Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-12-25 / 25-26. szám
1 I ■ ;; I I [ ) . 0TTtt0WZWHtfT!8-Társaság 0 tovi t-uttá »i* L , -T -« .it- '■ ina i'.i i . ír <* i 4 sége gyorsan nőtt. Az új párt a proletárdiktatúra megteremtését, a Szovjet-Oroszországgal való szövetséget hirdette. Az egykori uralkodó körök, valamint a középosztály radikálisan jobboldali csoportjai viszont, s különösen a katonatisztek, a polgári demokráciát akarták visszafordítani a régi, konzervatív rendszerré, és Bethlen István gróf, illetve Gömbös Gyula vezérkari százados vezetésével szervezkedtek. Károlyi pártjában és a kormányban is megoszlottak a nézetek a politika irányáról, a célszerű módszerekről. Ilyen körülmények között folyt a kormányprogram megvalósítása. 1918. november 16-án ünnepélyesen deklarálták Magyarország függetlenségét, és a népköztársasági államformát. A köztársasági elnök, 1919. januárjában, Károlyi Mihály lett. Törvényt hoztak az általános, titkos választójogról, a sajtó-, a gyülekezés és szervezkedés szabadságáról; megkezdték a 1. Vége a háborúnak: a katonák elégetik a puskákat 2. A köztársaság kikiáltása 3. A kormány (balról jobbra): Jászi Oszkár, Kunfi Zsigmond, Garami Ernő, Lovászy Márton, Gróf Károlyi Mihály, Gróf Batthyány Tivadar, Búza Barna Linder Béla, Nagy Ferenc, Szende Pál 4. Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választják 5. A kápolnai földosztás 6. Vix alezredes az antant misszió tagjaival közigazgatás demokratizálását; Varga Jenő javaslatára elhatározták az államosítások megkezdését. Egyetemi, főiskolai tanárrá nevezték ki Jászi Oszkárt, Asbóth Oszkárt, Szekfű Gyulát, Benedek Marcellt és másokat. A Nyugat köre megalakította a Vörösmarty Akadémiát, amelynek első elnöke, haláláig, Ady Endre volt. A Nemzeti Tanács Művészeti Szakbizottságában Rippl-Rónai József, Márffy Ödön, Lyka Károly, Babits Mihály, Lukács György, Krúdy Gyula, Kassák Lajos, Molnár Ferenc, Bartók Béla. Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Hubay Jenő kapott helyet. A kedvező változások ellenére a mindennapi élet egyre nehezebbé vált az áru- és élelmiszerhiány, a tüzelőanyag-ínség, a munkanélküliség miatt. Súlyos terhet jelentett már ekkor a megszállt területekről menekülő családok ellátása. Pusztított a spanyol járvány. Nagy várakozás előzte meg az 1919. február 16-án megjelent földreformtörvényt, amelyet Móricz Zsigmond joggal nevezett történelmi jelentőségűnek. A tényleges földosztás azonban jószerivel csak Károlyi birtokán indult meg. Ezért a türelmetlen földigénylők kezdték kisajátítani a nagybirtokokat. Ezt csak első lépésnek szánták a földosztáshoz, bár a szociáldemokraták és a kommunisták a közös gazdálkodást propagálták. Ezt a mozgalmat éppúgy nem tudta megfékezni a kormány, mint azt, amelynek során az újonnan kinevezett főispán-kormánybiztosokat űzték el hivatalukból, és egyes városok, megyék vezetését bizalmi embereik, az úgynevezett direktóriumok kezébe tették (Székesfehérvár, Szekszárd, Hajdú, Békés megye). Nem sikerült megegyezést találni az ország nem magyar népeivel. Jászi Oszkárnak a „Dunai Egyesült Államokról”, a „Keleti Svájc”-ról kidolgozott koncepciója demokratikus államok szövetségét kínálta, a nemzetiségeknek autonóm jogokat ígért. Ezt a magyar nacionalisták éppúgy elvetették, mint a nemzetiségek, amelyeknek immár nem volt szükségük a budapesti kormánnyal való egyezkedésre. 1919 elején a kormány megpróbálta felszámolni jobb- és baloldali ellenzékét. Ennek során egy utcai tüntetés és lövöldözés ürügyével 1919. február 21-én letartóztatták Kun Bélát és a többi kommunista vezetőt. Hamarosan azonban tüntetések sora követelte szabadon bocsátásukat, s Károlyi utasítására a Gyűjtőfogházban olyan körülményeket teremtettek számukra (külön épület, korlátlanul fogadhattak látogatókat stb.), hogy Kunék onnan irányíthatták tovább a mozgalmat. A kormány megbuktatását 1919. március 23-ára tervezték. Ezt azonban elvégezte a párizsi békekonferencia. A Szovjet-Oroszország elleni katonai intervencióval összefüggésben elhatározták, hogy semleges övezetet hoznak létre a magyar és román határ mentén. Az erre vonatkozó határozatot Vix francia alezredes, a szövetségesek budapesti megbízottja 1919. március 20-án adta át Károlyinak. A magyar kormánynak mintegy ötven kilométeres sávot kellett volna kiürítenie. Ebbe Károlyi nem egyezett bele, a fegyveres ellenállást pedig nem vállalhatta, s így a kormány lemondott. A szociáldemokrata és kommunista vezetők, akik már napok óta tárgyaltak, ekkor gyorsan tető alá hozták megállapodásukat a két párt egyesüléséről, a hatalom átvételéről. A szociáldemokraták elfogadták a kommunisták programját. Károlyi felajánlott szolgálataira nem tartottak igényt. A katasztrofális helyzetből csak egy megoldás kínálkozott: a munkáshatalom útja. L. NAGY ZSUZSA REPRODUKCIÓ: SZVOBODA FERENC 13
