Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-14 / 10. szám

zett magyar válogatottban, 49 al­kalommal szerepelt a legjobbak között.) — A kék-fehérekkel együtt mi zöld-fehérek is — úgy érzem — sokat tettünk a hazai futball fel­virágoztatásáért. Meggyőződésem, hogy az örökrangadók felejthetet­len mérkőzéseinek leírása tulaj­donképpen hű tükörképe mind­annak, ami a század elejétől tör­tént a magyar labdarúgásban. Számomra a kék-fehérek közül a legnagyobb egyéniség a bohém, felejthetetlen ellenfél Cseh Matyi volt. Remekül játszott mindent tudott a labdával. Rendkívül szel­lemes alakításai közben az ember olykor legszívesebben megállt volna, hogy megtapsolja. (A legendás ferencvárosi játé­kosnak egyébként ez volt az utol­só nyilatkozata, amelyet már sú­lyos betegen, tavaszi halála előtt néhány héttel adott.) HIDEGKÚTI NÁNDOR (68 válogatott mérkőzésen ját­szott, tagja az 1952-es helsinki olimpián aranyérmet nyert ma­gyar csapatnak és az 1954-es sváj­ci világbajnokságon második he­lyezett együttesnek. Az aranycsa­pat középcsatára.) — Ismert tény, hogy közvetle­nül a felszabadulás után hajszál híján Fradi játékos lettem. Végül egy tulajdonképpen jelentéktelen megjegyzés miatt alakultak más­ként a dolgok. Tárgyalni hívtak az Üllői úti pályára. Miközben vártam a Fradi egyik vezetőjére, meghallottam, hogy a szurkolók közül többen azt mondják, minek ide az a Hidegkúti, jobbak is akadnak nálunk. Világéletemben sértődős voltam, sarkon fordul­tam, és aláírtam az MTK-hoz szóló igazoló lapot. Az örökrang­adók felejthetetlen ellenfelei kö­zül az immár 17 éve elhunyt Kis­­péter Miskára emlékeznék. Erre a kedves, szálfa termetű barátra. Igazi egyéniség volt, akit minden­ki tisztelt. Ezt méltán érdemelte ki rokonszenves magatartásával. Az életben és a pályán is higgadt volt, nyugodt és rendkívül becsü­letes. A negyvenes-ötvenes évek­ben alig zajlott olyan örökrang­adó, amelyikről egyikünk hiány­zott volna. Amikor szétszedték, „átszervezték” a Ferencvárost, Kocsisékat a Honvédba irányítot­ták, Kispéter állította meg a csa­pat széthullását. Vezéregyéniség lett a tehetséges fiatalok között. Döntő mértékben hozzájárult ah­hoz, hogy végül is a Kinizsi — ahogy akkor hívták — az élvonal­ban maradt. Eddig az örökrangadók nyolc évtizedes krónikája, s a főszerep­lők emlékezése. Az örökrangadók pedig tovább folytatódnak. GYENES J. ANDRÁS A lelátóról jelentjük A magyar labdarúgó-válogatott 6:2- es győzelemmel kezdte az Európa-baj­­noki selejtezőket Luxemburgban. Pó­­czik József, a Rába ETO középpályása ugyancsak kitett magáért, három góllal járult hozzá a győzelemhez. Jó játéká­val néhány külföldi klub érdeklődését is felkeltette. Belga, francia, és osztrák csapatok kínáltak szerződést a győri labdarúgónak. A labdarúgók jól folytatták, Coimbrá­­ban 0:0-ás döntetlenre játszottak a por­tugálokkal, majd a Népstadionban is 6:2-re győzték le Luxemburg válogatott­ját. A Wembley stadionban — újabb Európa-bajnoki selejtezőn — 2:0-ra ki­kaptak az angoloktól. * Az öttusázók az egyesült államok­beli San Antonio után Párizsban foly­tatták. A nemzetközi verseny első há­rom helyén magyar „tusázó” végzett, Buzgó József, Dobi Lajos és Mizsér At­tila személyében. Ennek László István, a francia válogatott magyar edzője is örült. A kétszeres világbajnok Taróczy, Günthardt páros nyerte a Monte Carló­­ban rendezett Volvo Grand Prix te­niszversenyt. Taróczy Balázsék egyéb­ként két éve a monacói Country Club szép fekvésű pályáin játszottak együtt első alkalommal, s aratták első nagy győzelmüket. * „Fair play”. A sportszerűségi díj idei kitüntetettjei: dr. Hargitay András (vi­lágbajnok és világrekorder úszó, nagy­szerű pályafutása elismeréseként); Gör­­gényi András gyorskorcsolyázó (észre­vette, hogy vetélytársa, Temesi Imre korcsolyája elrepedt, autójával haza­ment, meghegesztette a korcsolyát, így Temesi az újabb futamban is rajthoz tudott állni és győzött a számára segít­séget nyújtó Görgényi előtt) Makó László (37 éves korában elhunyt hegy­mászó, az Elbrusz csúcs megmászása al­kalmából egyik bajba jutott társa se­gítségére sietett és közben életét vesz­tette). * Gyengébben szerepeltek ez évben a kézilabdázók a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. A tavalyi kettős győzelem után a Honvéd gárdája már korábban kiesett, a Vasas lányok pedig a négygó­los hazai győzelem után idegenben tíz góllal kaptak ki a jugoszláv Radnicki csapatától, s nem jutottak a döntőbe. * Ez évben már hatodik alkalommal rendezik meg az atléták Budapest Nagydíj elnevezésű nemzetközi verse­nyét. A július 29-én sorra kerülő ver­senyen 18 szám szerepel, ismert kiváló­ságok, olimpiai bajnokok és világre­korderek részvételével. Schmitt Pál, a NOB új magyar tagja A TAVASZ ezúttal nagy napokat hozott a magyar vívósportban. Húsvétkor, a tavaly megnyílt, s minden vendég csodálatát és elisme­rését kiváltó Budapest Sportcsarnokban rendezték meg az Ifjúsági Vívó Világ­­bajnokságot. Az évenként sorrakerülő eseménynek — 1955 és 1964 után — har­madszor adott otthont fővá­rosunk. A korábbiakban a hazai környezet előnyeit ki­használva, Kelemen Ildikó és a tőrvívó Gyuricza Jó­zsef, majd a kardvívó Nagy Zsolt lépett a dobogó legfel­ső fokára. A három győze­lemmel együtt összesen húsz magyar siker szerepel a fia­talok világbajnokságának statisztikájában. A huszon­egyedik aranyéremre azon­ban hiába vártunk. Him­nuszunk csak az ünnepélyes megnyitó során hangzott fel. A fiatalok ennek ellenére nem okoztak csalódást. A még gimnazista Érsek Zsolt, az újpestiek reménysége éppen tőrben szerzett bronzérmet, abban a fegyvernemben, ahol a legnagyobb szükség van a jó utánpótlásra. A kardozó Szetey András tu­lajdonképpen a hagyomá­nyokat folytatta, hiszen a húsz magyar arany közül elődei, a kardvívók tizen­kettőt nyertek. Az Orvostu­dományi Egyetem Sport­clubjában felnőtt fiatal har­madik helyezése minden­képpen dicséretes. Párbaj­tőrben — a legutóbbi idő­szak sikeres magyar fegy­vernemében — nem jutottak a döntőig Kulcsár Győző kapitány tanítványai. Női tőrben érdekesen alakult a küzdelem. A szolnoki Pusz­tai Ildikó a döntőbe jutás­ért vívott asszók során a vi­gaszág utolsó mérkőzésén a nála esélyesebbnek tar­tott, de ezúttal gyenge na­pot kifogó Jánosi Zsuzsát ütötte el a továbbjutástól. A rendezéssel rendkívül elé­­gedet FIB (Nemzetközi Vívó Szövetség) vezetői pedig fel­kérték a Magyar Vívó Szö­vetséget, hogy vállalják el az 1985-ben esedékes világbaj­nokság lebonyolítását, amely­nek jelenleg még nincs házi­gazdája ... ELEK ILONA kettős fő­szerephez jutott e napok so­rán. Berlin és London baj­noknője, a Helsinkiben haj­szállal második helyre szo­rult kiváló versenyző, min­den idők legkiválóbb tőrví-Schmitt Pál, olimpiai bajnok, a Népstadion igazgatója, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság új magyar tagja FOTO: ZÁHONYI IVÁN vónője, aki világéiet.ében érdeklődött a muzsika iránt most afféle hobbiként zenét szerez. Dallamos dalait több fesztiválon mutatták be, s a magyar szövetség igazán jó ötlettel, a bajnoknőt kérte fel az ifjúsági világbajnok­ság indulójának megkompo­­nálására. A sikeres induló pattogó ütemeire harminc­­nyolc országból érkezett fiatalok vonultak a csarnok küzdőterére. Elek Ilonát egyébként a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olimpiai érdemrenddel tüntette ki. A magyar női sportolók kö­zül elsőként részesült a ma­gas kitüntetésben. ÚJ DELHIBEN a Nemzet­közi Olimpiai Bizottság 86. ülésén más magyar vonat­kozású esemény is történt. Az elhunyt Csanádi Árpád helyére Schmitt Pált válasz­tották be a nemzetközi sportélet irányító testületé­be. A Mexikóban és Münc­henben olimpiai bajnoksá­got nyert párbajtőrvívó-csa­­pat 41 éves versenyzője köz­­gazdasági egyetemet végzett. A szállodaiparban dolgo­zott, az Astoria Szálló igaz­gató-helyettese volt. Két éve lett az olimpiai bajnok Né­meth Imre utódaként a Nép­stadion igazgatója. Vissza­vonulása óta több ízben ka­pott helyet a vívó világbaj­nokságok versenybíróságá­ban. Sportolói múltja, dip­lomáciai érzéke képessé te­szi arra, hogy elődei nyom­dokába lépjen. VAD DEZSŐ 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom