Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)

1982-11-27 / 24. szám

KODÁLY-MÓDSZER - BRAZIL NÉPDALOKKAL EGY VESEMŰTÉT TÖRTÉNETE Geszti György 1936-ban végezte el a budapesti Zeneakadémiát. Egymás­után következtek koncertjei idehaza, Ausztriában, Csehszlovákiában, Ro­mániában. 1957 óta Brazíliában él. — A zeneértők és zenét tanulók jól ismerték a Geszti-féle énekisko­lát. Külföldön is folytatta a zenepe­dagógiát? — Minden emigrációban csak az első harminc év a nehéz, szokták mondani. Én hozzáteszem, hogy a második harminc év még nehezebb. Amikor az ember egyenesbe jut, utána keresni kezdi a gyökereit. Azt az országot, baráti kört, amit ott­hagyott. Mert egy idegen országot nagyon nehéz megszokni. Én pél­dául majd három évtized alatt nem szoktam meg a brazil nemzeti ele­delt, a babrizst. S kissé profán ha­sonlattal így van ez a kultúrával is. Én is abból építkezem, ahhoz ra­gaszkodom, amit gyermekkoromban magambaszívtam. Tehát a kérdésé­re felelve: nem lehetett nem foly­tatni azt. amit idehaza elkezdtem. A tanár, a művész csak akkor él, csak akkor érvényesül, ha van kö­zönsége, ha van, akinek átadhatja mindazt, amit ő maga megtanult. — Milyen lehetőségek nyíltak er­re Brazíliában? — Magyarországon megvan az a hagyomány, amire fel lehet építeni a zenei tudást. Brazíliában mindez hiányzik. Ha zenéről van szó, akkor mindenki Roberto Carlosra gondol, a népszerű sanzonénekesre. A zene ott elsősorban szórakoztató zene. A zenepedagógiai intézmények buzgón dolgoznak ugyan, de nincsenek egy­mással szoros kapcsolatban. A tanár és művészképzés is jóformán csak mostanában kezdődött. Villa Lobos az egyetlen nagy zeneszerző, aki át­törte az ismeretlenség korlátáit. Ö az egyetlen brazil zeneszerző, aki a gyerekeknek is tudott írni. — önnek mégis sikerült eredmé­nyeket elérni a zeneoktatásban. — A brazil muzsikusok nagyon kedvelik a magyar zenét, mindenek­előtt Lisztet. Az ő műveit azonban csak igazán virtuóz zongoristák ké­pesek eljátszani. A zeneoktatás cél­jaira csak Bartók és Kodály mű­vei alkalmasak. Igazi pedagógushoz méltóan Bartók zongorázható műve­ket írt, olyanokat, hogy a hatéves gyerek is elkezdheti tanulni őket és fokról fokra előbbre jutva elérhet a művészi fokozatig. Bartók végigkísé­ri minden zongorista életét, pálya­futását. A Kodály-féle relatív szol­­mizációs módszer, amely a nemrég elhunyt Adám Jenő metódusára épült, szintén olyan elvi és gyakor­lati zenepedagógia, amely nélkül el­képzelhetetlen bármiféle dal- és ze­neoktatás. Egyszóval Brazíliában közreműködtem a rádióban, televí­zióban. Kísértem neves énekeseket, és számos diákkoncerten is részt vettem. Dolgoztam a riói Nemzeti Színház operaelőadásainak az elő­készítésén. Magam is sok koncertet adtam. Rióban számos tanítványom volt. A Kodály-módszerről és Bar­tók Mikrokozmoszáról Brazília-szer­­te számtalan előadást tartottam. Ma­­nausban, az iskolában, ahol tanítot­tam, kötelezően bevezették a Mik­rokozmosz oktatását. A Kodály-mód­­szert. érthető módon, nem magyar FOTO: APOSTOL ANDRAS népdalokon mutattam be, hanem brazil népdalokra építettem. így szervesebben beépült a tanítványok kulturális és nemzeti hagyomány­kincsébe. — ön mit őrzött meg a magyar hagyományokból? — Az emlékeket mindenekelőtt. A Madách gimnáziumba jártam Bu­dapesten, ahonnan egy csomó híres­ség is kikerült, Solti György, Engel Iván és a többiek. A humán tantár­gyak oktatása terén egyben huma­nista nevelés is volt. A családom ré­vén hamar bekerültem a zenei élet­be. Apóm hegedült, s az otthoni ze­néléseket soha nem felejtem el. A zeneakadémiai koncertek, az Opera bérleti előadásai mind-mind hozzá­nőttek az életemhez. Már akkor sze­rettem zenélni. A könnyűzenében is mindig megéreztem a jó muzsikát. Egyformán szívesen játszottam a Vöi'ös bort ittam az este és a Mesék a bécsi erdőről dallamát. Az itthon kapott kultúrát magammal vittem. Az már más kérdés, hogy különösen kezdetben, igen nehéz volt mindezt érvényesíteni. — És a családja, a gyerekei? — A szülőktől, a családtól függ, hogy ki. mennyire sajátítja el a szü­lők, nagyszülők nyelvét. Ügy vélem, külföldön a magyar nyelv haszná­lata csak akkor igazán létjogosult, ha teljes irodalmat, teljes kultúrát tudunk nyújtani a gyerekeknek. Is­merek olyan családot, ahol a gyere­kek három nyelvet beszélnek. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy a gyerekeink már brazilnak születtek. A családom? Klári, a fe­leségem szőnyegművész, saját ma­ga tervezi és készíti a szőnyegeket, amelyekkel már Észak- és Dél-Ame­rika számos kiállításán szerepelt. Gábor fiam nemrég járt idehaza, a Magyar Hírek is bemutatta. Részt vesz a ..Tisztelet a szülőföldnek” el­nevezésű budapesti képzőművészeti kiállításon, amelyre a külföldön élő magyar és magyar származású mű­vészek küldték el alkotásaikat. Juli lányom szintén festő. János fiam, muzsikus, tanít, filmzenét ír. Egyéb­ként ő arra kért meg, hogy mostani utamról minél több Kodály-kottát vigyek magammal. — a — Nemrégiben tért haza az Egyesült Államokból a kis Kádár Jóska, akin a New York-i Mount Sinai kórház­ban áprilisban sikeres veseátültetési műtétet hajtottak végre. Ezt megelő­zően, idehaza, a most 12 éves kis­fiút több mint két éven keresztül vesegép segítségével — úgynevezett vese-dialízissel — tartották életben. Ez a módszer azonban gyermeknél nem alkalmazható korlátlan ideig. Veseátültetést pedig gyermekeken itthon még nem hajtanak végre. Az orvosok így legfeljebb további két évet jósoltak Jóska életben mara­dására. Ilyen előzmények után ke­rült sor a műtétre az Egyesült Ál­lamokban. A szükséges 36 ezer dol­lárt — ennyibe került maga a mű­tét, illetve az ezt követő kezelés — a fennállásának 75. évfordulóját ün­neplő New York-i Magyar Jótékony Egylet gyűjtötte össze adakozásból. A gyűjtésben sokat segített a Mol­nár Travel Agency, személy szerint a magyar származású Barbara Bol­­lok szervező és hírverő munkája. Augusztus közepén rövid időt Bu­dapesten töltött Louis Burrows pro­fesszor, aki — közreműködő orvos­társaihoz hasonlóan — mindenfajta anyagi ellenszolgáltatás nélkül vál­lalta el a veseátültetést. Burrows pro­fesszor a szervátültetés nemzetközi­leg elismert szaktekintélye. — Professzor úr! A veseátültetést — legalábbis azt, amelyet felnőttön hajtanak végre — szakmai körökben ma már számos helyen rutinműtét­nek tekintik. Ez a sebészeti beavat­kozás azonban nem mindennapi ne­hézségeket rejt magában és meg­annyi komplikációval járhat. Minek tulajdonítható ez az ellentmondás? — Veseátültetés esetében a nehéz­ségek az eljárás szokatlan jellegé­vel függnek össze azzal, hogy az egy­valakiből kivett anyagot egy más­valakibe teszik bele. Az emberek és más élőlények felépítése is olyan, hogy erre az anyagra úgy reagálnak, mintha az teljesen idegen szövet vol­na. Ezért az átültetett vesét is meg­kísérlik elpusztítani. Ezt nevezik ki­vetésnek. Különböző gyógyászati el­járások és gyógyszerek segítségével megpróbáljuk elfojtani a szervezet­nek ezt a védekezési mechanizmu­sát. Ezzel azonban egyszersmind azt is gátoljuk, hogy más külső — jórészt káros — hatásokat képes legyen ki­küszöbölni illetve legyűrni. Ezért te­hát a kivetés mellett a másik fő ve­szély az, hogy a szervezet sokkal fo­gékonyabbá válik fertőzésekre. — Gyermekek esetében további nehézségekkel is számolni kell... — Igen. A helyzet az, hogy a ve­­seelégtelenségben szenvedő felnőt­tek akár életük végéig is elélhetnek dialízisen, amelynek során szerve­zetüket egy gép segítségével tisztít­ják meg a felgyülemlő mérgező anyagoktól. Gyermekek esetében azonban más a helyzet, ők nem vi­selik el a dialízist — nem fejlődnek fizikailag, és a vesegéphez való kö­töttség óriási pszichológiai terhet je­lent számukra. Itt tehát az átültetés az egyetlen igazi megoldás. Amikor Joe — ahogyan mi hívjuk őt — kiérkezett az Egyesült Álla­mokba és elkezdtük a műtétet meg­előző kivizsgálásokat, úgy találtuk, hogy kitűnő alany lesz. Nem számí­tottunk semmiféle komplikációra. Az egyetlen problémát az átültetés cél­jainak megfelelő vese megtalálása jelentette. Az idő sürgetett, hiszen sok gyermek évekig vár megfelelő vesére. Joe azonban nem amerikai állampolgár, számára mielőbb donort kellett találni. Ezért elsősorban az apját vettük számításba. Kiderült azonban, hogy az apa nem ideális donor, mivel neki is vannak bizo­nyos veseproblémái Egy héttel a veseátültetés kitűzött időpontja előtt azonban, amikor a kis Joe-t bizonyos immunológiai kezelés révén már fel­készítettük a műtétre, a kórházban meghalt egy kislány. Miután a szö­vetegyeztetés megfelelő volt. végül is az ő veséjét ültettük át Joe-ba. A műtét kitűnően sikerült, és a gyógyu­lás folyamata is kielégítő. — A beültetett vese együtt nő a gyermeki szervezet egészével? — A dialízisen levő gyermekek esetében az egyik fő probléma, hogy nem fejlődnek kellőképpen. Noha szervezetük normális mennyiségű növekedési hormont termel, az — nem tudni miért, de — nem hat. Si­keres veseátültetés esetében azonban — amikor a vese normálisan mű­ködik — a hormonok egyszerre csak hatni kezdenek. Más szóval: a gyer­mek nőni kezd, és vele együtt nő a vese is. Joe — a hosszú vesebetegség következtében — korához képest meglehetősen alacsony. Számításaink szerint — a műtét eredményeképpen — most már nőni fog. Noha a kö­zepes testmagasságot sohasem éri el, azért normális méretű felnőtt lesz — feltéve, hogy az átültetett vese továbbra is jól működik majd. Itt-tartózkodásom során alkalmam volt találkozni Miltényi professzor­ral, az I. sz. Gyermekklinika igazga­tó főorvosával. Ő beszélt nekem azokról a nagyszabású tervekről, amelyeket Magyarországon az elkö­vetkező években kívánnak megvaló­sítani. Mindezek alapján semmi két­ségem sincs afelől, hogy itt is lehe­tőség nyílik majd gyermekeken vég­zett veseátültetésre. KOLLÁR ISTVÁN 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom