Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-12 / 5. szám
I I A kor hőse nem a katona és nem a kalandor. Tizenévesek rajonghatnak egy-egy énekescsillagért, ökölvívóbajnokért. .. De azt hiszem, a korszak igazi hőse: a kutató tudós. A megbízható eredményhez hallatlan fantázia kell és kitartás. Százféle kitérő, hamis jelzés után is makacsul visszatalál az ösvényre, végigmegy rajta a tisztásig, a csúcsig. (Jól tudva, hogy csak feltételes megállóhely, ahonnan talán tanítványok mennek tovább az új ormokig.) Ilyen tudós Laki Kálmán professzor, akivel Washingtonban, az állami rákkutató intézetben ismerkedtem meg az ősszel. Hogyan lesz valakiből világhírű tudós, akiről a tudomány új anyagot — „a Laki-faktort” — nevezett el? Szolnokon született. A középiskolában osztályelső volt, az egyetemen Szent-Györgyi Albert tanítványa. Angliában volt ösztöndíjas, amikor kitört a második világháború. Hazatért, dolgozott, de tudta, hogy a háború ellentétes a nemzeti érdekekkel, pusztulást hoz a magyarságra. Amikor katonai behívója megérkezett, nem vonult be. Igazolványokat készített a menekülő katonáknak. Az ostrom Budapesten érte: „Életem egyetlen vakációja volt. Nem kellett a holnapi teendőkre gondolni, csak egyszerűen túlélni és kész” — mondja furcsa mosollyal a professzor. A háború befejeződése után a pionír évek következtek a Szent-Györgyi Intézetben. A Nobel-díjas mester külföldi kiküldetésen volt. Tombolt az infláció. Minden nap gyalog mentek be a minisztériumba a fizetésért, hogy az újjáépítésen dolgozó munkások el ne hagyják az építkezést az értéktelenné romló pénz miatt. Szegedről Pestre költöztették az intézetet; Rózsa bácsi, a zseniális parasztgépész csomagolta szalmába a kényes és pótolhatatlan műszereket. Villamossíneken tolatott be a vasúti kocsi a Kálvin térre, onnan lovasjárművel szállították tovább, de mire a főnök megjött, az intézett dolgozott. „Jól ment a munka, sikerült felfedeznem egy új enzimet. Ez volt a 13-as faktor, amely rólam kapta a nevét. Néha magyar faktornak is hívják. Mindig izgatott az új és ez nemcsak a tudományban volt így. ötvenéves voltam, amikor megtanultam vízisíelni.” Aztán elment Szent-Györgyi, Laki profeszszor Kossuth-díjat kapott, de a kitüntetést már nem vette át. Ő is elment az országból. „Kitört a hidegháború, újra veszélyes volt a világhelyzet. Féltettem a gyermekemet: a háborúk által újra és újra letarolt Közép-Európa veszélyeitől féltettem. Ha Magyarországon akkor olyan a helyzet, mint ma, sohasem mentem volna el.” * Jártuk a washingtoni intézetet, a laboratóriumokat, a professzor birodalmát. Óvatosan kérdezgettem kutatásai lényegét, hiszen eddigi érdeklődési körömtől reménytelenül messze esik a rákkutatás. Laki professzor a született pedagógus tiszta örömével magyarázott, és igyekezett köznapi egyszerűséggel megvilágítani a bonyolult folyamatot. Az alábbiakban azt mondom el, amit megérteni véltem és ha tévesen adom tovább, a hiba „az én készülékemben” volt. Régóta tudják, hogy a sebképződésnél sejtszaporodás történik. (Van azonban egy ritka betegség, amelynek során a seb nem gyógyul, mert valamilyen anyag megakadályozza a véralvadást.) A megtermékenyített petesejtnél Nagy a tét, óriási a felelősség A kézirat már a nyomdában volt, amikor megkaptuk a szomorú hírt: Laki Kálmán professzor Washingtonban váratlanul elhunyt. A világhírű tudósnak így ez a beszélgetés lett az utolsó magyar nyelvű interjúja. A következő generációknak is szóló szavait ilyenformán már tiszteletadásként közöljük Laki professzor emléke előtt. is a sejtszaporodás a lényeg. Tulajdonképpen a rák is sejtszaporodás, de káros. Mindezek hasonló modellhelyzetek, de valójában mi is történik? Vannak sejtek, amelyek a szervezet védelmében elpusztítják a mérgező, idegen anyagokat. Ezért az idegen anyagnak álcáznia kell magát. Találnia kell egy olyan enzimet, amelynek segítségével maszkot ölt, vagy pajzsot tart maga elé, hogy felismerhetetlen legyen. Olyan mint a saját anyag és így biztonságban elszaporodhat. A vizsgálatok megállapították, hogy minden rákbetegség esetében megtörténik az említett álcázási folyamat, amelynek során — kijátszva az ölősejtek éberségét — a ráksejtek elterjedhetnek a szervezetben. — Mi a kutatás feladata? — Találni egy olyan anyagot, amely az álcázást lehetővé tevő enzimet kicsapja, így az idegen anyag maszkja lehull, a védelmi feladatokat ellátó sejtek felismerik, megtámadják és megölik a veszedelmes betolakodókat. — Most egérkísérletek folynak. Beoltják az állatokat ráksejtekkel, daganatok keletkeznek. Négy nap kell a daganatok elterjedéséhez. Ha azonban ekkor bejuttatják a szervezetbe azt az anyagot, amely kicsapja az enzimet, lelepleződik, „maszkját veszti” az idegen anyag azaz a ráksejt, s akkor az ölősejtek elpusztítják a veszedelmes ellenséget és az egerek meggyógyulnak. (Vannak egérfajták, amelyek általában egy évig élnek. Itt oltás és gyógyulás után három évig is elélnek. Nélkülözhetetlen társak.) Ha a további vizsgálatok megfelelőek lesznek, megkezdődhet majd a gyógyítási kísérletezés rákkórházi szakasza. A kutatóintézet kórházzal épült egybe és ingyenes betegeket gyógyítanak. Mit jelent Laki professzor számára a magyarsága? „Az örökség, amit otthon kaptam, segítette a pályámat. Hiszen Szent-Györgyi volt a mesterem és azt hiszem, a „mester—tanítvány” viszony nélkülözhetetlen a tudományos oktatás területén, amelynek nagy múltja volt Magyarországon. Tudom, hogy az egyetemi tömegoktatás miatt ez megszakadt otthon és elölről kellett kezdeni, de megéri: sok a tehetséges, nyugtalan fiatal, érdemes foglalkozni velük. Nagyszerű dolog tanítani, tehetségek útját egyengetni, tanítványokat tudni magunk körül. Most gyakran megyek haza, látom, jó úton járnak. Debrecenben például sok a jó képességű kutató. A magyarságot nem lehet »abbahagyni«. En magyarul álmodom, igaz már angolul számolok. És az is nagyszerű, hogy otthon nagy súlyt helyeznek a rákszűrésre: nagyon fontos, hogy minél korábban ismerjék fel a betegséget, mert annál inkább van lehetőség az eredményes gyógyításra. Nagyon várom a Budapesti Orvostalálkozót, amely új alkalom lesz a világba szétszéledt magyar orvosok számára ismerkedésre és tapasztalatcserére. A rákkutatás ma kiemelt feladat a világon, az USA-ban is. Az Onkological Research Foundation — ez egy nyugdíjas amerikai ügyvéd alapítványa, aki nagy összeget gyűjtött rákkutatásra — Szent-Györgyi profeszszornak is jelentős támogatást biztosított. Javaslatomra felkérték a debreceni Biogal-t: vállalkozzanak a kikísérletezett »anyag« üzemi gyártására és előleget is kaptak a kísérletekre. A munka folyik, igyekeznek kidolgozni a megfelelő szabványokat, a szállítás feltételeit. Ha az ajánlatuk megfelel, jelentős összeget kaphatnak a további munkához. A munkacsoportban, amellyel dolgozom, vannak tehetséges, első klasszist jelentő magyar kutatók is. Jó lenne már az asztalra tenni a gyógyszert, de nem szabad elsietni. Nagy a tét: óriási a lehetőség és iszonyú a felelősség. Dolgozunk rajta. * Amikor a beszélgetést befejeztük, az intézet kórházában számítógép-matematikusként dolgozó Molnár Basa Péter jött értem. Nem ismerték egymást, én mutattam be a matematikust a rákkutatónak. „Egymás mellett dolgozunk évek óta és egy pesti újságírónak kell jönni, hogy megismerkedjünk” — mondta fejcsóválva a professzor. SZ. M. 19