Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-16 / 8. szám

I 1. Bill Feigenbaum -Gémes József: Hugó, a víziló (1973) 2. Gémes József: Daliás idők (1983) 3. Dargay Attila: Ludas Matyi (1976) 4. Vajda Béla: Moto perpetuo című filmje az 1981-es Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon Arany Pálma-dijat nyert 5. Jankovics Marcell: Fehérlófia (1981) 6. Dargay Attila: Vük (1981) is. John Halas (Halász János) az ASIFA, a Nemzetközi Animációs Szövetség elnöke, Jean Image-t, a világhírű rendezőt is Hajdú Imrének hívták. S magyar a leghíresebb női animátor, Tica David is. — De térjünk vissza a hatvanas évek rajzfilmjeihez. Fejlődésünk újabb állomása­ként ekkor vette kezdetét a sorozatok gyár­tása. Köztük máig is a leghíresebb a 12Í) epizódból álló Gusztáv, amelynek egyes epizódjait más-más rendezőnk készítette. Nepp József: Ez a figura kollektív al­kotás. Amikor vagy húsz évvel ezelőtt elkezdtük, öten terveztük meg a figurá­ját és a zsűri Jankovics Marcell tervét fogadta el. A név pedig Dargay Attilától származik. A Gusztávok eredetileg úgy születtek, hogy magunkba néztünk, hol vannak bennünk gusztávi vonások. Gusz­táv ugyanis olyan kisember, akinek min­denféle emberi-kisemberi hibái vannak. Nem gonosz, csak egy kicsit önző, hiú, link ... De Gusztávnak ma már csak utó­élete van, jogdíjak formájában. Még Új- Zélandból is kapunk néha valami pénzt. (Új Tükör) — A nemzetközi sikerek után megnőttek a lehetőségeink, biztosítva volt az anyagi fedezet nagyobb feladatokhoz is. Elérkezett az idő, hogy egész estés játékfilmeket ké­szítsünk. Az első lehetőséget Jankovics Mar­cell kapta —, aki negyvenvalahány éves korára ma már „kétlábon járó klasszikus­nak” számít, a rajzfilmesek közül például elsőnek kapott Kossuth-díjat —, aki Petőfi János vitézét rajzolta, talán találóbb, ha úgy mondjuk, álmodta a celluloidszalagra. — Az első nagy filmet követte a többi: Hugó, a víziló, Dargay: Ludas Matyija, Jan­kovics: Fehérlófia, Kovásznai Gábor György: Habfürdő című alkotása. — Nemzetközi sikereink csúcsát jelenti, hogy a harmadik generációhoz tartozó Ró­­fusz Ferenc — élete második kisfilmjével — Oscar-díjat nyert 1981-ben. A légy című alkotása eredeti ötletével, egyedülálló tech­nikai megoldásával tűnt ki a nemzetközi mezőnyből. Rófusz Ferenc: A film ötlete 1977-ben született, egy Pink Floyd nagylemez egyik zörejeffektusa, egy légy zümmögése ihle­tett meg rá. Számos forgatókönyvet ír­tam, mire elfogadták azt, amely a film alapjául szolgált. A történet első pilla­natra egyszerű: egy légy betéved egy házba és ott addig üldözik, míg sikerül agyoncsapni. Pedig komoly témáról szól: az esélytelenségről. S a lényeges techni­kai újítás nálam az, hogy az addig meg­szokott rajzfilmes technikától eltérően nálam nem a figura, figurák mozognak egy változatlan háttér előtt, hanem maga a háttér változik. (Film, Színház, Mu­zsika) — Ma az öt legjelentősebb rajzfilmgyártó vállalat közé tartozunk. Sokan felvetik, hogy a legmodernebb technikai eszközök hiányoznak stúdiónkból, és meddig marad­hatunk ilyen kisipari módszerekkel élvo­nalban? Sajnos, valóban igaz, hogy nem rendelkezünk olyan modern felszereléssel, mint például a japán Toei. Nos, mi még nem tartunk ott, ahol ők, de a bérmunkák lehetővé tették, hogy alapfelszerelésünk megfeleljen a nemzetközi színvonalnak. S szerintem a mi helyzetünknek előnyei is vannak, nemcsak hátrányai: kedvez pél­dául az újításoknak. Bizonyíték erre A légy. De említhetném a közeljövőben bemu­tatásra kerülő Gémes József-filmet, a Daliás időket. A Toldi trilógiából merítő másfél órás rajzfilm úgynevezett festmény-animációs eljárással készült, ennek ugyan vannak bi­­zonyps lengyel és jugoszláv előzményei, de egész estés játékfilmet eddig csak Gémes készített ezzel a módszerrel. — Egy újságíró régebben azt írta, hogy nálunk „rajzanak” a tehetségek. Szeren­csére ez igaz. Stúdiónkban ma gyakorla­tilag négy generáció dolgozik együtt, s ez lehetővé teszi, hogy besegítsenek egymás filmjébe, emelve ezzel a színvonalát. Rófusz Ferenc: Hernádi Tibor, Orosz István és én néhány hónapja megtalál­tuk egymáshoz a hangot. És elhatároztuk, hogy összefogunk: ne maradjon egyedül egyikünk sem, hiszen — kiváltképp az egész estés filmeknél — hajlamos az em­ber beleveszni a részletekbe, elveszítem az önkontrollt. Ebben, a mi kis csapa­tunkban mindenki azt csinálja, amiben tényleg erős (azt tudjuk magunkról, akárcsak gyengéinket — ki sem kell mondani) és segítjük egymást. Természe­tesen ez nem zárt klikk, mert aki hisz bennünk és akar, az csatlakozhat hoz­zánk bármikor! Meggyőződésem, hogy lehet itthon is olyan nagyfilmet rajzolni, amit akár a Broadwayn is bemutatnak (Film, Színház, Muzsika) POKORNY ISTVÁN 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom