Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-12-25 / 25-26. szám
VENDÉGEK A BUDAPESTI MŰSZAKI EGYETEM 200 ÉVES Dr. Szilárd Rudolf építőmérnök (USA) — Bár jelenleg a Német Szövetségi Köztársaságban tanítok, mégis egy coloradói egyetem professzor emeritusa vagyok. S hogy kerültem Hawaiiba, arra is rögtön sort kerítek. Mérnök családból származom, s valahogy természetes volt, hogy magam is mérnökké váljak. 1943-ban végeztem a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karán. Még a háború idején Ausztriába menekültünk. Idős szüleimnek azonban csak az Egyesült Államok, illetve Ausztrália adott bevándorlási engedélyt. Így kerültem New Yorkba. Itt egy rendkívüli szerencse folytán rövidesen állást kaptam az Amman and Whitney cégnél. Ez számomra nemcsak pénzt és presztízst jelentett, hanem rendkívül hasznos tanulóéveket. Whitney tervei közt szerepelt például a Hudson-folyón átívelő George Washington-híd, vagy a New York-i Kennedy repülőtér egy része. A tervekhez én végezhettem a statikai számításokat, s én ellenőriztem, milyen rezgések keletkeznek a szél hatására a George Washington-hídon. Rövid idő után önálló megbízást is kaptam. A pittsburghi amphiteatrum szétnyitható kupolájának szerkezeti terveit készíthettem el. Minthogy azonban kisvárosban — Kőszegen — születtem, egyre inkább idegesített New York rohanó világa. Coloradóba mentem, ahol az ottani műegyetem egyik tanári állását pályáztam meg. 4 év elteltével tanszékvezetőnek neveztek ki. Coloradóból Stuttgartba kaptam meghívást, s itt szereztem meg a doktorátust, 1962-ben. Majd néhány évig újra Coloradóban tanítottam. Később a Hawaii Állami Egyetem hívott meg, s a csábító ajánlatra nem tudtam nemet mondani. Innen mentem nyugdíjba is. Nemrégiben a Humboldt-alapítvány kitüntetettje lettem, s így kerültem vissza a Német Szövetségi Köztársaságba, ahol több egyetemen tanítottam, illetve tartok ma is előadásokat. Néhány hónapja jelent meg egy 730 oldalas statikai szakkönyvem, amelynek most írom a folytatását. S ha azt kérdezi, melyik nemzethez tartozom — nehezen tudok válaszolni. Amerikai állampolgár vagyok, magyarul álmodom és gondolkodom, legkedvesebb nyelvem a spanyol, s jelenleg németországi professzorként dolgozom. Dr. Theodor Galambos építőmérnök (USA) — Nehezen találom meg a szavakat. Az Egyesült Államokban még nem is sejtettem, milyen nehéz lesz előadásokat tartani magyarul. Pedig nem először kerül erre sor, hiszen harmadszor járok a Budapesti Műszaki Egyetemen, hogy az acélszerkezetekkel kapcsolatos kísérleti számításaimról beszámoljak. Minneapolisban egyáltalán nincs módom gyakorolni a nyelvet, hiszen sem feleségem, sem gyermekeim nem tudnak magyarul. 34 éve élek az Egyesült Államokban, és sokat felejtettem. Hiányos nyelvtudásom ellenére mindig nagy örömmel jövök Magyarországra. Először 1967-ben jártam itthon, és rendkívül érdekes összehasonlítanom az akkori Budapestet a mostanival. Szeretem ezt a várost, jó látnom, milyen nagy léptekkel fejlődik. S egyre erősebb szálak fűznek a Műegyetemhez is. Különösen az acélszerkezetek tanszékének a munkáját követem figyelemmel, mivel itt olyan kollégám is akad, akivel azonos nemzetközi mérnöktársaságban dolgozom. Nem tervezőmérnök vagyok, hanem elméleti szakember. Jelenleg a Minnesota állam egyetemének a professzora vagyok. Nagyon megtisztel, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem eddigi munkásságom elismeréséül díszdoktorává fogadott. Polonyi István építőmérnök (NSZK) — Itt a Műegyetemen kaptam diplomát, és aztán az ábrázoló geometriai tanszéken dolgoztam tanársegédként. Most a dortmundi egyetem rektorának jókívánságaival jöttem Budapestre. Ott tanítok, s örülök, hogy a két egyetem között nagyon jó kapcsolat alakult ki. Gyakran járnak nálunk magyar ösztöndíjas hallgatók és tanárok is. 25 éve nyitottam egy tervezőirodát Kölnben. Azóta a központunk átkerült Nyugat- Berlinbe, de továbbra is dolgozunk Kölnben is. Irodánk többnyire olyan feladatokat vállal, amelyek szerkezetileg igényes megoldásokat követelnek. Mi építettük például a nyugat-berlini repülőteret, a dortmundi sportcsarnokot, több templomot héjszerkezettel; és iskolákat. Most pedig egy frankfurti vásárcsarnokon dolgozunk. Egyébként ezt az új munkánkat épp az imént ismertettem magyar kollégáimmal. Jólesett, hogy ez a jubileumi ünnepségsorozat nemcsak a hivatalos rendezvényekre adott lehetőséget, hanem kötetlen beszélgetések során közelebb kerülhettem a budapestiekhez. A Műszaki Egyetemnek nagyon sokat köszönhetek. Itt tanultam a mérnöki gondolkodásmódot, ezzel az alappal mentem a Német Szövetségi Köztársaságba, és minden, amit ott elértem, ezeken az alapokon nyugszik. VEKÖ JÜLIA Takács Jenő elektromérnök (Anglia) Pár esztendeje vendége voltam oxfordi otthonában, ahol böngészhettem is egy keveset szép könyvtára polcai előtt. Csakhamar kiderült, hogy házigazdám fő kedvtelése a versolvasás: a kertvárosi ház nappalijában ott sorakozott a magyar költészet klasszikusainak szinte valamennyi kötete. Nem lepett meg tehát, hogy budapesti találkozásunk során elújságolta: kisebbik leánya magyarból érettségizett Oxfordban. — Mindig is kitűnően beszélt magyarul — mondja —, ám most a helyesírást és az olvasást is el kellett sajátítania. Csak meg tudom erősíteni, amivel oly sokan érvelnek, akik tökéletes anyanyelvi tudást kívánnak átadni már külföldön született gyermeküknek: a két nyelvű, két kultúrájú fiatal valóban könynyebben fogad be egy harmadik kultúrát, könnyebben tanul meg egy harmadik nyelvet. Persze, praktikusabb indokaink is voltak. Kislányunk rendszeresen jár Magyarországra, az évek során széles baráti kört alakított ki, nyilván jobban élvezi az itt-tartózkodást, ha teljes a nyelvtudása, ha el tud olvasni egyegy magyar regényt is. — Az oxfordi egyetem atomfizikai intézetében dolgozik. A laikus számára meglehetősen elvont szakterületen. — Húsz esztendőn át gyorsítók tervezésével foglalkoztam. Jelenleg egy olyan vizsgálóeljárás fejlesztésén dolgozom, amely a vizsgált anyag protonokkal való bombázásán alapszik. Ezáltal új információkat nyerünk például biológiai preparátumok szerkezetéről. Egy további terület, melyben újabban szintén érdekelt vagyok,' az úgynevezett ioninplantáció, amely a félvezető-fizikában használatos módszer. — Több magyarországi kutatóintézettel tart kapcsolatot, gyakran megfordul itthoni fizikus-műszaki körökben. Milyennek tartja a magyarországi atomfizikai kutatásokat, s hogyan vélekedik mérnökképzésünkről? — Ügy látom, hogy az atomfizikai kutatásokban jók a magyarországi lehetőségek. Kitűnő a szakembergárda, s a műszerezettség is magas színvonalú. A műegyetemi oktatásról szintén azt mondhatom, hogy nemzetközi viszonylatban megállja a helyét. — Idehaza olykor a diákok túlterhelésükről panaszkodnak. — Hallani ilyesmit Oxfordban is, ez a szó minden diákszótárban szerepel. Ám én azt tartom, ezzel nem sokat kell törődni, csak az igazán rátermettek végezzék el az egyetemet. Ha erről van szó, eszembe jut a saját diákkorom, közvetlenül a háború után .. . Télikabátban, kalapban ültünk le az előadóba, tető nem volt a fejünk fölött. Csak akkor maradt el az előadás, ha a hőmérséklet fagypont alá szállt. — Kik tanították? A Magyarok Világszövetsége ebédet adott a Budapesti Műszaki Egyetem kétszáz éves évfordulójára meghívott, külföldön élő magyar mérnökök tiszteletére. (Középen: dr. Polinszky Károly, a BME rektora és dr. Gosztonyi János, az MVSZ főtitkára fotO: gAbor Viktor 8
