Magyar Hírek, 1982 (35. évfolyam, 1-26. szám)
1982-11-13 / 23. szám
A NYUGDÍJASOK ÉLETKÖRÜLMÉNYEI A nyugdíjkorhatárt elért és az annál idősebb lakosság ma Magyarországon az összlakosságnak valamivel több mint 20 százalékát teszi ki, de a nők között lényegesen magasabb a nyugdíjkorhatáron felüliek száma. A nők ugyanis egyrészt korábban mehetnek nyugdíjba, másrészt átlagos életkoruk is magasabb néhány évvel, mint a férfiaké. Az ezredfordulóig várható népesedési folyamatok előrejelzései szerint 2000-ben a lakosságnak átlag mintegy 22 százaléka, feltehetően több mint 2 millió 300 ezer fő lesz felül a nyugdíjkorhatáron. Számolhatunk azzal is, hogy a kifejezetten öregek, a 70 éves és ennél idősebb korcsoportba tartozók aránya — az egészségügyi és társadalmi gondoskodás eredményeként — tovább nő. A nyugdíjkorhatáron felüliek között a 70 éves és ennél idősebbek aránya 41 százalék volt 1980. január 1-én: előrebecsléseink szerint az ezredfordulón ez az arány a mait meghaladja. Az elmúlt évtizedekben, különösen 1970 óta jelentősen nőtt az egy nyugdíjasra jutó nyugdíj értéke, egyidejűleg jelentősen csökkent a különbség az aktív keresők és a nyugdíjasok, valamint a különböző kategóriájú (munkásalkalmazotti vagy korábban mezőgazdasági tsz-be tartozó) nyugdíjasok életszínvonala között. Az egy nyugdíjasra jutó havi átlagos öszszeg 1960-ban még 486 forint, 1970-ben 689 forint, 1982-ben pedig már 2541 forint volt, vagyis 22 év alatt több mint megötszöröződött. A legmagasabb nyugdíjat a saját jogú munkás-alkalmazotti nyugdíjasok kapták ennek átlaga 1982-ben 2881 forint volt —, de a mezőgazdasági tsz-ek nyugdíjasainak átlagos nyugdíja is eléri már a 2250 forintot. Az alacsony nyugdíjak és az évtizedekkel ezelőtt nyugdíjba mentek jövedelmének többszöri hozzáigazítása ellenére is nőtt a különbség az újonnan nyugdíjba mentek jövedelmi helyzete és a régi nyugdíjasoké között. Ez azért is figyelemre méltó, mert akik az elmúlt években mentek nyugdíjba, azoknak' általában kiegészítő keresetük, kisgazdaságuk van. vagy legalábbis ilyen keresetre szert tudnak tenni: a több évtizede nyugdíjas idősek elég nagy hányada erre fizikai állapota, megromlott egészsége miatt sem képes. A jövedelmi viszonyokat és az életszínvonalat is alapvetően az befolyásolja, hogy milyen háztartásban. milyen környezetben élnek a nyugdíjasok. Kétségkívül könnyebb azoknak a helyzete, akik aktív családtagjaikkal együtt élnek. Itt ugyanis a terhek és a jövedelmek jobban elosztanak, mint azoknál, akik a háztartások terheit, rezsijét egyedül kénytelenek nyugdíjukból fedezni. A hetvenes évek végén a nyugdíjasoknak kétötöde élt közös háztartásban aktív kereső hozzátartozójával. Nagyobb hányaduk özvegyi nyugdíjas volt. A háztáji és kisgazdaság szerepe a nyugdíjasok jövedelmi helyzetében és életszínvonalában lényegesen nagyobb, mint az aktív keresőkében. Lényegesen nagyobb szerepet játszik a jövedelmi színvonalban a háztartásfő és a családtagok kora. A viszonylag fiatalabbak jövedelmi helyzete számottevően kedvezőbb, mint az idősebb nyugdíjasoké. Az átlagos jövedelmet (a nyugdíj mellett a kiegészítő keresetet is figyelembe véve) 18 százalékkal meghaladja az egy főre jutó jövedelem azoknál a nyugdíjasoknál, ahol a háztartásfő 60—64 éves: a 70 éves és idősebb nyugdíjasok háztartásaiban az egy főre jutó jövedelem már 13 százalékkal elmarad az átlagtól. A kisgazdaságból eredő jövedelmen kívül jelentős nyugdíj-kiegészítő jövedelemforrás az engedélyezett mértékű munkavállalás. Ha mindezeket a jövedelmi tényezőket: a nyugdíjat, a kisegítő gazdaságból és a kereső foglalkozásból származó jövedelmet is figyelembe vesszük, a nyugdíjas háztartásokban élők jövedelmi helyzetében számottevő különbségek vannak aszerint, hogy korábban szellemi vagy fizikai foglalkozást gyakorolt-e a háztartásfő. A szellemi foglalkozásúak háztartásában az egy főre jutó személyes jövedelem az egész nyugdíjas réteg átlagának 125 százalékát képviseli. A korábban nem mezőgazdasági fizikai foglalkozást gyakorlók jövedelme és egy főre jutó havi személyes jövedelme 1977-ben 1200 forint alatt volt. További 30 százaléké pedig 1400 és 1600 forint között. Ez a réteg igényel a társadalomtól több segítséget, gondoskodást. hiszen közöttük találjuk a legalacsonyabb életszínvonalon élőket, a zömmel egyedülálló, gyakran fizikqilag is támogatásra szoruló asszonyokat. * Az életkor előrehaladtával az embereknek egyre többet kell egészségükkel törődniük. Egyrészt azért, mert a megbetegedések gyakorisága az életkorral növekszik, másrészt azért, mert a nyugdíjasok jobban ráérnek odafigyelni korábban elhanyagolt problémáikra. Felméréseink szerint a nyugdíjasoknak csaknem kétharmada valamilyen tartós betegségben szenved; kórházi ápolásra szorul a nyugdíjasoknak mintegy tizede Egy korábbi, 1976-os reprezentatív statisztikai vizsgálat szerint a kórházban ápolt nyugdíjasoknak mintegy 10 százaléka több, mint két hónapig feküdt kórházban. Kétségtelen, hogy nagy részük valóban hosszú kórházi ápolásra szorult, de jelentős számban voltak köztük olyanok, akiknek nem lett volna szükségük kórházi, szakorvosi ellátásra, csak nem volt, aki odahaza gondoskodjon róluk. Kevés a szociális, elfekvőotthon, befogadóképességük korlátozott, és ezért sok kórházi ágyat kötnek le. A nyugdíjasok jelentős részét betegségük esetén a háztartás tagjai ápolják. A férfiak 92 százalékáról, a nőknek azonban csak kétharmadáról tudnak odahaza gondoskodni. Viszonylag kevés azoknak a nyugdíjasoknak a száma (a nők 8, a férfiak 2 százaléka). akiket senki sem ápol. s közöttük jelentős a krónikusan beteg. nagyon öregek aránya. A nyugdíjasok lakáshelyzete is szükségessé teszi, hogy e téren továbblépjünk. Az 1980-as népszámlálás adatai szerint a csak öregek lakta lakások aránya nem elhanyagolható: az egyszobás lakások állományán belül 31 százalék, a kétszobás lakásokon belül pedig 12 százalék (a lakók esetében a népszámlálásnál figyelembe vettük a bejelentett albérlőket, ágybérlőket is.) Az öregek tekintélyes hányada komfort nélküli lakásokban lakik (lakásállományuk 64 százaléka nem komfortos), ugyanakkor a városokban és különösen Budapesten sok az olyan komfortos nagy lakás is. amelyben csak öregek laknak, ahol tehát megfelelő cserével és az idős lakosság jobb ellátásával az általános lakáshelyzeten is fokozottan lehetne segíteni. Ezt természetesen nemcsak lakáscserével, hanem minimális egészségügyi gondoskodást is nyújtó nvugdíjasházak. otthonok nagyobb mértékű építésével lehetne elérni. * Az idősek fogyasztási szokásai sok tekintetben eltérnek a fiatalokétól. Ez életkorukból, egészségi állapotukból és évtizedeken át beidegzett szokásaikból egyaránt adódik. A nyugdíjas háztartásokban általában kevesebbet költenek nagy értékű tartós fogyasztási cikkekre, lakásépítésre, ingatlanvásárlásra, mint az aktív keresők, ugyanakkor kiadásaiknak nagyobb hányadát fordítják élelmiszerekre. A gyakori betegségekből adódóan — noha a gyógyszerellátás a mai árakon lényegesen kisebb terhet jelent, mint néhány évtizeddel ezelőtt — jelentősebb arányt képvisel kiadásaikban az egészségügyi, testápolási cikkek beszerzése, mint az aktív kereső rétegnél. Szerényebbek az igényeik ruházkodás tekintetében is, bár itt a különbség az elmúlt években csökkent. A nyugdíjas háztartásokban az élelmiszerfogyasztásra költött öszszeg általában nemcsak relatíve nagyobb, mint az aktív kereső háztartásokban, hanem a fejenkénti átlagos élelmiszer-fogyasztás mennyisége és értéke is az esetek többségében meghaladja az aktív háztartásokét. Ez abból is adódik, hogy a nyugdíjasok között sok az olyan idős ember, aki háztartást vezet, és gyakran gyermekeit, unokáit, rokonait is vendégül látja; ez pedig kiadási adataikban tükröződik. Bár megbízható számaink nincsenek erről, mindenki tudja, hogy a vidéken élő nyugdíjas szülők, nagyszülők rendszerint élelmiszerrel segítik városban élő gyermekeiket, unokáikat. Eltérő a fogyasztás, ezen belül az élelmiszer-fogyasztás szerkezete is. A tradíciók hatása az öregek fogyasztásában lényegesen jelentősebb szerepet játszik, fogyasztási szokásaik alig-alig változtathatók. így például zsiradékból, elsősorban sertészsírból, lisztből, kenyérből és cukorból az egy főre jutó fogyasztásuk nagyobb, mint az aktív kereső háztartásoké. Főzelékből, zöldségfélékből viszont fogyasztásuk viszonylag alacsonyabb. bár például burgonyából általában többet fogyasztanak fejenként. mint az aktív rétegek (itt is a hagyományos fogyasztási szokások dominálnak). Ruházkodásra a nyugdíjasok viszonylag keveset költenek, főleg azért, mert szokásaik, de jövedelmi lehetőségeik folytán is inkább kevésbé divatos, tartós cikkeket vásárolnak, és általában akkor cserélik ruházatukat, amikor az már elkopott, minőségileg nem megfelelő. Itt is jelentősebb különbségek vannak rétegenként: a volt szellemi foglalkozásúak ruházkodási kiadása mintegy 28 százalékkal magasabb a nyugdíjas átlagnál. ebben a rétegben az idősebb korosztály is többet fordít öltözködésre. Egyes tartós fogyasztási cikkeket illetően (bizonyos háztartási gépek, szórakoztató eszközök, rádió, televízió) egyre csökken a nyugdíjas háztartások elmaradása az aktív keresőkhöz képest. Nagyobb viszont a különbség a különösen nagy értékű, vagy a rétegigényeket kielégítő tartós cikkeknél (gépkocsi, magnetofon, lemezjátszó. fényképezőgép stb.). Itt jelentősek a nyugdíjasok közötti rétegkülönbségek. Érdemes megjegyezni, hogy a nyugdíjas háztartások mindegyikének vagy csaknem mindegyikének van rádiója. legfeljebb az a különbség. 14
