Magyar Hírek, 1983 (36. évfolyam, 1-26. szám)
1983-01-08 / 1. szám
1. A 15 tonnás ivkemence 2. Aknás hőkezelőkemence. Az automatika is a KGYV terméke 3. Az ivkemencék szerkezetét a budapesti gyáregységben készítik 4. Kamrás izzítókemence 5. Farkas Sándor vezérigazgató: „A legfontosabbnak azt tartom, hogy speciális igényeket is kielégitsünk.'' ö. Villamos ivkemence FOTO: REZES MOLNÁR ESZTER ÉS KGYV ARCHÍV — Hogyan sikerült a külpiacokon is megvetni a lábukat? — Ennél manapság már előbbre tartank, meglehetősen széles körben ismernek bennünket. Az első ívkemencét 1958-ban adtuk el Svédországban. Ma mintegy ötven országban működik KGYV - berendezés, a világ minden táján. Legsikeresebb exportcikkünk változatlanul saját tervezésű ívkemencénk. — Hogyan sikerülhetett ez az előretörés? — Kicsinek számító, 3—5 tonnás berendezésekkel kezdtük, s akkoriban ezek a típusok a nagy világcégeket nemigen érdekelték. Ebbe a résbe törtünk be, s most. amikor már a világcégek is érdemesnek látják, hogy kisebb ívkemencékkel is foglalkozzanak, egyenrangú versenytársként lehetünk jelen a világpiacon, mivel referenciánk igen tekintélyes. — Világpiac. így ez egy kicsit elvontan hangzik. Milyen országokról van szó? — Sokról, a teljes felsorolásnak bizonyára nem jutna hely. Ausztrália, USA, Dánia, Hollandia — ide szállítottuk az első 35 tonnás ívkemencét — Ausztria, Franciaország és számos fejlődő ország Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában. Már a hatvantonnás ívkemence terve is a fiókunkban van, csak nem tart örökké ez a recesszió. — Az a vállalat történetéből is kiderült, hogy többször is szükség volt pályamódosításra. Most hogyan alkalmazkodnak? — Előtérbe kerültek a mini- és mikroacélművek, a drágább acélszerkezetek. Űjabban olajipari berendezésekkel is foglalkozunk, néhány berendezésünk az amerikai kontinensre is eljutott. Persze e tevékenységünk ma még inkább a jövőnek szól, hiszen az olajtermelésben sem túlzott a pezsgés. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy speciális igényeket is kielégítsünk. Hogy ez mit jelent? Fejlődő országokban például gyakorta tapasztaltuk, hogy pénze ugyan volt a megrendelőnek, ám hogy tulajdonképpen misárlóin. Konkrét üzlet reménye nélkül is be-be kell hozzájuk kukkantani, egy jó üzletember szerintem így kell, hogy gondolkozzék. Ha a dolog csak udvariassági látogatás marad, előbb-utóbb az is megtérül. De nemegyszer az is előfordul, hogy „jó, hogy jött”tel fogadják üzletkötőnket, és rendelnek valamit már ott működő berendezésünkhöz. Üzletkötőink egyébként többnyire olyan emberek, akik az üzletkötés tudományát mint szakmérnökök tanulták meg. — És mikor utazik a vezérigazgató? Ügy tudom, nemrégiben Angliában járt. — Több, szakmánkban vezető cégtől vásároltunk licencet, alakítottunk ki kooperációs kapcsolatot. Egy ilyen megállapodást újítottunk meg a Morganite Crucible Ltd. nevű angol céggel. Általában pedig akkor megyek külföldre, ha hosszabb távú kapcsolat megalapozására van kilátás, avagy egy jelentős szerződés megkötéséről vagy — mint most Angliában — megújításáról van szó. A fejlődő országokban ilyenkor gyakorta fogadnak ipari egyesületek, kormányszervek is. így volt ez például a legutóbb Kenyában, ahol az Iparfejlesztési Minisztériumban is tárgyaltam, vagy Zimre is lenne szüksége, azt nekünk kellett „kitalálni”. Ilyenkor pedig nem elegendő csupán a vevő elé tenni katalógusunkat. Meg kell ismernünk az ország gazdaságát, hogy abba hogyan illeszthető be leghasznosabban egy kohó, egy vasmű, milyen jellegű termékekre van a leginkább szükségük. Esetenként tehát ilyen fejlesztési irányt befolyásoló tanácsot is elvárnak tőlünk, s a további kapcsolatok érdekében megfontolt, jó választ kell adnunk. — 1968 óta önálló exportjoguk van. A múltkoriban egy szakmabeli megjegyezte, hogy önöknél járva úgy érezte magát, mint egy utazási irodában. — Bizonyára irónia bujkál ismerőse megjegyzésében, ám nekem az a válaszom, hogy nem lehet eleget utazni. Az eladónak rajta kell tartania szemét régi vá-6 babvéban, ahol az ottani műszaki egyesületben tartottam előadást. % Az 1976-os jubileumi évkönyv előszavát „Jó szerencsét!” köszöntéssel zárta a vezérigazgató. Mint megtudtam, ez még Selmecbányái hagyomány, azóta tanulnak együtt — később Sopronban és manapság Miskolcon — a kohó- és bányamérnökök. Ha kohászberkekben mostanság a jó szerencsét emlegetik, bizonyos, hogy a várva-várt élénkebb keresletre is gondolnak. „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, ” — tartja a közmondás. S bár a világgazdasági tendenciákat egy magyar vállalat nyilván nem fordíthatja meg, nekem úgy tetszett, hogy a KGYV arzenáljában ott vannak a megfelelő „ötvöző anyagok” szerencséjük kovácsolásához. BALÁZS ISTVÁN 11
