Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-12-25 / 25-26. szám
ARCKÉPEK JELENIDŐBEN A döntnök Döntnök. Kissé rideg, szigorúságra, megközelíthetetlenségre, tekintélyre utaló kifejezés. Pedig azt, akire vonatkoztatom, sokkal szelídebb tulajdonságokkal ruházták fel. ízes beszédű ember. Sokoldalú: ha szükséges, lelkiismeretes hivatalnok, ügyes jogász, de mindenekelőtt hivatását átlagon felül művelő, szerető pedagógus. Évente 50—55 ezer akta — 50—55 ezer sors. Ijesztő mennyiség. A döntés néha egy egész életre meghatározó. Akikre vonatkozik, általában nem lesznek egyetemi tanárok, ,,menő” orvosok, híres művészek. Dr. Köti János a Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet igazgatója. Az intézetet az 1905-ben létesített fővárosi menhely jogutódjaként hozták létre 1951-ben, az árva és elhagyott gyerekék számára. A hozzá tartozó 52 nevelőotthonban 4800 gyerekre felügyelnek, ellátják törvényes képviseletüket, segítenek abban, hogy mihamarabb visszataláljanak a családba, tisztes szakmát tanuljanak. Napjainkban a gyerekek többsége ugyanis nem árva, azért kerülnek ide, mert szüleik nem törődnek velük, esetleg veszélyeztetik testi, szellemi fejlődésüket, vagy viselkedésükkel éppen ők maguk okoznak a családnak megoldhatatlan nevelési gondokat. Évek óta csodálom Köti doktor lelkesedését, béketűrését, szűnni nem akaró energiáját. Vajon honnan ez az erő? — Anyám korán itthagyott bennünket, apám nevelt fel hat testvéremmel együtt. A Viharsarok egyik kis községében, Bucsán éltünk. Az itteniek többsége kubikos volt, nemzedékről nemzedékre örökölték ezt a mesterséget. Apám is az ásó nyelét fogta, fiútestvéreim sem tehettek mást, a lányok pedig cselédeskedtek. Apám gyerekszerető ember lévén, ügyesen összetartotta a családot. Negyvenötben kapott nyolc hold földet, és akkor úgy érezte, elérkezett a mennyország. Tervezgetni kezdett. Nekünk is, velünk is. Mondta, most már minden jó lesz, tudta, hogy mindnyájan jól értünk a paraszti munkához, így hát majd elrendeződnek a dolgok. 1946-ban Gyuláról népi kollégisták érkeztek a faluba, parasztgyerekeket toboroztak a tudománynak. Gondoltam, megpróbálom. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy apám odavolt az örömtől. Karácsony és szilveszter között felpakoltam, irány Gyula, a Paraszt és Tájtanítók Képzője. Pedagógiai pályafutásom 1956- ban kezdődött a Dózsa György úti általános iskolában — egy évig. Mert 1957 nyarán kineveztek a Telepes utcai általános iskola igazgatójának. Negyvenöt előtt, ha valakit kitiltottak Budapestről, ide, a Rákos-patak túlsó oldalára telepedett le. Sajátos kolónia alakult ki, megőrizve a barakkélet minden „jó” tulajdonságát. Nos, ezeknek a „nehéz” embereknek a gyerekei jártak akkor a Telepes utcába. Itt találkoztam először olyan körülményekkel, jelenségekkel, amelyek a gyermekvédelemre irányították a figyelmet. Egy év múlva mind a nyolcszáz gyereket ismertem, s a szülők is megbékéltek velem. Nagyképűsködéssel', kioktatósdival itt semmire sem lehetett menni. Mindenkihez meg kellett találni azt a bizonyos kulcsot, hiszen a családi viszonyok több helyütt középkori szinten állottak. Valahol mélyen azonban mindenkiben megfogalmazódott, hogy gyerekéből többet akar kihozni, de ezt előbb el kellett hitetni velük, erőt kellett adnunk hozzá. 1972-ben felkértek, vállaljam el a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet igazgatói posztját. Ismerőseim igyekeztek lebeszélni: innen mindenkit vagy elküldenek, vagy megbolondul. Megpróbáltam. Szabad kezet kaptam, és sok támogatást. Azt kérték, hogy dolgozzam ki a már felhalmozott tapasztalatok alapján a megelőzés módszereit. Először is el kellett hitetnem az emberekkel, hogy ezekkel a gyerekekkel csak úgy lehet foglalkozni, ha felderítjük az életkörülményeiket, rájövünk, hol csúsztak el. — Az ön számára jelent valamit az a szó, hogy optimizmus? — Nézze, tudom, hogy vannak végleg kisiklott életek. Engem sokan és sokszor vádolnak azzal, hogy sötét szemüvegen keresztül Rossz egyest adni... Általános iskolai tanáromra, Borika nénire emlékeztet Békésné, Hegyi Júlia. Az ő szemében is valamilyen nyugodt melegség, megértő türelem csillog. Ö lehet az a típusú tanár, akit, mint Salinger Zabhegyezőjében, a megszorult diák, akár éjnek évadján is felhívhatunk telefonon, és bizton számíthatunk a segítségre. Legalábbis a Teleki Blanka Gimnázium bármely tanítványa segítségért fordulhat az angol és orosz nyelvet, irodalmat oktató tanárhoz. — Édesanyám is tanár. Szerencsére engem sok jó tanár tanított az általános iskolában és a gimnáziumban is. Legkedvesebb tanárom magyart tanított. És éppen miatta nem lettem magyar szakos. Tudtam, én nem tudok majd úgy tanítani, mint ő. Márpedig másként nincs értelme. — Ezért lett angol—orosz szakos? — Igen. Ezt a két nyelvet tanultam a gimnáziumban, és így kézenfekvő volt, hogy ezzel menjek tovább az egyetemre. — Itt a legnagyobb a túljelentkezés. — Nem is vettek fel elsőre. — Mit csinált akkor? — Elhelyezkedtem az IBUSZ- nál. Jó nyelvgyakorlási lehetőséget teremtett. — Kik tartoznak kedves irodalmi alakjai közé? — Az angolok közül: Conrad, Blake, Dylan Thomas. Az oroszok közül: Puskin, Tolsztoj, Dosztojevszkij. Az egyetemi dolgozatomat az orosz avantgarde költészet és festészet összehasonlításáról írtam. — Milyen volt a pályakezdés? — Az egyetem elvégzése után úgy volt, hogy a rákoskeresztúri gimnáziumban tanítók, de ez nem sikerült. A véletlen folytán kerültem az I. István Gimnáziumba, egyéves szerződéssel. Végül pedig a Teleki Blanka Gimnázium következett, ahol révbe értem. — Nemrég még ön is diák volt. Ha nem készült, egyest kapott. Most maga adhatja a legrosszabb jegyet. — Nagyon rossz egyest adni és nagyon rossz egyest kapni. De azt is utálják a gyerekek, ha nincs hitele a 4-es vagy az 5-ös osztályzatnak. így muszáj egyest is adni. Békésné Hegyi Júlia tagozatos osztályokban tanít, ahol a gyerekek heti 6 órában tanulják az orosz vagy angol nyelvet. De vajon ezekbe a 45 percekbe belefér-e minden? — Mennyire van lehetősége a tanároknak az önállóságra, hogy a tanmeneten kívül valami mást is csináljanak? — Ha mód van rá, a kötelező tananyagon kívül szívesen tekintünk messzebbre is. Hiszen a 14— 18 éves gyerekek mindent befogadnak még. És egészen egyszerű dolgokkal föl lehet kelteni az érdeklődésüket egy-egy művészeti ág megismerésére, megszerettetésére. Jó példa volt erre, amikor a John Lennon halálát követő 3—4 héten csak róla és a Beatlesről volt szó. Majdnem mindegyik Lennon- és Beatles-dalt meghallgattuk. A gyerekek gőzerővel fordították a számok szövegét. Az órákon közösen énekeltek, gitároztak. Bátran állíthatom, hogy így „kihasználva” a lelkesedésüket, egy óra alatt többet tanultak, mint egyébként 2 héten keresztül. Békésné 1954-ben született Budapesten. Huszonnyolc éves korában szülte első gyermekét, Miklóst. Kisfia most héthónapos, így édesanyja gyermekgondozási szabadságon van. A rendelkezésre álló három esztendő kitöltése azonban nem biztos, hogy javára szolgál minden esetben. Hiszen három év alatt elszakad munkahelyétől, kollégáitól. Nehezebben tarthat lépést hivatásának fejlődésével, sőt, az is elképzelhető, hogy ez a lépéstartás egyszerűen lehetetlen. — Vajon mi lesz a gyes ideje alatt? — Újra beadtam a jelentkezésemet a bölcsészkarra. — Milyen szakra? 24
