeti, ezért az utánpótlást, a fiatalítást sürgette. „Mi meghalunk, a tudományt ifjú eszmék viszik tovább; az óriási nemzeti feladatokhoz fiatal szívekre és agyakra van szükség." A végletek embere volt: világpolgár, akit a világ problémái izgattak; és pesti értelmiségi, aki szerette a gonoszkodó történeteket, a jóízű beszélgetéseket, az elegáns riposztokat, a nagy nevetéseket, a mesteri szóvicceket. Nem lehetett keretbe fogni. Fausti ember volt, aki a pillanatnak sohasem engedett megállást. Elkötelezettje volt az Emberiségnek, egy közösségi humánumnak, amelyet szocializmusként azonosított. A végletek embere volt. Maga volt a nyugtalan élet, felkavarta az állóvizeket; számára a barátságban sem volt állandóság, nem ismerte a tapintatot, vitriolos volt a humora is. Nem értettük, hová siet. Miért él olyan lázasan? Most már tudjuk, hogy be kellett hoznia az elveszett éveket, amiket a fasizmus foglyaként a bori bányában szenvedett el és azt az újabb fél évtizedet, amikor koholt vádak alapján raboskodott az ötvenes évek elején. Az utolsó negyedszázadban teljesedhetett ki Szalai Sándor pályája, dolgozhatott, alkothatott jó feltételek közt, társadalmi elismerés közepette. Az ellentétek embere volt, nyugtalan, mint maga az élet. Még kimondani is hihetetlen, megszokhatatlan: a Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sz. M. 5
