Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-12 / 5. szám
SZABADSAGHARC FEGYVEREI Az 1948 márciusi forradalom győzelme után a magyar szabadság hamarosan veszélybe került. A kamarilla jól felszerelt zsoldos hadat küldött hazánkra. Megfékezésére fegyveres erőt szerveztek: az önálló magyar hadsereget, a honvédséget. A honvéd nevet először Kisfaludy Károly használta „Élet korai” című versében. A Hadtörténeti Múzeum kiállítási termei és raktárai őrzik a zászlókat, amelyeket oly sok ellenséges golyó szaggatott, és a fegyvereket. A könyvtár megsárgult kötetei hűen adják vissza az emberek tetteit, s megismertetnek a kor „haditechnikájával” is. Milyen fegyvereik voltak a honvédseregnek és a nemzetőrségnek, hogyan harcoltak ők? A honvédség fegyverzete nem fért el a császári hadseregben használtaktól, így az a sajátos helyzet adódott, hogy a szabadságharc folyamán a honvédek és a császáriak zömmel azonos fegyverekkel küzdöttek. A kardfélék közül részben eltérő fegyvereik voltak a honvédsereg kötelékében harcoló külföldi légiók katonáinak. A bécsi akadémiai légió egyenes, többnyire öntöttvas markolattal szerelt kardokkal volt felfegyverezve. A Képeink - a budapesti Hadtörténeti Múzeum anyagából: 1. Batthyány Lajos miniszterelnök és Kiss Ernő tábornok pisztolya 2. Kovás és gyutacsos puskák a szabadságharc idejéből 3. Szablyák és tábornoki atillák 4. Népi fegyverek (kiegyenesített kaszák és lándzsa) 5. Tápióbicskei ütközet, Than Mór akvarellje 6. Damjanich János tábornoki szablyája és messzelátója 7. A szabadságharc egyik zászlója 8-9-10. A szabadságharc kitüntetései FOTO: NÉMETH FERENC magyar egyetemi ifjúság jurátus szablyája ugyancsak katonai fegyverként szerepelt a szabadságharc idején. A Hadtörténeti Múzeum személyi emlékként őrzött tárgyai között a szabadságharc tábornokainak kardjai is megtalálhatók: Bem József altábornagy francia típusú szablyája, Móga János altábornagy gyalogostiszti szablyája, Damjanich János tábornok és Lázár Vilmos ezredes lovastiszti szablyája, Lahner György tábornok jurátus szablyája, Pöltenberg Ernő tábornok szablyája, valamint Petőfi Sándor jatagánja. A gyalogság és a nemzetőrség fegyverzete a szabadságharc kezdetekor nagyon kezdetleges volt. A honvédek nagy része hosszú, kiegyenesített nyakú kaszával vagy lándzsával vonult a csatamezőre, mert az ún. „czinderes puska” (csappantyús) ritkaság volt, kovás fegyvert is alig lehetett beszerezni. A nemzetőrség jelentős része kaszákkal fegyverkezett fel. A megyei urak — akik kezdetben — „Dózsa háborújától” tartottak — egyes helyeken nem szívesen osztották ki a parasztháborúk eme jellegzetes fegyvereit. A szúró fegyverek között az „alkalmi” kaszafegyverek mellett megtalálhatók voltak a „hagyományos” formák: a lándzsa és az 4 8
