Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-02 / 6-7. szám

HELYES ÍRÁS VAGY HELYESÍRÁS Ügy tartják, az írás a beszéd rögzítése. A jelenleg érvényben levő, 1954-ben kiadott helyesírási szabályzatunk is egyértelműen le­szögezi: ,,Beszédünk láthatóvá té­tele az írás.” Eleink évszázadokon keresztül úgy vetették papírra a magyar szavakat, ahogy éppen gondol­ták. (Mentségükre szolgáljon, hogy a középkorban az írás hivatalos „nyelve” a latin volt. Magyarul csak elvétve róttak sorokat az írástudók.) Erről az időszakról így vélekedett a múlt század első felé­ben Kolmár József a „Próbatétel a magyar helyesírás philosphiájá­­ra” című könyvében: „. . . a Magyar Genius még a be­tűkben, és az írás hajszálaiban is nagyon szereti kimutatni sza­badságát, és nem könnyen engedi magát megköttetni.” (A latin nyelvből hiányzó) „Ázsiai kevert hangokat őseink előbb Keresz­tyén Papjai és Tanítóji, kéntele­­nek voltak két három Római be­tűkkel, vagy betűkhöz ragasztott bizonytalan jegyekkel kinyomni”. Idézzük csak fel az első magyar nyelvemlék, a Halotti Beszéd első sorait: Latiatuc feleym zumtuekel mic vogmuc . . .” (Pais Dezső ol­vasata szerint így hangzott be­szédben : Láttyátúk feleim, szüm­­tükhel. mik vogymuk.) (Ma így ír­nánk: Látjátok feleim szemeitek­kel, mik vagyunk.) Ha a játék kedvéért elgondol­koznánk, hogy akad-e helyesírási hiba a Halotti Beszéd szövegében, csak nemleges választ adhatunk, mert nem lévén szabályozott írás­mód, nem létezett helyesírási hi­ba sem. S ugyanígy nem lehet megítél­ni — a mai helyesírás szemszö­géből — még a XVIII. században Törökországban keletkezett gyö­nyörű Mikes Kelemen-leveleket sem. Bár az 1906-os kiadás szer­kesztői az előszóban igen szigo­rúak Mikessel szemben: „Követ­­kezetlen és pongyola . . . Az ékeze­teket és az írásjeleket elhanya­golja, az összetett szavakat külön írja, a névelőt szereti hozzákötni az utána álló szóhoz.” Pedig e cso­dálatos levelek szerzője ennél jó­val megértőbb kritikát érdemel­ne. Hiszen az ő korában is még csak legfeljebb „hallgatólagos köz­­megegyezés” döntött, mit hogyan írjanak. Petőfi Sándor, akinek tiszta ma­gyarsága máig is követendő példa, a „játszik” ige ragozásával állt hadilábon: „Állj meg feleségem, Mondok valamit, / Játszuk el e múltnak Jelenéseit.” A költő kor­társa az a híresség, akinek levelei­ben „szálodá”-1, „hoszu”-1 „nálla­­tok”-at, „elis mondtam”-ot olvas­hatunk. Neve: Kossuth Lajos. * Az első helyesírási szabályzat a nemzeti önállóságra törekvés időszakában született meg. (1832- ben nyomtatta ki a Magyar Tudo­mányos Akadémia elődje, a Tudós Társaság a „Magyar Helyesírás és szóragasztás főbb szabályai”-t. Hi­szen az önálló nemzeti kultúrának, egyáltalán a magyar nyelvű szelle­mi életnek létfeltétele a szabályo­zott írás. Akkoriban, a XIX. szá­zad első felében a nyelvújítás a legfontosabb politikai kérdések egyikének számított. Egy-egy nyelvi kérdésben valóságos hábo­rú dúlt. olyasféle, mint amilyet Madách Imre Az ember tragédiá­jában ábrázolt igen plasztikusan. Érdemes idézni Kazinczy egyik levelét, amelyben arról írt: „a vén Szabót azáltal vonják a jtól yra, hogy az a j kálvinista Ortográ­­phia, az y pedig Pázmányé”. Az egyik legszenvedélyesebb he­lyesírási háborúskodás a század­­forduló tájékán tört ki, a „ez” ha­gyományokhoz ragaszkodó és a „c” újító kedvű hívei között. Az akadémikusok a cz-hez ragaszkod­tak. mondván, ha ezentúl c-vel ír­ják a koczkát, akkor mindenki kokkának fogja ejteni. Báró Wlas­­sics Gyula kultuszminiszter a re­formerek közé tartozott, elrendelte hát, hogy az iskolákban csak a c-s írásmódot szabad oktatni, hasz­nálni. Két évtizedig tartott az ádáz küzdelem, míg végül az Aka­démia hátrált meg. Az 1920-as években pedig az utca szót lehetett egyszerre több­féleképpen helyesen és helytele­nül írni: az Akadémia tagjai az ut­cát, a nyomdai korrektorok az uccát, az iskolák mindkét alakot helyesnek tartották. S akadtak jócskán, akik még ekkor is utczát írtak. * A jelenleg érvényben levő sza­bályzatot, sorrendben a tizediket, 1954-doen adták közre. Ez 438 pont­ban foglalja össze a helyesírá­sunkkal kapcsolatos tudnivalókat. Természetesen ez is nagy viták közepette született. A legtöbb bírálat az egybeírás­­különírás bonyolult (79 pontos) szabályozását érte. Az egyik kifo­gásolt szakasz például így hang­zik: „A jelöletlen, tehát egybe­írandó kapcsolatokat — ha utó­hangjuk maga is összetett — hat szótagig egybeírjuk, ha három szóból, és öt szótagig egybeírjuk, ha négy szóból állnak: nyersolaj­motor, tehergépkocsi; honvédkór­ház, úttörővasút, tűzoltószertár. — Ha az összetétel három szóból áll, és hat szótagnál hosszabb, ak­kor a főtagok határán kötőjellel tagoljuk: munkaverseny-szerző­dés, lakosságcsere-egyezmény. Ha az összetétel négy szóból áll, már öt szótagnyi hosszúságon túl kö­tőjeles tagolású: készruha-áruház, munkaerő-nyilvántartás. ” Szó, ami szó, még elolvasni sem könnyű. Bárczi Géza akadémikus (aki maga is részt vett a szabályzat elkészítésében) ezt írta: „ ... e számos szabály egyike-másika akadályozza, hogy a helyesírás ösztönös készséggé váljék. Így a fogalmazás folytonosságát gátolja ha írás közben számolnom kell, egy összetett szó hány szótagból áll, hogy eldöntsem, kell-e kötő­jel a tagok közé vagy sem. Esetleg mérlegelnem kell, hogy a szókap­csolat birtokviszony-e vagy egyéb . . .” * A Magyar Tudományos Akadé­mia elnöksége 1980. október 20-i ülésén foglalkozott az új szabály­zat kiadásával, az ülés jegyző­könyve szerint: „ . . . elérkezett az ideje annak, hogy írásunk szabá­lyainak rendszere a jelenleg ér­vényben levőnél célszerűbb elren­dezésben, közérthetőbb formában, nyelvünk állapotához és közönsé­günk mai igényéhez szabva, mo­dern tudományos felfogásban és egy-két ponton módosítva tétes­sék közre.” A reformjavaslatok törvénye el­sősorban az egyszerűsítést célozta. Természetesen elhangzott most is jó néhány hozzászólás, az „ly” el­törléséről, a kettős betű anakro­nizmusát, idejétmúltságát hangsú­lyozva. Védelmezői viszont sok évszázados hagyományainkra hi­vatkoztak („lehetséges-e például ezentúl Erdélyt Erdéjnek, a szé­kelyt székejnek írni?), s nem is eredménytelenül: az „ly” ezentúl is megmarad nyelvünkben. Akadt, aki felvetette, hagyjuk el végre a sok gondot okozó hosz­­szú „í”, „ú” és „ű” betűket, mert az írógépek legtöbbjén is hiányoz­nak. A nyelvtudósok többsége azonban arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy eltörlésük súlyos károkat okozna irodalmi nyelvünk kifejezőképességének csökkenésé­vel. S ennek a javaslatnak az ered­ménye az lett, hogy az új rendel­kezések szerint ezentúl csak olyan írógép hozható forgalomba, ame­lyen ezeknek a betűknek legalább a kisbetűs változata megtalálható. A legnagyobb viták ismét az egybeírás-különírás kérdéseiben alakultak ki. Akadt, aki radikális megoldásként legtöbb összetett szavunk külön írását javasolta, merthogy így rendeződik majd az úgyszólván megoldhatatlan kér­dés, mit írjunk egybe, mit külön, hol tagoljunk kötőjellel, hiszen például mennyire mást jelent a helyes írás, mint a helyesírás. Má­sok viszont csak a meglévő sza­bályozás egyszerűbbé, közérthe­tőbbé tételét kívánták. Az elhangzott javaslatok egy része bekerült az új helyesírási szabályzat tervezetébe, amelyet az Akadémia elnöksége előrelátható­lag ez év őszén vitat meg, s ezt követően az új szabályzat 1984- ben kerül a könyvesboltokba. (pokorny) 29 Részlet első nyelvemlékünkből, a Halotti Beszédből REPRODUKCIÓ: NOVOTTA FERENC h JTueuí fitty* > utirrucbd Sf* »na t'Ut> fepüichrum ytipiuAf.yTd fúr efdwmuy uogimtf. J)aiyi tmtyfeen tJ<vi »MV ifaiman adimtir.fToduTTa v»Undu P*»r.tdii h.i*u4 [ l’tnttid puradiiiim{*ii uolov giimkvtnT wmivLi n .1,. ( bcw nlunu wr 156 yimltervl. (!«• műn** lUr(t „ü . yú k« iwpuii cmdul o'»gumlf rvW h<tU!ifc'( luuLul M?. Vjodluij eliotar ctruimn* rite» rvl $ Ítlííl r< (i.jnií urduwfuiTtTvine.d'mr oy nlnrr £tnuHr*vi. dV. ^tnitKVn h.tUlur evet. tf#* «pnnlfnet rvl kdcniv uola ru tfnicir tni^r volj. *7,,n’,,<pn nm«p ncc jjir mend vrfbUnec luldtír ever. vtc irttn. d* ven ve wr ty manuf de. cflcvn IuUikc cfpuculucc fitté*, cfmend w nememet, ku *tvc. miv vognroe. I9uf ef m Inumit f«umntcT*I. tCi efmtm '-tSS onber miUclKmj tj vermor. rü mend uirov V05U11U V'fUKue uromc iffoikqgibncr n léke err wrjpflűn W ndu. ff Ktjpggtn • y b«2<c*ÜU mend w Uiner

Next

/
Oldalképek
Tartalom