Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-04-02 / 6-7. szám

gekből szedi áldozatait. Amikor

1894-ben Budapesten tartották a VIII. nemzetközi közegészségügyi és demográfiai kongresszust, az elnöklő Korányi Frigyes tekintélyes összeget ajánlott fel saját, összegyűjtött vagyonából egy új szanatórium felállítására. Ennek köszönhető, hogy Budakeszin 1899- ben az első magyar TBC-szanatórium megnyitotta kapuit, és benne fizetésképtelen betegek is gyógyulást találhattak. A szanatórium felállítása után is folytatta a TBC elleni hadjáratot, s neki köszönhető elsősorban, hogy e kór szinte tökéletesen eltűnt Magyarországról.

A gyógyász Korányi Frigyes egyúttal a magyar közegészségügy-politika irányadó személyisége volt. Részt vett annak az emlékiratnak a megszerkesztésében, melynek nyomán az Országos Közegészségügyi Tanács létrejött. Az emlékirat az országos egészségügy alapokmánya lett. Később Korányi Frigyest a Tanács elnökévé, amolyan tiszteletbeli „egészségügyi miniszterré” is megválasztották. Ebben az ötéves ciklusban a községi körorvosok államosításán, a foszfortartalmú gyufáknak a kereskedelemből való kitiltásán, a pestisellenes intézkedéseken, a halottkémlelés szabályozásán, a preventív diftériaoltás kötelezővé tételén, munkaegészségügyi kérdések megoldásán és egyéb közegészségügyi problémák rendezésén dolgozott.

Orvosok ezrei láttak munkához, akik Korányi hatása alatt mindannyian valóban őszinte hivatástudatból dolgoztak. Az egykori tanársegéd, majd barát, Kéthly Károly Korányi 25 éves tanári jubileumán joggal mondhatta: „Adtál az országnak sok ezer jó gyakorló orvost, kiknek eredményes működéséért az ország elismerésének és ... hálájának nagy része Téged illet meg.”

Korányi Frigyest már életében a magyar belgyógyászat megteremtőjének tartották. Iskolát teremtett, melynek — Magyar Imre professzor szerint — a valósággal családfő-családtag viszonyok adtak bensőséges, hangulatos színeket, a hatékony munkához szükséges rugalmas kereteket. A szükebb és tágabb értelemben vett Korányi „család” lassanként szinte az egész magyar orvostársadalom szimbólumává is vált.

Korányi Frigyes fiai közül az ifjabb Frigyesből nem lett orvos. Az Országos Központi Hitelszövetkezet elnökeként kitűnő bankszakembernek bizonyult, de sokoldalú tehetségét jellemzi, hogy regényei, fordításai jelentek meg, és drámáit is sikerrel játszották a hazai színházakban.

*

„1866. június 18-án délben 12 órakor született szerencsésen fiam, ki június 25-én a keresztségben Sándor nevet kapott” — jegyezte fel az akkor 38 éves Korányi Frigyes. Korányi Sándorból apjához hasonló jelentőségű orvos lett. ő is Budapesten tanult, majd, apja nyomdokain végiglátogatta a földrész legfontosabb gyógyítóközpontjait. Apja neve minden ajtót és minden orvosi társaságot megnyitott előtte, s így neki is módjában állt a legszínvonalasabb orvosi gyakorlat és elmélet gyors elsajátítása. De a századfordulóhoz közeledve Korányi Sándor már nem tehette meg, hogy „minden” iránt egyformán érdeklődjék: az orvostudomány messze előrehaladt a szakosodás útján. 1888-ban avatták orvosdoktorrá. A következő esztendőt még külföldön töltötte. Hazatérve az állatorvosi akadémián a fiziológiai tanszéken helyettesít, majd a Szent István kórház idegosztályán lesz adjunktus. 1903-ban azután a belgyógyászati diagnosztika professzorává nevezik ki, apja naplója szerint ugyanazon a napon, amikor Frigyes fiának fényes sikerű színpadi bemutatója volt Pozsonyban.

Korányi Sándor tehetsége rövidesen „saját jogon” is egyre elismertebb. Számos közleménye, tanulmánya jelenik meg, ugyanakkor a klinikai orvostudományban ő vezeti be a modern fiziókémia módszereit. Vérbetegségek kezelésére alkalmas gyógyszert fedezett fel, nagy, nemzetközi együttműködésben készülő kézikönyvek számára írt fejezeteket. 1895-ben jelent meg „Az ideggyógyászat alapvonalai” című tankönyve, melyből sokáig oktattak az egyetemen. „A vesebajokról” címmel írott kötete (1899) az egész világon elterjedt. Újszerű szemléletét az jellemzi, hogy a betegségek mértékének megállapításakor a vizsgált szerv funkcióképességéből indult ki, vagyis magát a szervezetet sem kórbonctanilag, hanem működésében vizsgálja. Így vált lehetővé, hogy vesevizsgálata után gyakran egyszerű étrendváltoztatással is gyors javulást ért el. ő kezdeményezte a két veséből külön nyert vizelet összehasonlító vizsgálatát.

Vizsgálati módszerei nagy tekintélyt, világhírt szereztek Korányi Sándor nevének, aki 1908-ban átvette apjától az intézet igazgatását is. Az intézményt Korányi Sándor alatt kezdték tudományos értelemben vett „iskolánként” emlegetni, melynek „virágkora” 1909 és 1936 között bontakozott ki.

A „korányisták” — Bókay Árpád, Udránszky László, Bálint Rezső, Elischer Gyula, Rusznyák István, Hetényi Géza és mások — módszertanilag a fizikókémia belgyógyászati alkalmazására és működési zavarokból következtető diagnosztizálás elvére építettek. Az intézmény minden gyógyászati ágban elsőrangú specialistával rendelkezett, de az itteni orvosok végigtanulmányozták az EKG, a labor, a röntgen, a diéta, a fizikoterápia műhelyeit is. Mindenki mindenkivel érintkezett, a beszélgetések hangulatát baráti szellem és a szakma szeretete hatotta át. A légkör maga is megtermékenyítő hatású volt, és ezt a légkört a két Korányi árasztotta. „Ha valaki ebbe a körbe került, akarva akaratlan részese lett ennek a szellemnek, nemesebben gondolkodott, humánusabban cselekedett, nagyobbra törekedett” — írta Magyar Imre.

Az egyre erőteljesebben jobbra orientálódó Magyarországon a III. sz. Belklinika a keresztény-nemzeti tudományos közéletet zavaró tényező lett. 1936-ban Korányi Sándort miniszteri rendelettel nyugdíjazták, sőt az intézetet magát is megszüntették. A nagy orvosokat szerteszórták az országban. A Korányi-iskola fiókintézményekre bomolva élt tovább, mindenekelőtt a szegedi egyetem falai között.

A Korányi Frigyes által létrehozott és Sándor fia révén világszínvonalúvá emelkedett magyar klinikai belgyógyászatot ma is áthatja az alapítók szelleme. Ezt az iskolát napjainkban is élő tradícióként jellemzi az interdiszciplinaritásra való törekvés, az orvosi kérdések megoldásában a társadalmi összefüggések keresése, a fantáziadús kísérletező hajlam és a funkcionális szemlélet. A két Korányi — Frigyes és Sándor —, olyan hidat épített a honi orvoslás múltja és jelene közé, amelyen ma is biztonságos a haladás.

SZ. GY.

25