Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-12-25 / 25-26. szám

Történelmünk képekben G9. n POLGÁRI DEmOKRRCin RER1ÉRVE, 1918-19 Magyar miniszterelnököt aligha fogadtak még korábban olyan lel­kesedéssel, bizalommal, mint Ká­rolyi Mihályt 1918 őszén. De az is igaz, magyar államférfi addig ta­lán sohasem állt a nemzet élén olyan tragikusan nehéz viszonyok között, mint ő. Mindenki tőle vár­ta, hogy az ország számára kedve­ző elbánást, méltányos feltételeket ér el a győzteseknél. A nagyhatalmak azonban Ma­gyarországot vesztesként kezelték, a magyar polgári demokráciát a dualista rendszer jogutódjának te­kintették; sem őszinte demokra­tizmusát, sem antantbarátságát nem méltányolták. A Károlyi­rendszer idején ment végbe az or­szág területi szétbomlása, még­hozzá olyan körülmények között, amelyek mélységes megrázkódta­tást okoztak, s a történtek elfoga­dását iszonyatosan megnehezítet­ték. 1918. november 3-án Padovában — Németországot egy héttel meg­előzve — az osztrák—magyar kö­zös hadsereg letette a fegyvert az olaszok előtt. A fegyverszüneti szerződés érvényét azonban a szö­vetségesek Balkáni Hadseregének francia parancsnoka, Franchet d’Esperey nem ismerte el a maga frontszakaszára. Vele november 13-án Belgrádban egy úgynevezett katonai konvenciót írt alá a Ká­rolyi-kormány. Az ebben megál­lapított demarkációs vonal Délen és Délkeleten már a történelmi Magyarország területén húzódott. A kormány és Károlyi iránti bi­zalmat már ez is megrendítette, de még inkább az, hogy a nagyha­talmak és kis szövetségeseik a szerződéseket semmibe vették. A belgrádi konvenciót még alá sem írták, amikor Párizs felhatalma­zásával először a csehszlovák, majd utóbb a román csapatok is átlépték a demarkációs vonalat. Károlyiék sorozatos tiltakozására és a részleges ellenállás ellenére 1919. január közepén nagyjában azon a vonalon álltak meg, amely utóbb államhatárrá lett. Közben azonban a Bácska birtoklásáért fegyveres összecsapás robbant ki a délszláv és román egységek kö­zött. Őket franciák választották szét, megszállva Szegedet is. Nehezen haladt előre a belső konszolidáció. Károlyiék október 31-ével lezártnak tekintették a for­radalmat, alkotmányos reformo­kat kívántak. Az ipari munkások, kis- és szegényparasztok, a Szov­­jet-Oroszországból tömegesen ha­zatért hadifoglyok viszont e nap­ban a forradalom nyitányát lát­ták, magát a forradalmat a szov­jet példa szerint értelmezték. Bu­dapesten ugyan sikerült fenntar­tani a rendet, vidéken azonban megrohanták a közhivatalokat, el­űzték, kivégezték a jegyzők, csendőrök egy részét, kifosztották az üzleteket, raktárakat, gyakran fegyveres csatározások zajlottak le, a lázongásokat csak statáriális úton lehetett megfékezni. A kezdetben spontán kirobbanó elégedetlenségnek politikai prog­ramot és szervezeti keretet adott a Kommunisták Magyarországi Pártja, amely 1918. november 24-én Kun Béla vezetésével ala­kult meg Budapesten, s népszerű-1 2 3 Kun ti Í\i<§mt>né nép/élétl minhUr. V. hici tnzkút nrmzfti&fi mtsuMútr. \fzr.nraim Krni ktirtirtfrlnn miiumjrr \ ..................... ..... .rét U'inUyi Mihtil'l nu marié rrtn»k. űrét Holt hying Ttrader kelOgy _________minii.Ur.________ .jf. It te nr ln.vkl(iir.v*i Lantét Iliin hwtuggf' Magyar Nepkgrmákv, ü j|! Liifil 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom