Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-28 / 11. szám
FOTO: REZES MOI.NAR ESZTER azonban egy rendelet ezt lehetővé tette, a Közért felajánlotta — több hasonló bolttal együtt — olyan vállalkozóknak, akik hajlandóak szerződéses vagy bérleti rendszerben működtetni. — Sok gondot okoznak nekünk ezek a kis 1—3 személyes boltok — magyarázza a vállalat igazgatója. — Az elmúlt évben is 82 dolgozóval csökkent a vállalat létszáma, vannak üzleteink, amelyeket hónapokra be kellett zárnunk betegség, szabadság miatt. Erre a munkakörre egyszerűen nem kapunk embert. Hiába, nehéz fizikai munka, erősen kötött munkaidő . . . — Mégis miként lehetséges, hogy a bérbe vevőknek megéri? — Számukra nincs szabályozva a nyitvatartás. Tíz-tizennégy órát is dolgozhatnak. Ha van befektetni való saját pénzük, bővíthetik az árukészletüket, olyasmivel, amin jobban lehet keresni. Ennek ellenére nem sokan vállalkoznak a kis boltok bérbevételére, pedig mi még jó párat át szeretnénk adni. * Topogok a bejárat előtt. A rács félig lehúzva, az üzletben azonban még vannak néhányan. Valaki kinyitja az ajtót, kezembe nyom egy kosarat, beljebb tessékel. Megmondom, hogy csak beszélgetni jöttem. A cégtulajdonos, Kerényi Lászlóné a kasszában ül, vevőkkel foglalkozik, a párjára bíz. A raktárba megyünk. „Hellyel nem tudom kínálni — mondja a férj —, széket nem tartunk nehogy leüljünk ...” — Hogy jutott eszükbe a szatócs cégnevet választani akkor, amikor a butikok világát éljük, és a legócskább bazárt is ajándék-shopnak nevezik? — Régóta dédelgetem ezt a kifejezést. Nagyon tetszik nekem, kár volna elfeledni. Hangulata van. Pontosan jelzi az üzlet jellegét; A főváros egyik forgalmas főútvonalán, a Bartók Béla úton szemembe ötlött egy cégtábla: „Szatócs”. Nem hiszem, hogy valaha is kimondtam volna ezt a szót. De akkor honnan ismerem? Talán Mikszáthtól... Ízlelgetem a kifejezést: süvegcukor íze van . . . Hát persze, hiszen vegyeskereskedést jelent, olyan falusi boltocskát, ahol a süvegcukortól a kaszakőig mindent be lehetett vásárolni, mivel közel-távol nem volt más üzlet. A mai ABC-áruházak egykori elődje. De ugyan mi szükség van ma egy szatócsra? A helyiség másfél éve még a Kelenföldi Közért Vállalat kezelésében működött. Mikor nemcsak azt, amit kapni lehet benne, hanem a családias légkört is. — Nekem is úgy rémlik, hogy az egykori vegyesbolt a falu, a község társadalmi életének is színhelye volt egyúttal. Be-betértek az emberek egy kis fecsegésre, pletykálkodásra. De vajon van-e erre igény és főként idő ma, a XI. kerületben? — Ha a pletykára nem is, a személyes kapcsolatra annál inkább. Kialakult vevőkörünk van, vásárlóink többségét a keresztnevükön szólítjuk. Nőnapra törzsvendégeinknek hóvirággal kedveskedtünk. El sem tudja képzelni, milyen hálásak voltak. A feleségemet Éva napra virágerdővel halmozták el, alig tudtuk hazaszállítani. — Elhiszem, de a kedvességet nem lehet eladni, sem megvásárolni. Itt a környéken legalább öt olyan bolt van, amely hasonló árukészletet kínál. * A XI. kerületi Tanács kereskedelmi és ipari osztályvezetőjétől is ezt kérdezem: — A Bartók Béla úton egymást érik az élelmiszerboltok, húsáruházak. Néhány száz méteres körzetben pedig ott a piac, és a Skála Szövetkezeti Aruház hipermarketje. Amikor a Kerényi házaspárnak iparengedélyt adtak, figyelembe vették mindezt? — Mit sem számít az, hogy a környéken hány üzletben lehet élelmiszert kapni! — mondja dr. Kovácsházy István. — Egy tejfölért, fél kiló kenyérért senki nem akar villamosra szállni. Ha a lakosság megszokja, hogy a háztömbben van egy kis bolt, ahol a napi bevásárlásait elintézheti, akkor ahhoz ragaszkodik. A közeli Móricz Zsigmond körtéren átzúdul naponta több tízezer ember munkába menet és jövet —, itt nem lehet elég jó az ellátás! Minden módot meg kell ragadnunk az üzlethálózat fejlesztésére. * — Elsősorban élelmiszerrel és vegyi áruval foglalkozunk. Az emberek szeretik a hasukat. Mindennap friss felvágottat hozatunk, házi kenyeret és péksüteményt tartunk. Emlékszik még a pacsnira? Nálunk állandóan van ... Tudja mi volt itt karácsonykor? — a sarkig állt a sor kenyérért. Hozzánk csak este hétkor „jött a Jézuska”, viszont hány ember asztalára tettünk friss, forró kenyeret! Választékunkat a vevők ötletei alapján is bővítjük, sőt örömmel vesszük, ha valamire fölhívják a figyelmünket. Melyik kereskedő szeret nemet mondani egy kérésre? Nehezebben beszerezhető, a nagyobb üzletek pultjairól olykor eleltűnő cikkeket, fűszereket, italokat én még a föld alól is megpróbálok előkeríteni. Ilyenkor sokat számítanak az ismeretségek, kapcsolatok. Meg persze az is, hogy az ilyesmihez kisebb tételben könnyebb hozzájutni. Hányán jöttek úgy, hogy bennünk van az utolsó reményük — és nem is csalódtak. Látja, Unicum is van. Persze nem adjuk tízesével, hogy sok embernek jusson. — Ügy tudom, hogy a régi élelmiszer-kereskedésekben arra is volt mód, hogy a reggel leadott rendelés alapján délutánra összeállítsák a kívánt csomagot. — Ezt mi is megtesszük. Nagyobb vásárlás esetén ez a mi helyzetünket is megkönnyíti, hiszen akkor készítjük össze a rendelést, amikor van időnk. Ha megkérnek rá, hazavinni is segítünk.-*■ — Sok a munka, kevés a haszon. Én ugyan nem csinálnám! — rázza a fejét Szlávik István, a Skála hipermarketjének igazgatója, akihez azzal a kéréssel kopogtattam be, jöjjön el velem a szatócshoz szakmai szemmel körülnézni. Szívesen, érdeklődéssel vállalkozott a „tanulmányi kirándulásra”, közben elmesélte, hogy maga is vezetett valamikor kis, kétszemélyes boltot. Szerette is annak idején, éppen azért a bensőséges légkörért, amit csak egy ilyen apró üzletben lehet megteremteni. Ismét kétkedésemnek adok hangot: akkor, amikor egyheti bevásárlást egyszerre, kényelmesen intézhet el az ember, egy supermarketben, ugyan mit nyom a latba egy-két kedves szó? — Az önkiszolgáló rendszer két nagy hibája a tömeg és a kontaktus teljes hiánya — magyarázza. — Ki szereti, ha lökdösik, ha a bevásárló kocsijával örökké másokat kell kerülgetnie? A személyes kapcsolatra pedig szükség van. Erre a legjobb példát a magam Skála-beli tapasztalatából nyújthatom. Gyönyörű, gusztusos, előre csomagolt árut kínáló sajtpultunk volt nyitáskor. A sajt mégis alig fogyott. Erre odaállítottunk egy kiszolgálót —, s a forgalom megháromszorozódott. Miért? Mert a 9
