Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)

1983-02-19 / 4. szám

tánnal. Vásárhelyi—Vasarely — Párizsban világhírnévre tett szert, s máig megmaradt megértő, jó barátnak. — Milyen munkára emlékezik vissza szívesen, amelyeket ott­hon készített? —■ Az első Magyar Könyvhét plakátjára, amelyet most közöl­tek újra az 50. jubileumi könyv­hét alkalmából. Kedves kolléga­nőm, Filo küldte el ide nekem. Aztán rengeteg könyvborítóm jelent meg. Az én rajzaim népsze­rűsítették a Wander gyógyszer­­gyár, a Gumigyár, az Egyesült Iz­zó, a Piatnik termékeit... — Brazíliában elismert művész lett. — Igen, megkedvelték munkái­mat. Grafikáimat közölte a „Gebrauchsgrafik”, az angol „Art and Industry”, a „Modem Pub­licity”. De működtem szakíró­ként és tanácsadóként is. — Nemcsak a ceruza és az ecset, hanem a toll is vonzotta. — Írásra a „Kultúra” című, rövid életű magyar nyelvű lap serkentett, amelynek a szerkesz­tője Kende Imre volt. Csak ké­sőbb fogott el a vers- és szép­írói szenvedély, ami irodalmi szín­vonalon tartotta nyelvkészsége­met. — író-költőnek, vagy grafikus­nak tartja-e magát? — Mindenekelőtt grafikusnak, írással csak férfikoromban kezd­tem komolyabban foglalkozni, amikor úgy éreztem, hogy van mondanivalóm. A rajz és az írás jól megfér egymás mellett. A művészeknél gyakran megesik, hogy más műfajokban is keresik a kifejezési formát. Erre a rene­szánsz korából, de a jelenből is sok példát említhetnénk. — Milyenek a kapcsolatai a hazai szellemi élettel? — Folyóiratokat olvasok: a Látóhatárt, a Kortársat, az Élet és Irodalmat, a New Hungarian Quarterlyt, a Múzsát és persze a Magyar Híreket. Néha kapok könyveket is, de más kapcsola­tom nincs az otthoni irodalmi­művészeti élettel. Innen, Brazíliából a magyar kultúra sosem látott otthoni vi­rágzását csodálom. Ugyanakkor be kell vallanom, hogy a sajtó­ban olykor nem ártana egy kis „gyomirtás”, a magyartalansá­gok bírálata. — Készül-e Magyarországra? — Éveim száma 73. Ha a sors és a világtörténelem megengedi, szívesen látnám még egyszer Ma­gyarországot. Bár tudom, hogy abból, amit 1939-ben otthon hagytam, jóformán semmi sem létezik. Az a fiatalember sem, aki akkoriban lobogó sörénnyel járt Budapest utcáin. LÉNART GYÖRGY 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom