Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-05-14 / 10. szám
82 Kl REGULATOR Uj magyar eljárás a hozamok növelésére A magyar mezőgazdaság eddigi legsikeresebb évtizede, a hetvenes évek után, amelyek a terméshozamok ugrásszerű növekedését hozták, úgy tűnik, egy új magyar eljárás segítségével a nyolcvanas évek — a növénytermesztést tekintve — újabb sikeres évtizeddé tehetők. A Növényvédelmi- és Agrokémiai Szervezet kidolgozott — döntően gabonafélékre — egy új eljárást, amelynek alkalmazásával 1982- ben mintegy 32 000 hektáron sikerült 0,5—1,5 tonna terméstöbbletet elérni. A találmány dr. Karsai József, a Velencei Növényvédő Állomás fejlesztőmérnöke nevéhez fűződik. — Mindenekelőtt szeretném bemutatni önt a lap olvasóinak. Kérem beszéljen önmagáról! — Békés megyében, Battonyán születtem. Gyermekkoromat és ifjúságomat is ott töltöttem, s bár úgy tűnik, munkám elszakít a szülőhelyemtől, én mindig battonyainak fogom magam érezni. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szereztem diplomát. Kezdetben szülővárosomban, majd Mezőkovácsházán dolgoztam növényvédelmi szakmérnökként. Egy éve kerültem a Velencei Növényvédő Állomásra, ahol irányított növénytáplálás-fejlesztéssel és új eljárások kidolgozásával foglalkozom. — Hogyan vezetett az út ter■mésnövelő találmányáig? — Előző munkahelyemen, a $dezőkovácsházi Termelőszövetkezetben alapkövetelmény volt a kísérletezés. Dr. Eleki János, az akkori elnök, — jelenleg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa főtitkára —, örömmel karolta fel azokat, akik újjal tudtak előállni. Nem számított 200 —300 ezer forint ráfordítás sem. ha az ötlet valóban hasznos volt. Én arra voltam kíváncsi: mi történik akkor, ha beavatkozunk a növények anyagcseréjébe. Milyen következményekkel járhat, ha esetleg meggyorsítjuk ezt a folyamatot. Feltételezéseink szerint ezáltal termésnövekedés érhető el. Ez a hipotézisünk a zöldségnövények esetében bevált. A későbbiekben arra lettem kíváncsi, vajon más növények esetében is alkalmazható-e ez az eljárás. Mezőkovácsházán kidolgoztam egy irányított növénytáplálási szisztémát, amelyet 800 hektár területen kj is próbáltunk. Az eredményeink jelentősek voltak. Búzából hektáronként 15—20 mázsa, kukoricából 2—3 tonna többlettermést takarítottunk be. Eredményeinkre felfigyelt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, s most már együttesen azon FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER kezdtünk el gondolkodni, hogyan fejleszthetnénk tovább az eljárásunkat úgy, hogy abból népgazdasági haszon is származzék. Ekkor, sajnos, ott kellett hagynom a régi munkahelyemet, amelyet nagyon szerettem, hogy a jobb feltételek között dolgozó velencei állomáson folytathassam a kutatást. Itt teamben dolgoztunk, genetikus, biokémikus, agrármérnök, vegyész, növényélettanos kollégák segítettek. Közös munkánk eredményeképpen megszületett a 82 K—1 regulátor. — Részben érintette már a találmány lényegét, most arra kérem, avasson be a részletekbe is! — A regulátor kedvezően befolyásolhatja a növényi anyagcserét. A kezelt növény tápanyagtöbblet felvételére lesz képes. A vegyszertől erősebb lesz a növény, nagyobb lesz a gyökérzete, jobban tud alkalmazkodni a környezethez. Mindez elengedhetetlen feltétele a termésnövelésnek. Amekkora mértékben tudjuk növelni a hasznos anyagcserét, anynyival több lesz a betakarítható termés. A regulátor csupán lehetőség, hiszen ha a növény nem tudja felvenni a többlettápanyagot, akkor ez az eljárás negatív hatású is lehet. — Mit mutatnak a tapasztalatok? — 1982-ben búza- és kukoricanövényeknél 12 megyében 500— 600 táblán hajtottunk végre technológiai fejlesztést. Úgy tűnik, sikerrel. Ám néhány esetben negatív eredményt kaptunk. Vajon miért? — kérdeztük. Valószínűleg rosszul alkalmazták a vegyszert. Világossá vált, hogy a regulátor akár az ellentétes hatást is képes előidézni. Minden az alkalmazás szakszerűségétől függ. A szabályozástól — vagy, ha úgy tetszik: beavatkozástól — azt várjuk, hogy alkalmazásával a kukoricánál 1,5 tonnával több termést érjünk el az eddiginél, a búzánál pedig hektáronként mintegy 1 tonna többletet szeretnénk. — Ezt a vegyszeres eljárást más növényre is ki lehet terjeszteni ? — Igen. Tavaly sikeresen kísérleteztünk más növényekkel is. Éppen tegnap kaptam levelet Szegedről, a Rozs- és Kenderipari Vállalattól. Azt írják, hogy a regulator hatására a kenderben jelentősen megnőtt a hasznos rostok aránya. Sőt, a vegyszer jól használható a cukorrépánál, a sárgarépamag termelésnél, valamint a repcénél is. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az alacsony termelési szinten levő üzemek ma még nem képesek befogadni ezt a technológiát, az elkövetkezendő 3 évben megnyugtatóan legfeljebb egymillió hektárra lehet kiterjeszteni a kezelést. — Van már gyártója ennek a vegyszernek? — Igen. A Budapesti Vegyiműveké a szabadalom, ami 36 országban élvez védelmet. — Elégedett-e azzal az összeggel, amit a találmányáért kapott? — Szívesen válaszolok. Talán meg fog lepődni, de elégedett vagyok. Bár ötször ennyinek is lenne helye, ugyanis —, ahogy a beszélgetésünk elején mondtam, — lokálpatrióta vagyok. A kapott összeg egy részét szülővárosom, Battonya fejlesztésére szántam. BOKROS KATALIN A magyar lótenyésztés és lóversenyzés történetének talán két legismertebb „tagját” említettük a címben. Utódaik még a névtelenségben maradnak. A honi lótenyésztés nem kevés gonddal küzdött az elmúlt évtizedek során. Közhelyszámba megy már említeni, hogy amióta nem munkaeszköze parasztságunknak a ló, amióta veszteséges a lótartás, azóta jelentősen csökkent az állomány, a minőség alapja. Olykor felbukkant egy-egy nagytehetségű ló a pályákon, de lótenyésztésünk korábbi színvonalát nem tudtuk elérni. Pedig a lótenyésztés nemcsak hagyomány, hanem üzlet is. Tizenkét évvel ezelőtt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Magyar Lóverseny Vállalat néven közös vállalatot alapított, amely a tenyésztők és a futtató érdekazonosságán alapul. A Lóverseny Vállalat, a Bábolnai 12
